Malajzia, nem egyéjszakás kaland

0

A helyszín Malajzia, ahol malájok, kínaiak és indiaiak élnek együtt, de nagyon különálló közösségekben. No és persze akad ott magyar is, például a poszt szerzője, Kati. Hogy hogyan is került oda és milyen az élet Malajziában, az rögtön kiderül. (A képekért külön köszönet.)

„Reggel van. Már egy ideje ébren vagyok, ülök az ágy szélén, lassan indul a nap. Az nem lehet, hogy ez az én életem. Nem lehet, hogy azért tanultam, azért dolgoztam ennyit, hogy ez legyen az életem. Egy rutin. Egy multikulti, akinek mintha beáldoztam volna az életem. Csak aludni járok haza. Nincs időm és energiám semmi másra.

Hónapok óta gyötrődöm. Tudom, hogy lassan itt a vége ennek a mizériának. Kilépek a saját életemből. Itthagyom Budapestet, a munkahelyemet, a lakásomat, mindent eladok, elajándékozok és lelépek. Messze. Az óperenciás tengeren is túlra, mert ezt az életet nem rám szabták. Lelépek.

Valahogy így indult a kalandom Malajzia felé és így történt, hogy 2014 nyarán elkezdtem intenzíven keresni önkéntes lehetőségeket a nagyvilágban és rátaláltam egy malajziai civil szervezetre, akik munkaerőt kerestek és nem kértek pénzt azért, hogy náluk dolgozhassak önkéntesként.

Tudom, hogy mennyire abszurdnak hangzik ez a mondat, leírni is abszurd, de sajna, ez a helyzet. A legtöbb civil szervezet Ázsiában és Afrikában pénzt kér önkénteseitől, nem is keveset. De szerencsére rátaláltam erre a szervezetre, gyorsan lebonyolítjuk a Skype interjúkat, heteken belül már ott ülök a barátaim előtt és bejelentem, hogy októberben Malajziába utazom. Egyelőre 3 hónapra önkéntesként, aztán meglátjuk.

A három hónap pillanatok alatt eltelik, hosszabbítok, maradok még egy évet, aztán úgy döntök, hogy még maradni akarok és új munkakörben, ezúttal fizetett állásban maradok még egy évet (legalább). Itt tartunk most.

Még egy buddhista templom, a helyszín Kek Lok Si

Még egy buddhista templom, a helyszín Kek Lok Si

Egy hónapja kezdtem az új munkakörben, ismét egy irodában dolgozom, de egy civil szervezetnél. Munkám lényege: malajziai civil szervezeteket segítünk támogatáshoz jutni, segítünk különböző képzésekkel, a kapcsolati tőkénkkel.

A civil szféra még gyerekcipőben jár, pontosan emiatt izgalmas ez a munka, kihívásokkal teli és reggelente már nem ücsörgök az ágyam szélén azon gondolkodva, hogy hogy lehet, hogy ez az én életem.

Malajzia, az igazi Ázsia

Ez volt az intro. Most mesélnék Malajziáról. Kontextusba kellett helyeznem, hogy hogyan is kerültem ide, de igazság szerint nem erről akartam mesélni, mert most nem én vagyok a főszereplő, hanem Malajzia maga, akit már egy éve ismerek és az biztos, hogy nem egy egyéjszakás kaland ez az ország. Időt kell adni neki, le kell hámozni, mint egy hagymát, hogy megláthassuk milyen is valójában, odabenn.

Malaysia, truly Asia. Ez a szlogen csengett fel bennem, amikor az első interjúmra készültem. Mitől lesz igazán Ázsia egy ország Ázsiában? Egyrészt attól, hogy nincs egy egyöntetű kultúra, ami minden felett állna. Malájok, kínaiak és indiaiak élnek együtt egy nemzetként, de nagyon különálló közösségekben.

Aztán ott van a negyedik csoport, akikről az úti könyvek alig beszélnek, a dzsungel lakói, a bennszülöttek, akiket itt orang asli-nak neveznek, ami eredeti embert jelent.

Orang asli ház Sarawakban

Orang asli ház Sarawakban

Kevés kapcsolatom volt ezidáig ezzel a közösséggel, de közel kerültem egy pár aslihoz, akik a városban élnek és tudom, hogy hordoznak magukban valami ősi energiát, ami miatt mindig jó érzés velük lenni.

