„Megdöbbent, emberek milyen körülmények között képesek élni”

0

Ha valaki azt mondja, Firenzében él, akkor az ember hajlamos romantikus otthonokat, kellemes lakásokat elképzelni a romantika kellős közepén. Van ez, és van a valóság, amiről a Végtelen… talán blog az olasz városban élő szerzője írt.

„Firenzének ára van. De még milyen ára! A romantika ára ez. Mert minden lakás olyan, mint nálunk a belvárosban, csak nem lőtték szét… Na jó, nem mind, mert vannak új negyedek, és ott talán még megfizethető is a lakás.

(A megfizethető kategória havi 8-900 euró, a miénk, egy “menő” külvárosi negyedben 1100! havonta, a belvárosban meg csak ennél drágábban találsz egy 50-60 négyzetméterest, két hálószobával. Ha találsz egyáltalán… Itt azt mondják, legalább 6 hónapot! szánj a lakáskeresésre.)

A reneszánsz romantikájának hálójába esett munkatársaim, mint Virgi, képesek 600 euróért egy szobát bérelni a belvárosban… Mi is egy „menő negyedben” lakunk, mint kiderült Chiara lelkesedéséből, mikor nálunk járt.

Wow! Milyen menő helyen laktok! Ez aztán a jó környék! – lelkendezett. Vissza sem hívtak magukhoz, lehet, hogy azért, mert szerintük az, ahol ők laknak, nem ennyire „menő” környék? Nem tudom.

Külföldre költöznél, de nincs munkád? Válogass a Határátkelőn!

Mindenesetre elmeséltem neki, hogy milyen körülmények között laktunk Bangkokban, ennél sokkal kevesebbért… nagyobb lakás, minden szobában légkondi, lakberendezési újságban megjelent design, plafontól padlóig érő ablakok, egy emelettel lejjebb medence és kert… És az ára, nos, az sokkal kevesebb volt. (…)

De ez Firenze. És azért, mert ez Firenze, van ára. A belvárosban, ha este sétálsz, igazán szórakoztató felnézni a lakások plafonjára. Mindegyik lakásban vagy freskókat láthatsz, vagy faberakásos sötétbarna gerenda plafont.

Talán épp ez az, amit itt meg kell fizetni. Talán, mivel az oktatás annyira mélyen, részletekbe menő, talán minden fiatal tudja, hogy melyik arisztokrata család hol lakott és mit jelent egy-egy oroszlános címer a házak falán. Talán ez az, amit meg kell fizetni.

Megdöbbent, hogy emberek milyen körülmények között képesek itt élni, csak, hogy Firenzében lakjanak. Itt szinte minden ház aljában van pincelakás. Nem ám alagsor, mint nálunk néhol, nem, ezek igazi pincelakások! Amelyek teljesen a járda szintje alatt vannak, egy kis, húsz centis ablak, mint egy kis rés, berácsozva nyílik az utcára. (…)

De többnyire inkább szenvedünk attól, hogy nagyon öreg a ház, hogy folyton hideg van, akárhogy is fűtünk, mert a radiátorok régiek és az ablakok is (itt valahogy a környéken sem divat -vagy talán tilos? – kicserélni az ablakokat egy kicsit jobb szigetelésűekre) és szenvedünk attól, hogy a fürdőben egyszerűen egy lyukat vágtak szellőzőnek, amin folyton kifut az összes meleg és hogy a konyhában nincs szellőzés és a belső emeleten, Levinél a tetőablakon meg folyton besüt a nap… (…)

Megéri mindez? Megéri a pincelakás, ahol nincs fény, csak a járókelők lábai? Megéri a kis szoba, ahol csak egy ágy van és még fűtés sincs, csak hogy Firenzében élj?

Megéri, hogy a belvárosban, a Leonardo múzeumhoz közel légy, vagy hogy minden nap elmenj a nagy, kőkerítéssel körülvett, arisztokrata kertek mellett, ahová úgysem jutsz be soha, csak hogy Firenzében légy?

Megéri, hogy olyan drága az élet, hogy nem lehet kijönni egy fizetésből, hogy egész nap gürcöl mindkét szülő és a gyerekeket már fél évesen magán bölcsibe adják?

Megéri, hogy nincs játszótér, csak magán parkok és kertek? Megéri, hogy a lakás rosszul szigetelt és a gatyádat is ráfizeted a fűtésre, csak mert egy régi, reneszánsz házban laksz? Hát megéri mindez?”

A teljes posztot itt találjátok.

„Nincsenek anyagi gondjaink, de magányosak vagyunk”

Share.

About Author

Leave A Reply