Érdekes kérdés, hogy a határátkelők lengessék-e a saját zászlajukat annak az országnak a nemzeti ünnepén, ahol élnek? Saját válaszát erre a Norvég életünk blog szerzője adja meg.
„Norvégia legnagyobb ünnepe, az alkotmány (1814. május 17.) évfordulója. Büszkék is rá, zászlók mindenfelé, házakon, autókon.
Ilyenkor a szokásos program, egy élő embermenet/felvonulás a kijelölt útvonalon. Ez nagyobb helyeken úgy néz ki (itt Grimstadban), hogy külön menetelnek az általános iskolás gyerekek, majd az érettségizők, végül a felnőttek (szervezetek).
A királyi pár és a trónörökös a gyerekeivel integetve végignézi az elvonuló iskolákat, ahol mindegyik külön zenekarral masíroz. 2-3 óra csak az egész.
KÜLFÖLDI MUNKÁK EGY HELYEN
Azért is követtem jobban idén, mert kíváncsi voltam. Tudjátok, van a kamionos ismerősünk, akivel Eidfjordban gyakran összefutottunk. Erre már nem jár, illetve most volt dolga, így beugrott hozzánk.
Szóba került egy cikk, amit megosztott a Fb-on, én nem olvastam, Carmen mesélte. Az volt a lényege, hogy egyik településen a szervezőbizottságból kilépett az egyik szervező, ugyanis nem értett egyet azzal, hogy mindenféle zászlók lengjenek a legfontosabb ünnepükön. Értve ez alatt, hogy ezek szerint valahol volt rá igény, hogy a lengyel a magyar a szír vagy a litván lengesse a saját zászlaját.
Én sem értem miért tenne valaki ilyet. Miért kellene nekem lengetni az ő alkotmányos ünnepükön a magyar zászlót? Milyen hülyeség lenne már, mi köze hozzá? Kinek fordul meg ilyen hülyeség a fejében egyáltalán? Lengesse odahaza, ha már annyira fontos neki, de ne feltétlen a norvég ünnepen.
Mielőtt valaki a norvégokat megbélyegezné a demokrácia hiányával, itt arról van szó az ellenzők szerint, hogy például én aug. 20-án lengessem a magyar zászlót, tök szuper, legyek büszke, de egy olyan ünnepen, ami az ő ünnepük mi köze bármely külföldi zászlónak? Lengessem én is inkább a norvég zászlót. Teljesen jogos szerintem, nem is fordulna meg a fejemben más.
Aki viszont ennyire büszke, az bizonyosan nem érzi itt jól magát – ezt már én teszem hozzá – miért van itt egyáltalán? (…)
Ilyenkor a büszkeségemen azért csorba esik, mert ha belegondolok, hogy odahaza a politika mivé formálta az ünnepeket, elvéve az emberektől az összetartozás, a közös gyökerek ünneplésének az élményét, akkor nincs is miért büszkének lenni.
Szerintem nem hiába menekül és érzi a többség az otthoni ünnepeket nyűgnek, politikai gyűlésnek, kampánynak. Csak „gratulálni” lehet ezért. És nagyon úgy néz ki, ebből nem is látszik a kiút…”
A teljes posztot itt találjátok.
