Mámoros siklás

0

Portugáliában ilyenkor, télen is hódolni lehet a szörfözésnek, ezt teszi Tucano is (igen, koronavírusos időkben is lehet). Portugáliában mindig hideg az óceán, nyáron is csak papíron 21, de most decemberben 14 fok, ami amúgy szerinte nem olyan rossz, mert reggel 7-11 fok van a parton.

„A szörföt egyből nagyon élvezni fogod, de nehéz. Nagyon nehéz. Ez azt jelenti, hogy már az első szörfedzés első percétől tök jó lesz. Már akkor baromi jó, amikor még fel sem állsz.

Ja, mindenki fel tud állni. Átlagos, épkézláb emberek első edzésen. Nyomorékok, mint én, meg a hatodikon először, de valójában a 8. edzésen. Ha nekem sikerült, akkor neked tuti.

Tehát szörfözni fogsz, sikongatni és nagyon rendben lesz, egy csoda. Gyere és csináld, strand napfény és adrenalin, mindez veszély nélkül a kisvízben, a legprofibb oktatókkal. Nincs elégedetlen ügyfél, mindig minden hibátlan, szörfözni fogsz, siklani. Teljesen veszélytelen, maximum iszol vizet, ha elfelejted becsukni a szádat.

Csak a nagyfiúk egy sorral kijjebb ülnek és az ott az, amire valójában vágysz, az a szörf, ami a filmeken megy, amit reklámokban látsz, ami a kimaxolása ennek a sportnak (na jó, ott vannak még az óriáshullámok, de hagyjuk ezt).

Siklasz a „kis” hullámokon, miközben négy méterre tőled tuti, hogy divatlapba fotóznak modelleket bikiniben. Én nem tudom, hány divat meg style, meg sport, stb. újság van a világon, de ez annyira átlagos a Caparica strandon, mármint, hogy modellek pucsítanak profi fotósoknak, hogy már-már unalmas. Na, erre még visszatérek.

Szóval kacagva belandolsz egy gyerekcsoportba, nem fejezel le senki, és közben mögötted gigászokkal szórakoznak a srácok, nagyon tud csalogatni. A szörfözés kezdő, középhaladó és haladó része között számomra óriási különbség van.

A feeling már kezdőként tökéletes. A középhaladó az úgy elvan, persze edzőbácsi figyelő tekintete mellett, néha még be kell lökni irányba, de valójában már elszórakozgat.

A haladók azok meg rohadt állatok. Csúcsatléták, mindig topon vannak, ehhez mindig minden nap edzeni kell, de legalábbis nagyon gyakran. Bárki lehet ilyen, mittudomén portugál másodikos kislány a gimnáziumban vagy ötvenes hawaii hippi, esetleg magyar könyvelő, aki rákattant.

Egy dolog közös bennük: a lehető legkevesebb időt töltik a hullámoktól távol. Ezeket odaboszorkányolták a partra és az óceán nem engedi el őket. Mennek a partok mellett hullámról hullámra, járják a világot, de csúnyán rászoktak a vénás szörfözésre, függők, ahogy illik. (…)

Mi van ezzel a szörfös spirituális izével?

Nos, éveket töltöttem (négyet, basszus) azzal, hogy máltai halászokkal néztük fentről lefelé a hullámokat és átbeszéltük az összeset, minden egyes délután.

Ehhez a majdnem egyetemnyi kiképzéshez képest szörfözéskor újra kellett tanulnom az egész hullámtant és még annál is mélységesebben megtanultam tisztelni a természetet, mint bármikor korábban.

Pedig hidd el, nem akarsz mélyvízi hálót tekercselni viharban a Földközin éjszaka egy kétszemélyes bárkában hárman. De még az is kevesebb lelkierőt igényel és békés, nyugodt pillanatnak tűnik ahhoz képest, mint amikor elragad deszkástul egy hatalmas hullám.

Az óceán, a strand, a mozgás, az adrenalin mind pont jót tesz külön-külön is, de pláne együtt a lelki békének. És van a korábban említett dolog, hogy vannak pillanatok, amikor kikerül a kezedből a kontroll, játéka vagy a természetnek.

