Magyar orvosi álom Ausztriában

0

Klára nem nevezhető friss határátkelőnek, hiszen még a rendszerváltás környékén ment (némi hezitálás után) Ausztriába dolgozni. Döntése akkor (legalábbis saját bevallása szerint) hordozott némi kockázatot, de hosszú távon jónak bizonyult.

„Még 1990-ben történt, hogy állást ajánlottak Ausztriában. Öt hónapig vonakodtam, ekkor azonban történt valami: a kedves magyar szomszédok feljelentettek, ezért megnéztem közelebbről is, mi az ajánlat.

Kicsit zsákbamacska volt. Megkérdeztem az igazgatót, szükség van-e referenciára, ma is előttem van a legyintése.

Így kezdtem, 3000 schillinges munkával, amit egy közös piaci munkában, vendégként való részvételért kaptam, illetve az utazás megelőlegezett árát fizették vissza.

Meg is dicsértek, mint a legjobban dolgozót, hála a sok magyar kollégának, aki részt vett benne.

Ebből az összegből meg tudtam nyitni a bankszámlát, ez volt ugyanis az előfeltétele a havi fizetés átutalásának, a fizetés első részét pedig már 15 nap után megkaptam.

Október végén mentem megnézni a leendő munkahelyem, majd november 15-én újra, és december elsején már dolgoztam.

Ügyelni nem kellett, mert előre be volt osztva a december, nem úgy, mint itthon, ahol az „újak bónuszaként” rögtön megkaphattam volna a karácsony-szilveszter kombót.

Persze az is igaz, hogy a jövedelem felét Ausztriában akkor is és most is az ügyeletek adták.

AUSZTRIAI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Akkor 10 ezer forint volt a magyar havi jövedelmem – a mai napig meg van a fizetési cetli -, ott az alap 15 ezer schilling lett, a havi négy ügyelettel együtt a fizetésem ennek a duplájára is felment.

Ami a megélhetést illeti, az egyharmados ökölszabály (így fordítjuk mind a Daumenregelt, mind az angol thumb rule-t, nem hüvelyk (Matyi)ujjnak), azaz a bevétel egyharmada lakhatásra, egyharmada élelmiszerre, egyharmada pedig tartalékba megy, az én esetemben is bevált.

Beilleszkedés: a nyelv…

A beilleszkedés nem volt gond, gyermekkorom nyarait cseregyerekként az NDK-ban töltöttem, így jól tudtam németül.

Az első vizitet egy felső-ausztriai dialektusban beszélő Oberarzt tartotta, egy szót se értettem. Gondoltam is, irány haza, de azután megszoktam az osztrák dialektusokat.

Vele remek barátságban lettünk, tanítottam magyarra – még a tárgyas ragozást is tudta, amit kevés német ajkú sajátít el.

Kérésemre minden nyelvtani hibám kijavította, így választékos szókincsem s majdnem hibátlan szó- és írásbeli készségem van, hobbiként a műfordítást is művelem.

Nagyanyám az 1880-as években született, tőle azt a monarchiabeli szókincset, konyhanyelvet és Ausztriában ma is használt fogalmakat tanultam meg, ami ma is él az osztrák nyelvben, ezzel se volt probléma.

… és a kollégák

A szakmai elfogadás nagyon egyszerű volt, 16 év magyar orvosi praxis után, amikor is az ember megtanulja, hogy ebben a szakmában a legfontosabb a következetesség, frenetikus sikert hozott.

Mind a kollégákkal, mind a nővérekkel (sok nemzet tagjaival) kifogástalan, összetűzésmentes kapcsolatom volt. Akadt pár renitens, akit meg kellett leckéztetni, elvégre a betegellátás nem játék.

Sok hozzám beosztott Turnusarzttal ma is tartom a kapcsolatot, professzorok, saját praxisszal rendelkező orvosok lettek komoly egzisztenciával – Budapestre is majdnem mind ellátogatott.

Rengeteg humoros pillanat volt a 21 év alatt, amire ma is mindenki jó kedvvel emlékszik vissza.

2004-ben egy vadonatúj épületbe költöztünk, három rész épült egybe a Maria-Theresia korabeli kórház, az 50-évek kórháza s az új épület triásza Ausztria legszebb kórháza lett.

Természetesen a családom: férjem s gyerekeim, akik a határátkelésből a legtöbbet profitáltak (2-3 nyelvet) velem s mellettem voltak, valamint anyám Budapestről sokat kiutazott segíteni, amikor ügyeletben voltam.

Nyugdíj és ügyintézés

A kollégák és a kórházi vezetés is a tenyerén hordozott egészen nyugdíjazásomig. A munkát 58 évesen fejezhettem be, az osztrák nyugdíjintézet a számítógépből 10 perc alatt megmondta a nyugdíjam várható összegét és a nyugdíjba vonulásom napját. A magyarok 3 évig szórakoztak rajta, holott 2001- ben mindent papírt lezártunk.

Szuperlatívuszokban búcsúztattak, egy évi végkielégítéssel (ami egyébként 6 százalékot adózik). Magyarország havi 60 ezer forintos nyugdíjjal ajándékozott meg. De még így is jobban jártam, mint azok a kollégáim, akik 40 év munka után 95 ezer forintot kaptak havonta.

Az osztrák orvos életét stabilitás (nem a „ma ez, holnap az”) és tisztességes megélhetés jellemzi. Az élet minden területe kiszámítható, az emberek kollegiálisak egymással. Enélkül nem is lehetne dolgozni, operálni, 24 órát ügyelni.

A privát szféra tabu (miként az is érdektelen, hogy kire szavazol, milyen a politikai elkötelezettséged), viszont a szakmai kontroll és a szakma szabályainak betartása kötelező.

Sok itt dolgozó magyar orvos csak részfeladatokat lát el, csak ambulál vagy csak szív ultrahangot csinál, mert fél egy kórházi osztályon való teljes felelősségtől, de így is relatíve jó jövedelemhez jut, napi 4 órás munkával.

Bécsben a szív ultrahang ambulanciákat sok helyütt magyar kardiológusok látják el.”

„Azt hittem, utálni fogom Bécset”

(Fotó: pixabay.com/inspiri)

Share.

About Author

Leave A Reply