Az élet könnyedebb, mintha semminek nem lenne olyan súlya, mint az én problémáimnak. Nem agyalják túl a dolgokat, az összhangot keresik és belesimulnak a környezetbe. Erős a spirituális gyökerük, a dzsungelben azt mondják mindenféle fura lények laknak, akiket nem szabad magunkra haragítani.

Orang asli hangszer

Orang asli hangszer

Mindenki tele van történetekkel szellemekről és lényekről, akiket a dzsungelben láttak. De csak különleges alkalmakkor osztják meg e történeteket. A helyi sámán egy kis talizmánba apró köveket és fene tudja, miket pakol. Ez a talizmán majd megvéd a gonosz szellemektől. Azóta is velem van e talizmán. Nem vagyok babonás, de annyira bátor sem, hogy kidobjam.

Malajzia, és három kultúra egymás mellett

A három kultúra (maláj, kínai, indiai) egymás mellett, de nem egymásba fonódva él együtt. A vallás nagy hatalom (tudom, nem mondtam semmi újat). Ami viszont igazán meglep az az, hogy mennyire hatással van a hétköznapi apró (vagy aprónak tűnő) dolgokra.

Mindhárom csoportnak külön étterme van. A malájok muszlimok, ezért ugye egyértelműen halal étrendet követnek. Nem esznek disznóhúst, ez alap. De nem esznek olyan evőeszközzel sem, melyet valaha, valaki arra használt, hogy disznóhúst egyen vele. Így érthető az, hogy szinte sose látsz malájt egy kínai étteremben.

Piac

Piac

Az indiai éttermek is főleg muzulmán éttermek, itt főként indiaiak és malájok étkeznek. Ez a konyha viszont semmiben sem hasonlít arra az indiai konyhára, amit Magyarországon, vagy Európában ismerünk. Az egyetlen közös a naan, a tandoori kemencében sült lepényszerű kenyér.

A maláj konyha pedig számomra annyira nem izgalmas, mert alapja a csirkehús szinte mindig fehér rizzsel. Mivel nem eszem csirkehúst, nem mondhatom, hogy annyira magával ragadott volna ez konyha.

Utcai kaja (avagy elegánsan street food) Kuala Lumpurban

Utcai kaja (avagy elegánsan street food) Kuala Lumpurban

A megrendezett házasságok

Az emberek viszont számomra mindig izgalmasak. Kezdetben csodálattal figyeltem a sok hagyományt, szokást, mely hatással van az itteni emberek hétköznapjaira.

Az egyik dolog, amivel mai napig nehezen tudok megbarátkozni, a megrendezett házasságok. Meglepően gyakori maláj és indiai közösségekben. Több esküvőn részt vettem ittlétem alatt, nagyrészük megrendezett házasságok ünneplése volt. Keserédes. Számomra. De lehet, hogy tévedek. Hiszen, állítólag semmivel sem jobb vagy rosszabb egy megrendezett házasság, mint egy szerelmen alapuló.

Ha a szülők választják nekünk a párt, akkor sok mindenre odafigyelnek (olvasmányaim alapján csak az anyagiakra, de ez állítólag nem igaz), így nagyobb az esélye annak, hogy egy olyan társat választanak nekünk, aki valóban hozzánk illik, így pár év alatt olyannyira egymáshoz tud simulni a két fél, hogy végül egy jó házasságban élik le életüket.

Míg a szenvedélyen vagy szerelmen alapuló házasságok lángja gyorsan kialszik és pár év alatt akár gyűlöletbe vált át, ami ugye oly gyakran válással végződik.

Utcai festmény Penangban

Utcai festmény Penangban

Malajzia: nemzeti ünnepek és korlátlan evés

A három nemzet együttélése azt is eredményezi, hogy szinte minden hónapban van legalább egy nemzeti ünnep. Ami a szabadnapokat illeti, Malajzia a lista elején áll, kevés országnak van több nemzeti ünnepe, mint Malajziának.

A nagy ünnepek között van a kínai új év, az indiaiak által ünnepelt Deepavali és a malájok nagy böjtje, a Ramadan. A három nagy ünnepben egy közös van: a korlátlan evés.