Akárhogy erőlködöm, egyszerűen nem tudom megfogalmazni, hogy mennyire kurvajó dolog csúszni a hullámon. Előre nézel, minden valahogy lassú és gyönyörű, egy másodperc legalább tízszer olyan hosszú.

Nemcsak érzed, de érted is külön-külön az összes vízcseppet, a hajnali napsugarat, ahogy a vízen tükröződik. Mert ha nem, akkor leesel, egyszerűen mindennek együtt kell lennie ahhoz, hogy a deszkán legyél. Szóval gondolkodik a szörfös rendesen, van mit megemészteni.

Végsővalláserkölcsi tanulság: ja, a szörf az egy spirituális tevékenység is, test-szellem-természet együtt vagy sehogy. A szörfnek nem története, hanem történelme van, (ez egy nagyon jó kis rövid összefoglaló) , sose gondoltam volna például, hogy a szörf segítségével akarták kifehéríteni Hawaiit.

Milyen a szörfösélet?

Sportos. Meg minden tele van mindig szép emberekkel. Mármint nem a külső megjelenésre gondolok, hanem egyszerűen sugároznak az emberek szörfözés előtt, alatt és után a jókedvtől.

Persze rengeteg szép ember is van, de nyugtasson meg tudat, hogy ha az Instagram-celebek mellett ott döglök én is a plázson, akkor a külcsín tuti nem elvárás.

Mindenki szörfözik, tehát mindenféle emberek vannak, ilyenek, meg olyanok is. Vannak minden hullám körül szörfös törzsek, meg rengetegen utaznak a hullámok után.

Egyszerűen imádom, hogy aki akar, az talál valami digitális nomád munkát és csak követi a hullámokat. Patrick Swayze-nek ehhez még bankot kellett rabolni, most meg négy órát lenyomsz a gép mellett naponta, mint ügyfélszolgálatos, vagy önismereti coach, elektromosgyertya-kereskedő, bármi, azt szabadság.

Hullám pedig biztosan káprázatos helyeken van. Ha most innen elindulnék szörfözni, akkor úgy mennék ugye, hogy Portugáliából Marokkó, aztán sorban Szenegál, Zöld-foki, Namíbia, Dél-Afrika, Brazília.

Vissza meg úgy, hogy Chile, Venezuela, Karib (CR, Nicaragua és Panama is), Miami, Hawaii. Ez mondjuk a szörfözhető helyeknek csak egy pici része, például se Afrika keleti oldala, se egész Ázsia.

De mennyi különböző kultúra, természet, nyelv? Hány érdekes embert fogsz megismerni és hány csodálatos helyen bámulhatsz? Rengetegen élik ezt a külső-belső utazást a hullámok után és ez így van jól.

Ráadásul genderfüggetlenül lányok és fiúk, kb. egyenlő számban. Hiszen mindig van szörfbázis, közös érdeklődésű emberek, akiket ajánlottak neked, azért biztonságosabb így, mint csak úgy bele a vakvilágba.

Jó-e szörfösökkel hetyegni?

Micsoda hülye kérdés, hát persze. Ha szereted az óceánt, a gyönyörű strandokat, a mozgást. Valahogy mindig mindenki fiatal és szép, meg tele van energiával, még az öregek és csúnyák is. Van valami varázs a szörf és a strand kapcsolatában.

Azt szeretném megjegyezni, hogy a szörfös fiúkra tuti buknak a hölgyek, de ugye minden tele van szörföslányokkal is. Én ezt sajnos csak onnan tudom, hogy elég gyakran megy végig a hullámra váró sporttársak során az úúúúúúúú, meg áááááá, ahogy elevez mellettük valami izmos fenék vagy a csajok mellett valami Aquaman.

Azonban az én szemüvegem öt és feles, anélkül a vízben nemhogy seggeket nem látok, de a hullámot is inkább érzem, mint látom tíz méternél messzebb.

Amúgy kisgyerekek öt évesen már nemcsak anyuval, meg apuval, de egyedül is feleveznek a hullámra és hát a kutyák is imádnak szörfözni, ösztönösen mozognak a deszkán, fene se érti ezt, de buli az egész.”

Ugye mondanom sem kell, hogy érdemes a teljes posztot elolvasni, képek és videó is akad még benne, csak ide kell kattintanod!

Portugália 8 év után: család és egy szétfoszlott álom

Share.

About Author

Leave A Reply