Levelet kaptam, lájf

0

Az ember azt gondolná, hogy ha valahol hatékony a kommunikáció, akkor Japánban az. Hogy a sok (európai szemmel talán felesleges) udvariaskodás miatt mennyire nem így van, azt egy levél példáján keresztül mutatja be a Tshabee in Japan blog.

„Első ránézésre riasztó lehet a sok ismeretlen kriksz-kraksz. De semmi gond, a címet, meg az első bekezdést nyugodtan át lehet ugrani. Abban ugyanis csak az évszaknak megfelelő köszöntés van. Ami kb. annyiból áll, hogy „milyen hideg van mostanában, nyakunkon a megfázás”. (…)

A tényleges mondanivaló általában a „さて” (sate) szóval kezdődik, ami kb. annyit jelent, hogy „szóval”, „tehát”. Én mindig ezt a szót szoktam keresni elsőként, az előtte levő részek olvasása teljesen felesleges időpocsékolás. 😛 Ha egy levélben nem szerepel ez a szó, akkor azt el se olvasom. 😀

Szívesen élnél külföldön, de nem találtál még munkát? Keress a Határátkelőn!

De még itt is résen kell lenni, mert a mondandó azzal szokott kezdődni, hogy mennyire hálásak, hogy az ő terméküket vetted meg / az ő szolgáltatásukat használod / stb. (…)

Vagyis a levél legalább 95%-ának semmi köze a levél tárgyához, csak teljesen felesleges időhúzás. 😀 És hogy miről szól a maradék 5%? Befizettünk egy buszos kirándulásra, és azt közli benne az utazást szervező cég, hogy melyik busztársaság szolgáltatja a buszt. Mintha nem lenne rohadtul tökmindegy. 😀

Vagyis valaki ezt az egészet megírta, kinyomtatta, és postázta x példányban. Hogy közöljön egy olyan információt, ami egyáltalán nem érdekel. Úgy, hogy foglaláskor megadtam az email címemet, tehát akár oda is küldhették volna.”

A teljes posztot még részletesebb elemzéssel itt olvashatod el.

Nem akartunk kiskaput hagyni a visszaforduláshoz

Share.

About Author

Leave A Reply