Magyarország kilökött magából

4

Zoltán története bizonyos mértékig tipikus: adott egy agyonhajszolt, kifacsart ember, aki emiatt elveszíti a munkáját, és mivel már közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez, nem is talál másikat. A már egy ideje Ausztriában élő család régóta hívja, így úgy dönt: belevág. A történet viszont innen már talán kevéssé tipikus, viszont elgondolkodtató – én remélem, jön a folytatás.

„Sokáig gondolkoztam, hogy írjak-e Önnek. Kit érdekelnek ma otthon egy „nyugger” sirámai? Nem állt szándékomban az országot elhagyni, a gyerekeim többszöri kérésére sem, akik már régen kint élnek. Itt a házam, a feleségem a 92 éves édesanyjával.

Volt jól fizető állásom, amiből hárman szépen megéltünk. És pont az állásom lett a vesztem, 24 órás ügyeletben voltam egyedül 2,5 éven át, ami végül is az egészségem rovására ment.

Kifacsarva és bizonyos intrikák miatt egyenesen vezetett az út az utcára 57 évesen. Orvosomnak már előtte egy évvel jeleztem a problémáimat, fáradékonyságomat. Az összes, amit fel tudott mutatni, hogy vérszegény vagyok, és szedjek vastablettát.

Rosszul lettem a nyelvtanfolyamon

Elnézést, de ennél rövidebben ezt nem tudom leírni. Két hónap hiába való álláskeresés után, engedve nekik, kimentem én is Ausztriába szerencsét próbálni, ahol a 43,5 év munka viszonyom, és a jövedelmem után 850 eurós munkanélküli segélyt állapítottak meg egy évre.

Beiratkoztam német nyelvtanfolyamra, ahol rosszul lettem, hiába mondtam, hogy otthon is többször előfordult, azt mondták, kötelességük kivizsgálni, a vashiánynak oka van.

Külföldre mennél dolgozni? Keress állást könnyen, gyorsan a Határátkelőn!

Így kerültem Grazba kórházba, ahol megállapították, hogy érszűkületem van és bypass műtétet hajtottak végre rajtam. Beadtuk a leszázalékolási kérelmet, aztán több mint 1 évig nem történt semmi.

Majd hoztak első fokon egy határozatot 42%-ról, és mivel egy évig nem volt Magyarországon jövedelmem, 37 700 forint járadékot állapítottak meg (előtte 399 000 volt az igazolt bruttó fizetésem).

A hivatali packázás

Fellebbezés után egy hónapon belül lezavarták a másodfokot is, ismét a jelenlétem nélkül. Az Osztrák AMS kérvényezte, mivel életvitelszerűen ott élek, adják meg az osztrák nyugdíjminimumot, de ilyen egyezmény nincs a két ország között.

Jelenleg 6 hónapja fellebbeztem a Munkaügyi Bíróságon, válaszra sem méltatnak. A hivatali packázásról egy kisregényre való történetem van, ha érdekes lehet, bővebben írhatok róla.

Ilyen előzmények után az AMS figyelembe véve az otthoni eltartottakat 620-650 euro „nostand hilfét” állapított meg nekem, amit azóta is rendszeresen megkapok, most is további 1 évre hosszabbították.

Horror, amit az állásinterjúkon kapok

Egészségemet helyrehozták, jelenleg minden kontrollvizsgálaton sikeresen szerepeltem. Munkát folyamatosan keresek, de most leszek 60 éves és a nyelvvel is hadilábon állok.

Sok mindent megértek, csak megszólalni nem tudok, hát nem kapkodnak értem. Horror, amit az itthoni állásinterjúimon kapok a fejemhez, ha meghallják, hogy „Ausztria”, meg hogy „leszázalékolt”. Tehát tele vagyok történetekkel.

Én szégyellem magam Magyarország miatt

A két ország között ingázom. Ami oda köt, az unokám, gyerekeim, a betegbiztosításom és a megélhetésem. A csend, a nyugalom, hogy nem kell félni a holnaptól.

Itthon két ember, a házam, a nekem kedves tárgyak, de 2-3 hét után már megyek vissza. Tehát nem én hagytam el az országot hanem az lökött ki engem. Állítólag 80 000 forintba kerül egy menekült, én meg annyit sem érdemeltem meg a havonta 150-170 000 adómból, hogy a napi háromszori kerítésen átdobott szendvics kijöjjön belőle.

Ausztria úgy segít rajtam, hogy ez ideig egy cent adót sem tudtam befizetni.

Sok minden kavarog a fejemben, és én szégyellem magam a saját országom miatt.”

(Fotó: pixabay.com)

Share.

About Author

4 hozzászólás

  1. Aki ennyi idosen nem jut semmire sem, az na az orszagaban keresse a hibat, hanem sajat magaban ! Egy besavanyodott, sirankozo ember soha sehol nem fog jol teljesiteni es ezaltal jol keresni sem !!!

    • Tibor Ormosi on

      Egy besavanyodott , siránkozó ember is kitárulkozhat csodás virágként. A változás és változtatás lehetősége mindig adott. Az, kit keserűség vesz körül az életében, maga is megkeseredik. Ha meg vannak adva az eszközök és a tér, akkor a gyógyulás folyamata magától elindul.

  2. katalin Lipka on

    Én nem látom besavanyodott embernek az illetőt.Azt mondják, h menj orvoshoz, ha nem érzed jól magad, itt pedig egy vashiánnyal lezárták az esetet, ami valójában szívprobléma volt.(lehetett is a sok munkától és a mókuskeréktől) A cikkírónak nem az fáj, h nincs pénze, hanem az eljárása a magyar hatóságoknak …én megértem őt. Anno a fizetéséből valójában ha jól értelmezem, akkor 3 ember élt Mo-n. Ez a hontalanság , a gyökértelenség a határátkelők tipikus baja-én is ezt élem , sajnos

  3. Elismeres jar annak, aki kulfoldon probalkozik ilyen idosen, hogy segitsen azokon, akiket eddig is o tartott el, valoszinu az allamra ezt sem lehet rabizni, ahogy egy egeszsegugyi kivizsgalast sem. Nehez ugy, fiatalon sem konnyu helyt allni kulfoldon es csak kint erzi meg az ember, hogy milyen esendo is tud lenni, ugyanakkor kint ha az ember nem adja fel meg lehet elni, meg ha ez a konstans hontalansag erzetevel is tarsulhat. En is ismerek olyat, aki 60eve el kulfoldon, a gyerekei ott szulettek, helyi a felesege, de nem tartja hazajanak valasztott lakhelyet. Ami durva es Orbanek nemzeti politikaja t minositi, hogy idos, beteg, kemeny ado penzeket befizeto es sokat dolgozo embereket SENKINEK neznek es lesajnaljak, ahogy egz pillanatig kihagynak, a fiatalokat a “fiatal”, “demokratak” meg sose segitettek semmivel, foleg nem a tarsadalom valoban segitsegre szorulo reszerol, ami manapsag a munkakepes emberek 80%-a. De a statisztika szuper annyit keres a maradek 20%…

Leave A Reply