Magyar tanár egy thai iskolában

0

Néha egészen elképesztő helyeken bukkannak fel magyarok, például ki gondolná, hogy thaiföldi iskolában is dolgozik magyar pedagógus, mi több, külön toborozzák is a kelet-európai tanárerőket. Szóval ma Thaiföldre utazunk a Világ iskolái blog szerzőinek hála, akik elküldték nekem Marci történetét (és persze a képeket is, amiért külön köszönet).

Több mint egy éve él Marci Bangkokban, angolt tanít thai állami és hétvégi iskolákban. Eredetileg világot akart látni, bejárni Délkelet Ázsiát, de azóta sok tapasztalatot szerzett és a tanítás mellett beleszeretett egy kambodzsai iskolába. Ma viszont a thai iskolákat ismerhetjük meg, megtudjuk, mennyit lehet keresni tanárként Thaiföldön, valamint hogy hogyan „adnak el” egy magyar tanárt amerikaiként.

Marci épp most fejezett be egy oktatásfejlesztési munkát a Jump! Alapítványnak, ahol négy hónapos projekt keretében tréningeket szervezetek 14-18 éves diákoknak start-up vállalkozókkal. De az első munkája egy thai középiskolában volt, ahol 40 fős osztályoknak tanított angolt.

– Itt az iskolák kb. 70%-a állami iskola, 20%-a önkormányzati, 10%-a magániskola. Én az állami és önkormányzatiakat csak gyerekgyárnak nevezem. Itt negyvenfős osztályok vannak, ezek ingyenes iskolák, de az iskolák felszereltsége között nagy különbségek vannak, mert az önkormányzati iskolák sokszor foglalkoznak adománygyűjtéssel is, és ha meg tudnak csípni egy nagyobb adományt, akkor máris látványosan javul az iskola minősége.

Marci 2014 májusában érkezett egy ügynök révén, aki angol tanárokat közvetít Thaiföldre. Az ügynökök amerikaiként és angolként adják el a tanárokat, míg ők leginkább nigériai, ukrán, iráni és kelet-európai állampolgárok. 

– Természetesen az iskola tudja, hogy nem vagyunk amerikaiak, de saját magának és más iskoláknak szokták ezt hazudni, merthogy nagy a presztízsverseny az iskolák között, főleg abban, hogy ki tud több fehér tanárt felmutatni.

Ennek fényében az első iskolámban egy ukrán lány volt az első kollégám, aki aztán elment a frontra önkéntesnek (nem tudom, hogy ez mennyiben köszönhető a tanári munka okozta stressznek :D) volt egy iráni pár, akik díszhaltenyésztők voltak, és a buddhista templomoknak adták el a halakat, pár napig egy izraeli hátizsákos srác, aki nem bírta vasalt nadrágot meg a nyakkendőt és koccolt egy hét után.

Szintén egy hétig volt itt egy léha szörfös ausztrál  srác, aki már reggel olyan részeg volt mint csap, illetve pár hétig egy 60 éves amerikai bácsi, Big John, ő meg nem bírt emeletet mászni a 150 kilójával ill. whiskyfogyasztása sem volt elhanyagolható – amint látjuk, a rosszabbul felszerelt iskolákban nagy volt a fluktuáció, de másik helyemen a muzulmán suliban, ahol pl. már mindenhol volt légkkondi, az anyanyelvi kollégáim már 3-4 éve ott dolgoztak (ők egy, amerikainak csomagolt meleg nigériai férfipár volt).

Tanárként egyébként a legjobban fizető iskolák a kanadai thai iskolák, ott 2500-300 dollárt is keresnek a tanárok, de ez magas színvonalú magániskola, nehéz bekerülni.

A thai állami és önkormányzati iskolákban úgy 35-45 ezer bhatot (kb 270-340 ezer forint) keresnek a tanárok, a kanadai magánisikban akár 100 ezer bhatot (1 bhat = 7.7 forint) is. A hétvégi iskolában 600-650 bhat egy óra.

Magántanítványaim is vannak, úgy 300-500 bhatot el lehet kérni óránként. De az iskolákban sokszor a tanár nemzetisége is számít, mert máshogyan keres egy filippínó tanár (kb. 20-24 ezret) és egy anyanyelvi tanár (30-39 ezer). A filippínó tanárokból van a legtöbb, így sokszor őket keményen hajtják, pedig ők beszélik a legszebb, mindenki számára érthető angolt. Hat-nyolc éve még sokkal jobb volt tanárnak lenni, amikor az árak itt is feleakkorák voltak és a bhat/dollár árfolyam is jobb volt.

– Mennyi az anyanyelvi tanár?

– Kevés, a legtöbben filippínók. A 30-39 ezres kategóriában nemigen találnak anyanyelvi tanárt, mert körülbelül ennyi az angol és az amerikai munkanélküli segély is. De jönnek a kelet-európaiak, nigériaiak, irániak inkább.

Az első iskolámban csak másfél hónapig dolgoztam. Itt a gyerekeknek két angol órájuk van hetente, én 12-15 évesekkel foglalkoztam. A középiskolába 11-17 éves korú gyerekek járnak.

