Magyar pedagógusból 50 fölött németországi ápoló

0

A blog rendszeres olvasói talán emlékeznek még Manóra, aki többször írt már Németországból, ahol immár négy éve él. Az elmúlt lassan négy évet pedig mi is végigkövethettük egy-egy írásban. Lássuk, hol tart most az életében!

„Már többször beszámoltam németországi életemről, így 50 felett, most újra eljött a számadás ideje. Júliusban lesz már 4 éve, hogy kijöttem Németországba dolgozni.

Az elhatározást megelőzte sok minden.

#1 Egy olyan pár, aki felvállalja a háttér ápolását – ez azt jelenti, hogy gondoskodott édesapámról (főzött-mosott rá, apukám egy másik lakásban lakott, ő sajnos 2 éve meghalt) és gondoskodott az akkor 16 éves kamaszfiamról is.

Minden elismerésem az övé, mert ezt nem vállalja mindenki. Mindennap beszéltünk Skype-on vagy telefonon – hála a technikának -, de azért főzési tanácsokat szóban adni egészen más, mint megmutatni.

#2 OKJ 54 elvégzése

#3 némettanulás

#4 Minden fellelhető info begyűjtése

Minden aránylag zökkenőmentesen zajlott.

A családnak enni kell adni

Kezdetben idősotthonban dolgoztam. Persze olyan kevés némettudással hol is lehetne máshol? Magyarországon 50 évesen elvégeztem az OKJ ápolónői sulit és tanultam a német nyelvet is, miközben dolgoztam.

Pedagógusi diplomám van, de nem mentem vele valami sokra. Mondhatjuk, hogy az nem egy szakma, hanem HIVATÁS, de tök mindegy, a családodnak enni kell adni, ahhoz pedig pénz kell. Én a pedagógiából nem tudtam megélni, ezt tudom – lehet, hogy más igen.

Németországi munkalehetőségek a Határátkelőn egyetlen kattintásra

A párommal együtt összesen 6 gyerekünk van, nekem 4, neki 2. Már valamennyien felnőttek, de kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, tartja a mondás és így is van.

A legkisebb él még velünk, ő most érettségizik, egyetemre készül és ha minden jól megy, akkor fel is veszik, sőt, remélhetőleg le is diplomázik. Jól megy neki az angol, felsőfokú közelében jár, nem úgy az anyjának, mármint nekem, aki szorgalmasan tanulok, de lassan megy ez a fránya német.

A héten voltam szakmai B2-n, de nem biztos, hogy sikerült, úgy érzem. Semmi baj, megyek még egyszer, megvolt a tanulópénz.

Nővérszálló vagy saját albérlet?

Visszatérve a múltra: két cégnél dolgoztam idősotthonban, összesen három helyen. Kezdetben volt a nővérszálló, utána már önállóan béreltem lakást. Ezt mindenkinek így ajánlom: először szálló, aztán saját maga béreljen valamit.

Nem jó függni a cégektől, nagyon gyorsan kirúgnak valakit, aztán a lakást is rögtön el kell hagyni, mármint a szállót. Ha viszont saját lakást bérelsz, akkor nem kell félni, pár nap és van másik munkád.

Itt kemény kapitalizmus van, ezt tudomásul kell venni és ami még nagyon-nagyon kell, az az autó és jogosítvány. Nem szabad nagyon ócska kocsit venni, mert a gatyád is rámegy a javíttatásra. Inkább hitelre egy jobbat.

Most megy a cirkusz a dízelautókkal, de kérdem én, ki is volt itt a ludas? A „tisztességes” – hahaha – német, aki a VW fogyasztását megumbuldálta. A véleményem az, hogy nagy gazemberek a németek, ahol lehet, ott kihasználnak, mosolyognak, közben átverik a fejed, ha hagyod.

Nos ezért kell németül tudni és ismerni a törvényeket. Legyen mindenféle biztosításod, mert nem drága és szükség van rá sokszor.

Életem legjobb döntése volt

Nekem még van jónéhány évem a nyugdíjig, kb. 10 év, az szépen eltelik. Nem dolgozom már teljes állásban, csak heti 30 órában, így minden hónapban minimum egy hetet Magyarországon töltök a családdal.

Van autó itt, van autó Magyarországon, lakás szintén, nem kell nagyon árcédulát nézegetnem sem. Viszont nem járok rendszeresen, értsd minden hétvégén étterembe, nem iszom alkoholt és nem is dohányzom.

Én azt mondom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy belevágtam – nyelvtanulás, ápolói szakma -, amit másképpen csináltam volna az az, hogy előbb kellett volna kijönni, de SOSEM késő.

A háttér nagyon fontos

Bennem ez a terv már régebben megfogalmazódott, de nem voltak meg hozzá előbb a körülmények, leginkább egy olyan partner, aki ugyanolyan keményen dolgozik, mint én.

A háttér nagyon fontos, hogy biztonságban tud a szeretteid, megbízható legyen a másik is, ne is merüljön fel a féltékenység gondolata. Látom körülöttem, hogy nem mindig megy mindenkinek minden ilyen simán.

Lassan két éve már kórházban dolgozom, itt kevesebbet kell emelgetni, mint az idősotthonban, viszont fejben többet kell tudni. Orvossal beszélni, gyógyszereket ismerni, sokat telefonálni, mindezt németül nem is olyan egyszerű megcsinálni.

Ha valakit érdekel, akkor szívesen segítek tanáccsal, stb. követni és elérni azt, amit én. Szerintem lehetetlen nincs, csak tehetetlen. Hozzáteszem, hogy nem könnyű, de megéri.”

Kapjanak 600 ezer forintos fizetést a nővérek?

Share.

About Author

Leave A Reply