Magyar teniszezőként Amerikában

0

Sokak álma egy amerikai egyetem elvégzése, aminek több útja van. Tóth Bence Gyuláé aligha az egyszerűbbek közül való. Teniszezőként a juniorok között nyolcaddöntős volt a Roland Garroson, ami felkeltette több amerikai egyetem érdeklődését is, kapta is az ösztöndíj-ajánlatokat. Végül Alabama mellett döntött. Az alábbi beszélgetésben szó esik a beilleszkedésről, egy profi sportoló egyetemi hétköznapjairól és persze a jövőről is. (A képeket köszönöm neki.)

Mesélj kicsit a teniszkarrieredről, melyek voltak a legnagyobb sikereid? (Találtam egy cikket arról, amikor a Roland Garroson a juniorok között a nyolcaddöntőbe jutottál.)

A szüleim mai napig aktívan sportolnak. Édesapám teniszedző, úgyhogy beleszülettem a tenisz világába. Csecsemőkoromtól a teniszpályán voltam. Nagyon korán, már 7 évesen versenyszerűen játszottam.

A 12-18 évesek között minden korosztályban nyertem magyar bajnokságokat, összesen 12 magyar bajnoki címem van. Nemzetközi szinten is már 12 éves koromtól elég szépen helytálltam a különféle rangos tornákon.

Voltam Európa 20 legjobb játékosa között és a nemzetközi junior 18 éves világranglistán is a 66. helyen álltam. Amire nagyon büszke vagyok, hogy a junior Roland Garroson a legjobb 16 közé jutottam, négyből négy Grand Slam-versenyre sikerült kijutnom, és a 12 magyar bajnoki cím mellett háromszor nyertem Szuperligát az MTK csapatával.

Többek szerint a 89-es korosztály legjobb magyarja voltál, szerinted sikerült elérned azt, amit szerettél volna?

Sikerült végig a legjobbnak maradnom itthon a saját korosztályomban, ezt a 12 magyar bajnoki cím is alátámasztja. Több egyéni és csapat Európa-bajnokságon is részt vettem, olyan játékosokkal versenyeztem a világ különböző pontjain, mint Grigor Dimitrov, Lucas Pouille, Alexander Dolgopolov vagy Kei Nishikori, Bedene Aljaz, de az itthoni nagy 88-as vezető és jelenleg TOP 200 ATP-s Balázs Attilával is szoros volt a versengés, akivel kicsi korunk óta kiváló baráti viszonyt ápolunk.

Hogyan telnek egy profi teniszező napjai, hetei? Voltaképpen rengeteget utazni is egyfajta határátkelés…

Nagyon sok edzéssel és különféle kiegészítő dolgokkal jár, amikor itthon van az ember és készül a versenyekre. Egy profi teniszező 6-8 órát is edzhet egy nap, ami elengedhetetlen, ha a topjátékosok között akarsz maradni.

Az utazások is nagyon megterhelők tudnak lenni, hiszen a teniszben soha nincs megállás, hétről-hétre utazol a versenyekre. Ez egy hihetetlenül izgalmas, de borzalmasan nehéz életforma is, amit tényleg cask a legjobbak tudnak kezelni.

Én mindig szerettem ezt az életformát, új helyeken lenni és versenyezni, de emellett azért sokszor jutott idő a városok felfedezésére, a különbözü kultúrák megismerésére is.

2010-ben kerültél az Egyesült Államokba egyetemre, mi volt ennek a menete?

Nagyon sikeres éveim voltak 17-18 évesen. A Grand Slam versenyekre való kijutás jelenthetett egy plusz lökést, az eredményeim alapján kerestek meg amerikai edzők nagyon kecsegtető ösztöndíjakkal (Ohio State, Alabama, Virginia).

Végül az Auburn University Montgomeryre mentem, ahol nagyon erős csapatba csöppentem. Rögtön az első évemben megnyertük csapatban az amerikai bajnokságot, és a következő években is a legjobb három csapat között voltunk.

Azt kaptad, amit előzetesen vártál?

