Magyarország nem akarja, hogy hazaköltözzek

0

Rengeteg szó esik mostanában (a beszéd szintjén mindenképpen) a munkaerőhiányról, és arról, hogyan lehetne megkönnyíteni a határátkelők hazatérését. Nos, Roland mai története azt mutatja, egyelőre elég nagy a szakadék a szöveg és a tettek között.

„Sajnos én is a hazaköltözés cipőjében járok. Nem, nem a nyugattal van gond, vagy azzal, hogy a nyugatiak lenézően viselkednének. Sőt, ellenkezőleg. Hat éve élek Ausztriában. A kimenetel egyáltalán nem volt nehéz… de a hazamenetel az lesz.

Őszintén szólva semmi kedvem hazamenni. Ma is megesett velem például, hogy elmentem vásárolni Bludenzben az egyik nagy áruházláncba. Egyik szó követte a másikat, állást akartak ajánlani jövő héttől… ezt meglátom meg, elvállalom-e.

A kislányom miatt mennék

Na, de miért is tervezem, hogy haza költözök? Az egyetlen oka a kislányom. Budapesten él az anyjával, aki sajnos eléggé komolytalanul veszi a láthatás dolgot, pedig havi 60 ezer forint gyerektartást kap. A pici lányom az egyetlen okom a hazaköltözésre.

Az emberek nagy része Magyarországon nem foglalkozik a másikkal, ha a másiknak egészségügyi baja van, azt hiszik, hogy részeg és a közelébe sem mennek.

Pont 2-3 hete esett meg velem, hogy Kelenföldön sétáltam, és egy fickó a lépcsőn feküdt. Megszólítottam, de nem reagált. Ezért kihívtam a mentőket. Nem elég, hogy egy órával később értek ki, de még fel voltak háborodva, hogy hogyan mertem őket zaklatni azért, mert valaki sokat ivott.

Igen, és? A 40 fokban a tűző napon feküdt, de az emberek elfordították a fejüket! Pedig teljesen mindegy, mi az ok, ha valakinek segítség kell, akkor segítség kell!

KÜLFÖLDI MUNKALEHETŐSÉGEK EGYETLEN KATTINTÁSRA!

Ezzel szemben itt külföldön az emberek még az ismeretleneknek is köszönnek, ha valaki rosszul van, egyből mindenki megy és segít, mentőt hív… Nem tagadom, egyszer velem is előfordult, hogy túl jól sikerült a parti (nem vagyok rá büszke), és elaludtam a reptéren a csomagjaimmal.

Nem kiraboltak, vagy elvették őket, hanem azonnal orvost hívtak, aki kedvesen és szakszerűen ellátott! Magyarországon jó eséllyel 10 perc alatt ellopták volna mindenem.

Viselkedés, fizetések, főnökök

Az emberek mosolyognak, kedvesek a másikkal. Tavaly egy svédországi ismerősömmel közösen nyaraltunk Budapesten, és olyan szinten bunkó volt az étterem pincérnője, ahova bementünk vacsorázni, hogy fogtam, kifizettem az ételt aztán ott hagytam, és mondtam, hogy akkor ezt most egye meg maga.

Természetesen az étteremvezető személyesen rohant utánunk és hozta az ételt és a pénzt is, hogy nem kell kifizetni, be is csomagolta az ételt gyorsan. De itt Ausztriában ilyet sem tapasztaltam meg sosem a 6 év alatt.

És még sorolhatnám, akar a fizetések mértékével is, vagy a főnökök hozzáállásával. Egy szó, mint száz, az egyetlen oka, amiért haza akarok költözni a kislányom, hogy az élete része lehessek, ne csak egy arc a Skype-on, akit apának kell hívni.

Miben látom a két ország közti különbséget?

Emberileg abban, hogy itthon nem érdekel senkit, ha haza akarsz költözni. Ha a gyerek miatt, oldd meg magad. Majd erre később rátérek.

Voltam egy vidéki állásinterjún, végül nem engem vettek fel, pedig még havi 200 ezer nettóban is benne lettem volna. No hard feelings, de akkor is.

Ma voltam bent a magyar munkaügyi hivatalban, hogy szeretnék átképzést. Állom a költségeket (290 ezer forint), de ez is idióta volt, mert telefonon nem tudtam időpontot kérni.

Miért kevés havi 200 ezer forint?

Bementem, hála istennek holnap reggel 10-re adtak időpontot. De elkezdték, hogy csak az általuk biztosított átképzést tudják fizetni. Na most én havi 150-200 ezerért a kisujjam sem mozdítom meg.

Gyerektartás 60 ezer (külföldi fizetéshez van igazítva), diákhitel 24 ezer, és anno, amikor behozták a nulla alkoholt vezetéshez, már kint voltam. Elkövettem azt a hibát, hogy éppen szabadságra jöttem haza, én voltam a sofőr.

Mondom akkor menjünk el Siófokra bulizni. Egyből elvettek a jogsim visszafelé. Pedig akkor nem is tudtam erről. Két sör simán jó volt.

A kislányom miatt nagyon nehéz. Férfi létemre bevallom, hogy sok éjszakát sírtam át. Hónapokon keresztül. Hála Istennek a 3 éves Kius már félig osztrák állampolgár, Bludenzben született. És mivel évek óta kint vagyok, megkapta az állampolgárságot is. Ez jó neki, mert ha ki is dobnak majd az EU-ból, legalább neki lesz ott helye, ha elmúlik 18.

Tényleg szörnyű, amit itthon művelnek az emberrel. Laza 680 euró fizetésig lementem volna Halkerben. De ha nem, hát nem.

Három tűz között

Bocsánat a személyes dolgokért, csak épp baromi ideges vagyok. Se a munkaügyi, a magyar állam ugye, nem akarja, hogy hazaköltözzek, az osztrák meg végképp, mert egy jó adózót veszít el. Szóval most így több tűz között vagyok.

Ha hazajövök, nem lesz munkám, és semmit sem kapok, ha ott maradok, nem lesz munkám, de 960 eurót kapok havonta, ha az Emirátusokba megyek (ez is felmerült), lesz munkám, 2000 euró havonta, ingyen úszómedencés lakás, de akkor baromi messze leszek a kislányomtól.”

Ezt már nem vette be a gyomrom

(Fotó: pixabay.com/faithfinder06)

Share.

About Author

Leave A Reply