Magyar egészségügy a német ellen – második menet

0

A minap kitettünk egy cikket, ami arról szólt, hogy a magyar egészségügy jobb, mint a német. Legalábbis ezt írta személyes tapasztalatokra hivatkozva a szerző. Érkezett pár érdekes komment, ezekből szemezgettem most.

Brigitta például saját bevallása szerint pont a fordítottját tapasztalta: „Több magyar és német kórházban voltam már. Amíg a magyar kórházakban ugyanazt kaptuk minden nap, a német kórházakban napi szinten 3 menüből lehetett választani, ízletesek voltak, minőségi alapanyagokból készültek.

„Otthon” volt, hogy napokig felém sem néztek, itt gyorsak, nem tökölnek a beteg fölött, ha nem indokolt a bennmaradás, mehetsz haza. Ha indokolt, akkor mosolyogva, hatékonyan és gyorsan ellátnak. A kórházak, na és persze a szobáik, már-már szállodai szinttel vetekszenek, a betegnek szinte fel sem merül, hogy kórházban van.

Ha sürgősségi ellátásra szorul valaki, akkor sem kell egész napot várakoznia, esetleg ha vérvételt kell venni, az eredmény 10 perc múlva kész van.

Szeretném még megemlíteni más egyéb szolgáltatást is a kifizetett betegbiztosításom után. Nemrég a háziorvosom CT-vizsgálatra küldött, másnap elvégezték. Magyarországon a megállapított súlyosságtól függően akár hónapokat is várni kell rá.

Személyes tapasztalataim alapján kifejezetten örülök, hogy Németországban élek.”

Hasonló véleményen van Négyzet is, aki azt kifogásolta, hogy pusztán az étel alapján nem lehet megítélni egy egészségügyi ellátást (és ebben alighanem igaza is van).

„Engem általában a kaja nem nagyon érdekel a kórházban, de mondjuk ne ejtsenek el a hordágyról pakoláskor (ahogy a posztolót majdnem), az talán számít.

Meg hogy volt egy rokonom nemrég egy vidéki kórházban, három hetet töltött bent, és egyszer csak meghalt. Saját lábán ment be epeproblémákkal. Semmit nem csináltak vele, MR vagy CT vagy bármi nem volt a három hét alatt.

Arról is elfelejtették tájékoztatni a hozzátartozókat, hogy a végén három napra kómába esett. A felesége törött lábbal otthon, bemenni nem tudott. És nem is telefonált senki a kórházból, csak amikor már meghalt. Amire – mivel nem tűnt úgy, hogy komoly baja van, senki nem számított.

A „legszebb” az egészben az orvos felháborodása volt, ahogy közölte, hogy hát nem jött látogatni, érdeklődni senki! Ja persze, ha nem lett volna senkije, akkor is dögöljön meg.

Van nekem jó tapasztalatom is, de ne magasztaljuk már könyörgöm a túlterhelt magyar egészségügyet, ami még az emberhiány miatt tele is van nem odavaló elemekkel…”

Nektek milyen tapasztalataitok vannak akár a magyar, akár valamelyik másik ország egészségügyével?

Share.

About Author

Leave A Reply