Maradj otthon német módra

0

Ezekben a hetekben minden és mindenki azt tanácsolja (illetve mostanában inkább már felszólít arra), hogy maradjunk otthon. Mi pedig otthon maradunk, mert nem akarjuk elkapni a koronavírust és még véletlenül sem szeretnénk megfertőzni másokat. Csakhogy az otthonlét nem is olyan egyszerű, mint elsőre látszik, érdemes kialakítani szokásokat, rutinokat.

Így tett a Németországban élő Edit és családja is, akik egészen jó napirendet hoztak össze a gyerekekkel. Érdemes hát elolvasni a beszámolójukat, hátha van benne olyan, amit mi is hasznosíthatunk.

„Megbeszéltük, hogy most egy jó darabig össze leszünk zárva, kell majd sok kompromisszum, meg türelem, némi találékonyság, de ez egy igen jó lehetőség arra, hogy ne legyünk betegek.

Hálásnak kell lennünk azért, hogy itthon kell üldögélnünk, ahelyett, hogy a kórház előtt állnánk sorba. Ha a mi biztonságunk, egészségünk érdekében szabályokat hoznak, akkor azt mi márpedig betartjuk. Nincs kivétel, nincs kiskapu. (…)

Nem tudom elmesélni milyen a helyzet jelenleg a boltban, vagy a városban, mivel nem megyünk sehova. Itthon vagyunk, csak az udvarra járunk levegőzni, még sétálni sem megyünk, pedig kettesével megtehetnénk, de nem. A bolt is tényleg csak annyi, hogy odamegyünk, bevásárlás villámgyorsan, majd haza.

A Zuram is itthonról dolgozik, bár ő egy héttel tovább járhatott be a munkahelyére, mint a lányok. Szigorú szabályok voltak a Home Office-szal kapcsolatban, csak az maradhatott otthon, akinek 12 évnél fiatalabb gyereke van, vagy idősebb rokona van az országban, akinek segítenie kell.

Nos, a Zuram esetében egyik helyzet sem állt fenn, így ő és még vagy három ember bement az osztályukra dolgozni. Becsülöm a Zuram főnökét, aki bár otthon maradhatott volna mégis bejárt az irodába.

Most már senki nem mehet be náluk az irodaházba dolgozni, otthonról kell intézni mindent, és ez így is történik, szerencse, hogy van akkora a házunk, hogy mindenki zavartalanul intézheti a saját dolgait, anélkül, hogy a másikat zavarná.

KÖVESD A HATÁRÁTKELŐT A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

A lányoknak kialakítottam egy napirendet, melynek a tanulás és a sport is a része. Sajnos alig kaptak valami leckeféleséget, mindössze 3-3 tantárgyból, és azt is csak két hétre, mivel egy hét múlva amúgy is szünet van, és szünetre nem adnak leckét. Pedig most adhatnának igazán, mert szünetben úgyse tudunk mást csinálni most, mint itthon lenni.

Kisebbik csinált egy napirendet, hogy melyik leckét hány nap alatt fogja megcsinálni, de már nagyjából végzett, mivel unatkozik annyira, hogy még a lecke is jobb, mint a semmittevés. Írt a gitártanára, hogy online megtartaná az órákat, remélem, összejön.

Csak vásárolni megyünk, ha nagyon muszáj. Vásárlás terén sokkal előrelátóbbnak kell lennem, mert most már nem opció az átszaladok a boltba.

A török boltban szerencsére jó volt az árukészlet még szombaton is, nyitásra mentünk, rajtunk kívül nem volt senki, így nem volt nehéz betartani az egyszerre csak 5 ember tartózkodhat a boltban szabályt.

Még pizzalisztet is kaptunk, meg húst is, pedig néhány bolt igen le volt már fosztva, bár ezt nem tudom megerősíteni, ezt csak mesélték, mi meg csak egy boltban voltunk.

