A Második Város-szindróma

0

Hogy mi az a Második Város-szindróma? Nos, minden országban van egy „második nagyváros”, ami ugyan a elméletileg semmi mást nem jelent, mint hogy az a második legnépesebb település, a gyakorlatban azonban ennél sokkal többről, kisebbrendűségi érzésről, és a másodrendűség vélelméről van szó.

Ugyan elméletileg semmi értelme nincs az egésznek, valamiért mégis létezik ez a szindróma. A lengyelországi Krakkó, a kanadai Montreal, vagy éppen a portugáliai Porto semmivel sem rosszabb, mint Varsó, Toronto vagy Lisszabon, mégis az ott élőkben van valami, ami kisebbrendűségi érzést szül.

Pedig mit is jelent a Második Város? Például rögtön azt, hogy jó eséllyel kevésbé zsúfolt, mint az Első Város, ami már indulásból nem egy rossz dolog, legalábbis szerintünk.

Első ránézésre persze nem sok közös van az olyan nagyvárosokban, mint az argentinai Cordoba, vagy a kenyai Mombasa, de ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk őket (mint tette azt a BBC riportere), akkor azért találhatunk hasonlóságokat.

Testükön a jel

A legtöbb második város ugyanis visel valamilyen bélyeget. Ott van például Chicago, ami hosszú évtizedekig volt az Egyesült Államok második legnagyobb városa (mióta Los Angeles beelőzte már „csak” a harmadik), és ahol egy egész komikus-generáció alapozta karrierjét és poénjait erre a státuszra, és az ebből fakadó elszántságra (most hirtelen Bill Murray, Stephen Colbert és Tina Fey nevét említhetnénk).

Vagy ott van Porto, ami ugyan alig három órányi vonatútra van Lisszabontól, mégis büszke arra, hogy Portugália itt született meg. Az ország legrégebbi települése, Ponte de Lima alig 90 km-re fekszik.

Porto ugyanakkor nem csak a boráról híres, hanem pezsgő kulturális életéről is, ami nem csak az utcáin, de a Fundação Serralves kortárs szépművészeti múzeumáról is látszik.

Érdemes egy bekezdés erejéig kitérni arra, hogy az 1990-es évek elején JK Rowling is dolgozott a városban (angolt tanított), gyakran megfordult a Livraria Lello könyvesboltban, ami fantasztikus lépcsőivel, XII. századi hangulatával mintha csak a Roxfort előképe lenne. Nem véletlen, hogy az elmúlt években a Harry Potter-rajongók egyik zarándokhelye lett.

Kimozdulva Európából, ott van például Oszaka, ami megint csak másodhegedűs Tokió mögött, ugyanakkor sokkal szabadabb, vibrálóbb, mint a japán főváros, nem véletlenül tartják az ázsiai ország stand-up központjának.

Elszánt rajongás

Ami közös még Portóban és Oszakában (de ha jobban belegondolunk, akkor Chicagóban és a többi „Második Városban” is) az a mindenre elszánt lokálpatriotizmus, ami például a sportklubok iránti rajongásban is megnyilvánul.

Portóban a helyi futballklub, Oszakában és Chicagóban pedig a baseball (utóbbiban ebből kettő is van, a Cubs éppen a legutóbbi szezonban nyert egy évszázad után bajnokságot, teljes őrületet okozva) az imádat és a büszkeség tárgya.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy második városnak lenni komoly kihívásokkal jár, például azzal, hogy meg kell tudni tartani a fiatalokat, akiket érthetően vonz az „Első Város” nyüzsgése, tömege, és csillogása.

Share.

About Author

Leave A Reply