Magyarok Indiában: feltöltődni a káoszban

0

A különféle nációk vándorlása nem új keletű jelenség. Persze nem mindegy, hogy népvándorlásról, kivándorlásról, bevándorlásról, kiűzésről vagy éppen hódításról beszélünk. India nem tipikusan az az ország, ahova nyugatról vándorolnának az emberek. Vagy mégis? Az India klub szerzője, Leveles Zoltán vendégposztja.

„Ebben a cikkben most nem a régi történelmi indiai-európai kapcsolatokról írnék. Tény ugyanis, hogy kereskedelmi és kulturális célból mindig volt átjárás Európa és India között. Beszélhetnénk a Heliodórosz oszlopról vagy ógörög óind kapcsolatokról. Mark Twain híres mondása szerint Európa kultúrájának bölcsője India, sőt az egész világé is.

Szent Tamás apostol is Indiában folytatott misszionárius tevékenységet. India nyugati partvidékén, majd 55 körül a déli Kerala tartomány lakossága között. A gyarmatosítás kapcsán történt népvándorlás megint csak egy külön téma, amibe ebben a cikkben nem bonyolódnék bele.

Elérkeztünk hát időben a XIX. század elejéhez, amikor is a mi magyar misztikus tudósunk, Kőrösi Csoma Sándor nekilátott, hogy megkeresse a magyarok őshazáját. Hol is kereste volna, ha nem Indiában? Pláne, hogy már a Védák, az óind szakirodalom is említést tesz a hun harcosokról.

Kőrösi gyalog vágott neki ennek a nem mindennapi útnak. Évekbe telt, mire megérkezett. Mindamellett, hogy magyarként megírta a világ első tibeti-magyar szótárát, és komoly tisztséget is betöltött, végül a magyarok őstörténet kutatását nem tudta sikerre vinni, mert nem kapott engedélyt a lhászai kiutazáshoz. Az ottani könyvtárban vélt megtalálni fontos magyar őstörténeti feljegyzéseket.

Kőrösi után sok magyar töltött hosszabb időt az indiai kultúra tanulmányozásával: Zajti Ferenc, Sir Stein Aurél, Vámbéry Ármin, Kaczvinszky Ferenc, Baktai Ervin és a „Brunner-lányok”, hogy csak néhányat említsünk az Indiához kötődő magyarok listájáról.

Zajti 1928-ban Budapesten fogadta Rabindranath Tagorét, majd Indiába utazott, ahol a szkíta hunokat kereste. Azt se felejtsük el, hogy Tagore magyarországi látogatásáról nálunk minden adandó alkalommal megemlékeznek.

Sir Stein Aurél szanszkrit és perzsa nyelvből diplomázott. 1884-ben Angliában keleti nyelveket és régészetet tanult, két év múlva került sor első indiai útjára. Később a punjabi egyetemen tanított, majd 1888-99 között a lahore-i Oriental College igazgatója volt.

„A keleti ember egész lelki világában uralkodó vonás a nyugalom”

Vámbéry Ármin, a kiváló, szerény tudós kelet iránti rajongása közismert. Inkább néhány idézetet érdemes kiemelni híres „Küzdelmeim” (Bp. Franklin-Társulat, 1905) című írásából:

„Az ember nem érti, hogy hittérítőink hogyan és mi jogon igyekeznek meggyőzni az ázsiai népet vallásának tévedéséről… Az iszlámnak, a buddhizmusnak vagy a brahmanizmusnak semmi része sincs abban, hogy Ázsia hanyatlásnak indult, és szabad prédája lett a hódításra éhes Európának.”

„Az európai ember még mindig alsóbbrendű lénynek tekinti a mohamedánt, a brahmint, Buddha hívét, vallását gúnyolja és feketére festi, a magáéhoz hasonlónak semmi esetre el nem ismeri, és mindhiába védik törvényeink a máshitűeket: Mohamed, Buddha és Visnu követője kényelmetlenül, idegenül és szabadságában korlátozva érzi magát Európa országaiban.”

„A keleti ember egész lelki világában, de családi életében is uralkodó vonás a nyugalom, a szemlélődésre való örök hajlandóság.”

India ereje (Forrás: indiaklub.hu)

India ereje (Forrás: indiaklub.hu)

Két nő elindult

A ma embere talán fel sem tudja fogni, milyen bátorság, önállóság és belső meggyőződés kellett ahhoz, hogy abban az időben két nő Magyarországról elinduljon Indiába.

