Magyarok Ausztrália legnyugatibb pontján

0

Ha ausztrál körutazás, akkor természetesen az Ausztrália A-tól Z-ig blog, mely szerzőinek kalandjait mi is nagy lelkesedéssel követjük – ha már másképp nem adatott meg nekünk a lehetőség. Most a földrész legnyugatibb pontjára indultak.

„Zolinál már évekkel ezelőtt beakadt, hogy amikor majd eljutunk az ausztrál körútra, akkor a legnyugatabbi pontot, Steep pointot mindenképpen meg kell látogatnunk, hiszen ez a pont van a legközelebb Európához, és milyen jópofa dolog ez már.

Ez mind szép és jó, csak egy aprócska bökkenő volt ezzel a céllal, mégpedig az, hogy kizárólag 4×4-es autóval lehet megközelíteni a helyet. Ráadásul csak úgynevezett „high clearence” (azaz magas hasmagasságú) típusúval, köszönhetően az utolsó 50 km-nek, ahol is brutál homokdűnéken, meg buckákon kell átjutni.

Ez még egy tipikus városi nagymenő „terepjáróval” sem nagyon megvalósítható komolyabb károkozás nélkül. Úgyhogy amikor valóban megszületett a terv, hogy akkor nekimegyünk az ausztrál körútnak, jött rögtön a kérdés, ugyan milyen autót is vegyünk, hogy azzal majd el tudjunk jutni Steep Pointhoz.

Az elvárásoknak megfelelően esett Pufira a választás, habár már az elejétől fogva volt néminemű kétségünk, hogy elég magas lesz-e a hasmagassága a homokdűnékhez. Ezt csak egy módon lehetett kideríteni: megpróbáltunk eljutni a legnyugatibb ponthoz vele. 🙂

Külföldön dolgoznál? Válogass állásajánlatok közül a Határátkelőn!

Ez a kis túra úgy indul, hogy a főútról való leágazás után kedvcsinálóként rögtön jön olyan 100 km brutálrossz minőségű rázós poros földút. És amikor azt írjuk, hogy brutálrossz, az nem költői túlzás.

Annak idején otthon a régi balatoni sztráda vagy a 6-os volt az egyik non plus ultrája a rossz minőségű útnak, de azok ugye már betonutak voltak, így még csak megközelítőleg sem tudtak annyira rázni, mint egy igazi ausztrál, agyonhasznált, szélfútta, lélekrázó földút, mint például amilyen a Steep Pointhoz vezető is.

Mellékesen jegyeznénk meg, hogy ha valaki ránéz Ausztrália térképére, annak úgy tűnik, mintha szépen be lenne az egész ország hálózva jó minőségű utakkal. Aha, na persze, álmodj királylány.

Körben nagy részben tényleg betonutak vannak, a keleti part is egész jól el van látva belőlük, de még az egyszámjegyű utakon is akadnak részek, amelyek nincsenek lebetonozva.

Végül 4 teljes óránkba telt megtennünk a 148 km-es utat. Nem rossz átlagsebesség, ugye? De, szörnyű. Már nem kicsit volt teli mindenünk a rázkódással, homokkal és porral, amit a szembejövők vertek fel előttünk. Egy megváltás volt megérkezni a meseszép örökpanorámás strandszakaszunkra. (…)

Szerencsére a kempinghelyünktől már csak pár 10 km homokos szakasz vezetett el magához Steep Pointhoz, ahol is egy szép tábla várta az odalátogatókat, hogy megkapják a jól megérdemelt szelfit, amin szerepel, hogy ez bizony a legnyugatibb pontja Ausztráliának. Yay!”

A teljes posztot rengeteg képpel itt találjátok.

Share.

About Author

Leave A Reply