Igen. Óriási lehetőség volt ez nekem, hogy ösztöndíjjal tudjak egy fantasztikusan jó teniszcsapatban teljesíteni 4 éven keresztül. Hihetetlenül nagy élmény volt megismerni különféle nemzetiségű csapattársakat, akikkel együtt játszottam és közben persze végeztük a sulit. Örök nagy barátságok születtek és a mai napig szuper a kapcsolat mindenkivel.

Azt tudjuk, hogy az Egyesült Államokban nagyon fontos az egyetemi sport. Miben nyilvánult ez meg?

Öt évet éltem Alabamában, ahol kifejezetten hatalmas népszerűséget élvez az egyetemi amerikai foci. Két nagy csapatuk van, az Alabama és az Auburn. Közel 80-90 ezres stadionokat töltenek meg a szurkolók egy-egy meccsen.

Minden egyetemi sportot imádnak, a csapatsportok nagyon népszerűek, és a tenisz is nagyon erős az egyetemeken. Ezért is döntöttem úgy, hogy nem otthon, hanem az Egyesült Államokban, az amerikai teniszbajnokságokon szerepeljek, és közben persze kijárjam az egyetemet. Végül Sport Management szakon végeztem.

Mi volt a legnagyobb kultúrsokk Amerikában?

Nagyon sok a túlsúlyos ember, ami annak is köszönhető, hogy iszonyú nagy a kajadömping és mindenki szeret enni. Egészségtudatosabb életre sarkallnám őket. 🙂

A kiírt árak mindig nettóban értendők, azaz még hozzá kell adni az áfát, amit szintén meg kellett szokni. Ugyanakkor nagyon tetszik az erős nemzeti öntudat és hazafiság.

Hogyan sikerült beilleszkedni? Melyek voltak a legnehezebb pillanatok?

Szerencsére a beilleszkedéssel nem volt komolyabb problémám, hamar megszoktam a légkört és a csapattársakat. Ezen kívül az egyetemen is nagyon hamar új barátokat szereztem, akikkel a mai napig jó a viszony és tartjuk a kapcsolatot.

A legnehezebb időszakom az első félévben volt, meg kellett szokni, hogy angolul kell tanulni és át kellett venni az itteni ritmust. Teljesen magabiztosság úgy egy év után váltam.

Az elején semmi sem könnyű, de ha az ember törekszik arra, hogy rendben menjenek a dolgok, akkor átjut a nehéz időszakokon. Nekem is volt pár ilyen, de ezt mind meg kell az embernek a saját bőrén tapasztalnia.

Mennyire változtatott meg Amerika gondolkodásban, világlátásban?

Húszévesen kerültem ki Amerikába, nagyon hamar észrevettem, hogy az egész világ kinyílt előttem. Próbáltam átgondolni, mit is szeretnék az egyetemi évektől, próbáltam a legjobbat nyújtani a suliban, illetve a teniszben is.

Közben szép lassan kiépültek lehetőségek, egyre több embert ismertem meg, bővült a kapcsolatrendszerem. Tudtam jól, hogy a sport és a tenisz területén szeretnék dolgozni, nagyon profi emberek segítették az előrejutásom, és sok mentor is segített a helyes út megtalálásában.

Most az edzői karriered építed, mivel jár mindez?

Hivatalosan 2014-től edzősködöm, előtte nagyon sok helyen megfordultam Amerikában is és nagyon sok mindent megtanultam és tapasztaltam edzőktől. Nagy lehetőség volt számomra, hogy 2015-ben bekerültem egy hatalmas michigani teniszközpontba (Greater Midland Tennis Center), ahol nagyon profi stábbal dolgoztam több, mint két éven át. Nagyon sok edzői képzés tartott az USTA (az Amerikai Teniszszövetség – HÁ) és a PTR (Profi Teniszoktatók és Edzők Szervezete – HÁ) is.

Felmerült benned, hogy az egyetem végeztével visszaköltözöl Magyarországra, vagy mindig úgy tervezted, hogy Amerikában maradsz?

Az első évem nehézségekkel teli volt, de nagyon megszerettem a környezetet, az embereket, a munkámat. A kislányom is itt született az Egyesült Államokban. A hosszú távú célom az, hogy itt élhessek a családommal, emellett nagy vágyam segíteni a versenyteniszt, minél több fiatal tehetséggel foglalkozva.

Négy év sztárúszóként egy amerikai egyetemen

Share.

About Author

Leave A Reply