A nagykanizsai származású Sass-Brunner Erzsébet, a hazájában már hírnevet szerzett festőnő és lánya 1930-ban Rabindranath Tagore sántinikétani egyetemét kereste. India vonzásában éltek, már itthon vegetáriánusokká váltak. Egy álom hatására (melyben Rabindranath Tagore-t ismerték fel) Szicíliából pénz és nyelvtudás nélkül indultak Indiába. Az egyiptomi magyar konzul segítette őket, aki „véletlenül” nagykanizsai származású volt, és a testvére rajongott Sass-Brunner Erzsébet festészetéért.

Csak néhány év és a virágzó szellemi élet középpontjába kerültek Indiában. Delhiben 1950-ben már gyűjteményes kiállításuk nyílt. Személyes kapcsolatban voltak a kor ismert személyiségeivel, néhányukról portré is készült. Japánban, Amerikában, Londonban is voltak kiállításaik, de a nagy szerelem mindig India maradt.

Dr. Rádhákrisnan Baroda maharádzs személyesen kérte az éppen Európában tartózkodó művészeket, hogy térjenek vissza Indiába, és fessenek a Baroda Múzeum és Képcsarnok számára.

A hippi-korszak

Aztán időrendben elérkeztünk a hippi korszakhoz, ami két oldalról is erősítette az India-nyugati kapcsolatokat. Egyrészt a hippik életszemlélete meglehetősen hasonlított a tradicionális indiai gondolkodáshoz, amikor a fiatal értelmiségiek elfordultak az anyagi fejlődés rabságában fuldokló szülők világától, és inkább kommunákban éltek. Ebben is hasonlítottak a hindu ásramok életviteléhez.

Persze nem mindenben. Hasonlítottak a hajviseletben és abban, hogy közösségben, a társadalomtól elkülönülve éltek. Azonban a tradicionális jóga-ásramokban nem a tétlen kiábrándultság légköre, de nem is a vegetálás vagy éppen a szabad szex, drog és ami belefér hangulata uralkodik.

Joga asram jogi (Forrás: indiaklub.hu)

Joga asram jogi (Forrás: indiaklub.hu)

Abban közösek, hogy elfordulnak a versenykapitalizmustól, de míg a hippi kommunák legtöbbször nihilizmusba vagy éppen „love-peace-and-flower” szlogenbe csomagolt élvezetbe menekültek, addig az ásrami élet a világi élvezettől való elfordulás mellett pozitív kiutat kínál. Önelemző és felelős életet élni, amikor is tisztában van az ember gondolatai, szavai és tettei erejével és következményeivel.

A neo-hinduizmus és a The Beatles

A másik fontos dolog, ami erősítette a XX. században a nyugati-indiai kulturális kapcsolatokat, az a neo-hinduizmus. A századfordulótól kezdve meg-megfordultak a nyugati féltekén kimagasló indiai hindu tanítók, akik az örök érvényű hindu tanítások egyetemességére hívták fel a figyelmet.

Kezdve Vivekánanda chicagói híres felszólalásától, majd Yoganandán, Krishnamurtin, Bhaktisziddhánta Szaraszvatin át Bhaktivédánta Szvámí Prabhupádáig számos indiai hindu tanító nyújtott menedéket a nyugati élvhajhász vagy nihilista életből menekülő értelmiségieknek. Nagyot lendített India nyugati térhódításán néhány híres zenész, mint a Beatles-fiúk, különösen George Harrison.

Feltöltődni

Elérkeztünk a mai Indiához. A Delhiben működő Balassi Intézet évente 150 programot szervez. Megemlékeznek József Attila, Bartók és Kodály Zoltán vagy Liszt Ferenc születésének évfordulóiról.

Olyan magyar művészek előadásait láthatja, hallhatja az indiai közönség, mint a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Bogányi Gergely, a Sebő Együttes, a Magyar Állami Népi Együttes Zenekara – lehetetlen mindet felsorolni.

Ha konkrétan arról kellene beszélni, hogy hány magyar él Indiában, akkor ez a szám nem volna nagyobb néhány száznál. A hírek között azonban gyakran találkozunk azzal, hogy a társadalom különféle területeit képviselő hírességek Indiába járnak feltöltődni.

Persze felmerül a kérdés, hogy egy olyan káoszban, mint ami Indiában uralkodik, hogyan lehet feltöltődni? Erre magam sem tudok válaszolni, de tény, hogy valamiért az embernek olyan érzése van, hogy Indiában minden rendben van, még ha tehenek és elefántok is járkálnak az autók között, és fejjel lefele lógnak a jógik a fáról.”

Share.

About Author

Leave A Reply