Az első nap igazi káosz volt, mint talán mindenhol, de aztán rendeződtek a dolgok. Beindult a szokásos thai iskola, azaz reggel meditáció, zászlófelvonás, himnusz, aztán jönnek az órák.

Nekem 22-25 órát kellett tanítani egy héten, egy tankönyvön végig haladni. Az angolt tanító tanárok felé nincs különösebben nagy elvárás, inkább havernak tekintik a diákok őket, és a tanárok sem különösképpen foglalkoznak azzal, mit tanítasz.

Néha még asszisztenst is kap a tanár, aki bent van az órán és segít neki. A thai tanárok elérik valahogy, hogy a gyerekek figyeljenek rájuk, mindenféle kiabálás, látványos fegyelmezés nélkül. A külföldi tanároktól még a fegyelmezést sem várták el.

Dolgozatok, feleltetés nincs, de rendszeresen vannak írásbeli vizsgák. Ez nem biztos, hogy mindenhol így van, lehet csak én fogtam ki engedékenyebb vezetőséget. Mindenesetre sokkal enyhébb szabályok vonatkoznak az anyanyelvi tanárokra, mert tudják milyen nehéz jó tanárt beszerezni.

A magyar ügynök, aki egész Kelet-Európában toborzott, szinten tanárként kezdte, ő javasolta, hogy ekkora tömegű gyerekkel nem lehet elbírni egyedül thai nyelvtudás nélkül, nincs értelme feleltetésnek, legjobb megoldás a „handout” (3-4 fős csoportokra bontás + egy feladatlap kiszórása).

Ilyenformán együtt is vannak, beszélgetni is tudnak, versenyeznek is és gyorsan eltelik az idő. Legtöbbször ezt alkalmaztam, be is jött, mindenki kitöltötte, ha más nem egymásról másolva, ill. én is járkáltam körbe és segítettem. Minden osztályban volt 3-4 nagyon érdeklődő gyerek, akikkel többet foglalkoztam.  Big John is „handout”-ozott, de ő nem járkált, hanem leült 2 db székre és a könyvét írta.

Rosszízű diákcsínnyel nem találkoztam, sőt legtöbbször én nevettem a legtöbbet az egészen, feltöltődve jöttem ki az órákról. Nekem nem kellett osztályoznom, csak kijavítani a dolgozatokat. A thai iskolában nincs buktatás.

Marci második iskolája egy muzulmán suli volt, egy jobb környéken, ami sokkal jobban felszerelt volt, mint az első, ipari negyedben fekvő iskola. Itt már minden osztályban volt légkondi is, ami azért nem árt, ha az ember Thaiföldön él.

– Nem sokkal később a hétvégéken egy bevásárlóközpontban kezdtem dolgozni, itt sok bevásárlóközpont legtetején vannak a magánórákat biztosító iskolák, nyelviskolák, zeneiskolák. Itt ovisoktól 12 évesekig jártak a gyerekek különböző hosszúságú tanfolyamokra. A legrövidebb 3 alkalmas volt, de voltak hosszúak is.

Míg a gyerek a tanfolyamon velem angol játékokat játszik, addig a szülők elcsellengenek a bevásárlóközpontban. A kedvencem a 8-12 éves korosztály, nagyon szeretek nekik játékokat kitalálni, a gyerekek érdeklődési körére építek.

– Milyennek találod a thai gyerekeket?

– Nehéz a magyar gyerekekhez hasonlítanom, mert otthon nem tanítottam. De az itteni gyerekekben sok az ismétlési hajlandóság, kevés a kreativitás és nehezen lépnek ki a komfortzónájukból. Viszont szorgalmasak és a szülők sokat fektetnek be a gyerekeikbe, hogy a legdivatosabb dolgokat tanulhassák.

Marci elmesélte, hogy egyszer egy legó lakópark építési projektet csináltunk a gyerekekkel, ahol marketingelniük és vitázniuk kellett amellett, hogy a kreativitásukat is fel kellett használniuk a feladatban.

– Nagyon erős Thaiföldön az „egykézés”, egyre inkább csak egy gyereket vállalnak a szülők, de arra nagyon sokat költenek. Ami még feltűnően más, hogy itt a gyerekek már 12-13 éves korukban felvállalják másságukat, hogy hasonló neműekhez vonzódnak – az iráni kolleganőm ezt nem bírta elviselni és mondott fel – vagy például a barátnőm családjában egy kislány, aki felvállaltan fiúként él tinédzser kora óta.

– Az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt a tanítások során, mikor az első napomon  megyek be az osztályba, és az egyik fiú köszönésképpen kiugrik az ablakon – 4. emeleten vagyunk – leizzadás… életfilm-lepergés…. de aztán a többi gyerek röhögéséből sejteni lehetett, hogy nincs nagy baj.

Ekkor még nem volt számomra megszokott, hogy Thaiföldön az épületek külső falén emeletenként körbefut egy sokszor egy méter széles korlát nélküli erkély, ami belülről nem is látszik- napárnyékoló, illetve a légkondit is oda pakolják ki… szóval odakinn hasalt a csirkefogó…”

Ha érdekel, milyenek is az iskolák a világ különböző részein, akkor kattints a Világ iskolái blogra, érdemes!

Share.

About Author

Leave A Reply