Maradok, mert ez az én országom is

0

Érdekes kettősség él az elmúlt napokban sokakban, egyszerre mennének is külföldre, és szeretnének maradni is, hogy változtathassanak az általuk negatívnak tartott dolgokon. Így van ezzel Panni is, aki ugyan úgy érzi, el kellene menni, de vannak érvei a maradás mellett.

„Én elég szerencsés vagyok, fehér, Budapesten élő értelmiségi középosztálybeliként azt mondhatom, hogy mindenem megvan. Minden alatt értem a 26 négyzetméteres albérletemet, amit ki tudok fizetni, van pénzem minőségi ételekre és a netszámlámra, sűrűn vásárolok olyan ruhadarabokat, amelyekre tulajdonképpen semmi szükségem. (…)

Ez a rendszer nem engem sújt legjobban, hanem azokat, akik valami miatt hátrányból indulnak hozzám képest: a szegény családokat, akik nem részesülnek a családi adókedvezményből, a betegeket, akik nem kapnak megfelelő egészségügyi ellátást, a gyerekeket, akiket értelmileg károsít a magyar iskolarendszer, a romákat, akiket szegregál a rendszer és az egyre erősödő rasszizmus, a nincsteleneket, akiket a kormány a sorsukra hagy és megpróbál leradírozni a magyar társadalom térképéről.

Attól, hogy elköltözöm az általam hőn szeretett olasz tengerpartra, ezek az emberek még ugyanúgy fogják nyögni a NER igazságtalanságait, én pedig ugyanúgy, mint eddig, értesülni fogok róla az itt maradt családtagjaimtól és barátaimtól, meg a hírekből, ha még lesznek olyanok.

Eleged van, külföldre mennél? Válogass itt közel 1000 állásajánlat közül!

Valójában semmivel sem leszek távolabb ezektől a problémáktól, mint most vagyok, hiszen ha valaki szereti a hazáját, és én szeretem, akkor a tengerparton a pisztáciás fagyi evése közben is ugyanannyira zavarja majd annak a hazának a sorsa.

Magyarország az otthonom, és legalább annyira az enyém, mint akárki másé, aki otthon érzi magát benne. Tehát a haza nem Orbán Viktoré, és nem is azé, aki teleszüli.

Az övék is, persze, meg például a nagymamámé, a hajléktalané a Blahán, a tízgyerekes borsodi cigányasszonyé, meg az öné is, aki ezt a cikket olvassa.

Szeretjük a hazánkat, de a szeretet sajnos felelősséggel jár, ha rosszul mennek a dolgok, akkor tennünk kell azért, hogy jobban menjenek. Arról a közhelyes, ugyanakkor fontos kitételről nem is beszélve, hogy ha elmegyek, meg ön is, meg mindenki, akinek ereje, tudása és kapacitása lenne változásokat elérni, akkor nem lesznek változások, itt marad az ország ebek harmincadjára az Emőkéknek, vagyis azoknak, akiknek különben nagy szükségük lenne a mi segítségünkre, hogy ne kelljen félniük nem létező ellenségektől.”

A teljes írást a hvg oldalán olvashatjátok el.

A reménytelenül elveszett Magyarország

Share.

About Author

Leave A Reply