A hentes mondta, hogy hús van, és lesz is náluk csak a csirkemell hibádzik, 250 kg-t rendelt, 20-at kapott. Ez van, abból főzünk, ami van. Amikor megtudtam, hogy nem lesz a lányoknak suli, pont ez volt az első gondolatom, hogy most majd mit fogok minden nap főzni, de szépen azért belejövök.

Normál esetben a suliban esznek, így nem volt szükség a mindennapi főzésre, most van, de igen egyszerűen megoldom a dolgot, előre egy hétre eltervezem mi lesz a menü, természetesen figyelembe véve, hogy mi van itthon, hogy ne kelljen boltba menni, és akinek nem tetszik az étel, az majd kevesebbet eszik, ami nem probléma, hisz alig mozgunk valamit.

A szünetben mentünk volna Londonba, ez volt, lett volna a lányok karácsonyi ajándéka. A Harry Potter stúdió, de ez most elmarad. A járatunkat törölték, a stúdió bezárt, szerencsére a pénzünk nem veszik el, visszakapjuk, egyedül a szállás árát nem, de az helyett kapunk egy vouchert, amit később bármikor felhasználhatunk.

Ezt meg is fogjuk tenni, a kérdés csak az, hogy mikor. Erre persze senki nem tud válaszolni, és csak remélni tudom, hogy ennek a helyzetnek mihamarabb vége lesz, és azt gondolom, hogy ezt nagyon sokan kívánják velem egyetemben.

Nagyobbiknak épphogy elkezdődött a szezon, egyszer el is jutott edzeni, de most minden időpont, minden verseny halasztva, vagy törölve van, de majd egyszer ez is újra indul, és akkor majd boldogan ülünk a tó vagy épp tenger partján arra várva, hogy nagyobbik befejezze az edzést.

Szerencsére eddig a lányok még nem türelmetlenkednek, mondjuk nem is picik, simán fel tudják fogni, hogy mi a helyzet, mi miért van, hát jó néha (gyakran) igazán tinédzseres módon reagálnak, de általában észreveszik, hogy hol a határ amikor én még igazán megértő anyaként tudok reagálni, ha nem veszik észre, akkor azért pillanatokon belül rájönnek, ha nem maguktól hát némi kis szülői segítséggel. Egyszer készíthetnék egy fotósorozatot: A szemforgatás és vállvonogatás 100 módja képekben – lenne címe.

A lányoknak sokat segít a kialakított napirend. Nem hagyom őket amolyan tinédzseres módon hajnal kettőig fent maradni, majd délig aludni, minden reggel ébresztő van, majd tanuló idő, azután ebédszünet, és szerencsére van egy futógép a pincében, amin amolyan önkéntes (kötelező) jelleggel napi egy órát el kell tölteniük.

Van még lehetőség kerti munkára, takarításra, és mindenféle házimunkákra is. Az udvaron lehet tollasozni, és kiderült, hogy az előző háztulajdonos által a falra szerelt kosár igen hasznos, pláne ha veszünk egy kosárlabdát, igyekszünk a folytonos pattogtatással nem idegesíteni a szomszédokat, de szerintem most mindenki megértőbb. A szomszédokkal meg is beszéltük, hogy ha ennek vége csapunk egy nagy grillpartit.

Már pár nap után kiderült, hogy nem is annyira jó csak a szobában kuksolni, kiderült, hogy anya meg apa társasága egész jó tud lenni, előkerültek a társasjátékok, néhány puzzle (aminek csak annyi a hibája, hogy egy 1000 darabos is csak három napig tart úgy, hogy nem engedem őket, csak naponta bizonyos ideig kirakózni), a közös esti filmnézések is egész elviselhetőek, és nem is minden film rossz, amit anya vagy apa jónak talál, és újra sokat lehet olvasni.

Persze még egy csomó hét van előttünk, de nekem rengeteg tervem, ötletem van, hogy hogy nem lehet unatkozni hagyni a gyerekeket, persze a kapun továbbra sem léphetnek ki.”

A teljes beszámolót itt találjátok, olvassátok el!

Share.

About Author

Leave A Reply