Mindhárom ünnepnek külön menüje van, a kínaiak különleges sütikkel ünneplik az újévet (bárcsak többször lenne egy évben újév!), de ugyanez érvényes az indiai és a maláj ünneplésre is. Ebben azért nem vagyunk annyira különbözőek, hiszen, ha röviden össze kellene foglalnom a karácsonyt vagy a húsvétot, azt mondanám, hogy a család együtt ünnepel és reggeltől estig (szinte megállás nélkül) zabálunk…

Édességek egy ramadani esti piacon

Édességek egy ramadani esti piacon

Miért érdemes idejönni?

Na de ha valaki most azt kérdezné tőlem, hogy miért érdemes ideutazni, nehezen tudnék válaszolni. Mert, ahogy már említettem, Malajzia nem egy egyszerű ország, ahol a turista azonnal feltalálja magát.

Habár trópusi ország tele gyönyörű kis szigetekkel, valami miatt mégsem özönlenek ide a turisták olyan mértékben, mint mondjuk Thaiföldre. Próbáltam már megfejteni, hogy mi lehet ennek az oka, az egyik talán az, hogy Thaiföld kiaknázza a turizmusban rejlő lehetőségeket, míg Malajzia mintha megtartaná magának az élvezeteket.

Ha valaki idelátogatna, azt mondanám, hogy minimum 3 hetet érdemes itt tölteni. Egy pár nap alatt fel lehet fedezni a fővárost, aztán nem szabad kihagyni az egy órányira levő Malakkát. Muszáj elutazni északra és egy pár napot Penang szigeten tölteni.

Az ordító kínai

Az ordító kínai

Még nem találkoztam olyan európaival, aki ne szerette volna Penangot. Édes egyvelege ez a sziget az európai és ázsiai kultúrának, Georgetown egy pezsgő kulturális város, csodálatos utcai festményekkel és galériákkal.

Sokan azt mondják a penangi konyha a legjobb, mert annyi minden keveredik itt, hogy a konyha egy igazán izgalmas ízekkel teli valóság, amit nem szabad kihagyni.

És az egyik kedvenc utcai festményem, szintén Penangból

És az egyik kedvenc utcai festményem, szintén Penangból

A keleti parton levő Perhentians sziget sokak számára maga a mennyország, fehér homokos parttal, kristálytiszta türkiz vízzel. Ez a sziget a búvárok paradicsoma, de ha valaki fél a búvárkodástól, a snorkling is kielégítő élményt nyújt.

Ha már Malajzia, akkor nem szabad innen úgy elmenni, hogy legalább pár napot ne áldoznánk egy dzsungeltúrára. Előre jelzem, nem lesz könnyű. A nedvesség tartalom 150%, pamut ruházatot fölösleges magunkkal vinni, mert maximum fél óra múlva minden izzadságban úszik és ránk tapad. De a dzsungel élménye semmi máshoz nem hasonlítható. Ki kell próbálni.

Malajzia, az ízek mennyországa

Aztán muszáj kipróbálni a helyi gyümölcsöket. Egyik kedvencem a mangosteen, kívül sötétbordó kéreg borítja (kb. olyan, mint az őszi zölddió kérge). Ügyes technikával megpattintjuk a kérget és megnyílik előttünk az ízek mennyországa.

Fokhagymaszerűen kapaszkodnak egymásba a fehér színű cikkek, csak egyikben van mag, a többi csak édes finom zamatú, frissítő gyümölcs. Ha rájöttünk a pucolási technikára, nincs megállás.

És meg kell kóstolni a banánt. Mert az itteni banán egy másik kategória. Több fajta terem, egyik kedvencem az apró, belül is sárga banán, mely édes és krémes, utóíze pedig vaníliára emlékeztet. Mesés.

Genting: vízesés a dzsungel szélén

Genting: vízesés a dzsungel szélén

Azt hiszem, itt most megállnék. Sokat tudnék még írni, de lehet, hogy egyszerre nagy falat. Élményeimről viszont folyamatosan beszámolok blogomban (itt érheted el), és még sok mesélni valóm van.

Ha pedig esetleg azon gondolkodnál, hogy kilépj otthoni életedből és kipróbálnád, hogy milyen az élet trópusi oldala, ne habozz. Az élet egy kaland… de nem egyéjszakás.”

Baju kebaya viseletben

Baju kebaya viseletben

Share.

About Author

Leave A Reply