A román pénzügyminiszter szerint is legkevesebb egymillió ember (!) hiányzik az ország munkaerőpiacáról. A hazai cégek nem találnak embert, akik pedig elmentek, jórészt nem nagyon akarnak visszatérni.
Eugen Teodorovici pénzügyminiszter egymilliós száma mellett különböző források 3-4 millió határátkelő románról írnak. Egyes adatok szerint Románia a rendszerváltás óta elveszítette lakosságának mintegy 17 százalékát.
Nem csoda, hogy a kisebb (és a nagyobb) cégek nem találnak megfelelő munkaerőt. A Krónika összefoglalójában például Kun Árpád, egy Kolozsvár közeli autószerviz tulajdonosa illúziónak nevezte a jól képzett szakmunkások felvételét.
„A mai világban nagyon nehéz új szakmunkást alkalmazni, és nagyon nehéz a meglévőket megtartani” – mondta a szervíztulajdonos, aki szerint a nyugati fizetés azért tűnik többnek, mert vendégmunkásként az ember a hét minden napján, reggeltől estig dolgozik.
Aki viszont az egyenletbe beleszámítja az esetleg otthon maradt családot és a szabad hétvégéket, annak akár Erdélyben is bejöhetnek a számításai.
KÜLFÖLDI MUNKALEHETŐSÉGEK EGY KATTINTÁSRA
A lap beszélt néhány határátkelővel is. Mindannyian az alacsony romániai béreket hozták fel elsőként a külföldre költözés mellett. Az építőiparban dolgozó Lajos például négy éve él külföldön, távol a családjától.
„Tizenöt évet dolgoztam Erdélyben kőművesként, amíg úgy döntöttem, hogy távozom. Kézbe nagyobb összeget fizettek, de a munkakönyvemben mindig minimálbér szerepelt. Amire nem tudtunk kölcsönt felvenni, nem tudtunk egyről kettőre haladni” – panaszkodott a férfi, aki még egy évet maradna külföldön, mert utána már jár neki a svéd minimálnyugdíj.
Erika öt éve pincér Nagy-Britanniában, előtte hajón dolgozott, és nem nagyon tervezi a hazatérést: „Évente meglátogatom a szüleimet, de az itt töltött egy-két hét bőven elegendő, rögtön visszatérek. Annyira kiábrándító itthon minden, hogy már nem tudnám itt leélni az életem”.
Akad a megkérdezettek között ingázó is, Aranka kéthetente Zilahról megy egy München melletti kis településre, ahol egy idős embert gondoz.
„Nagyon nehéz ez a két hét, mert állandóan a beteg mellett kell légy, de kibírható. Annyit keresek, mintha itt három hónapot dolgoznék nővérként” – mesélte Aranka, aki tervezi a hazatérést.
