A legkínosabb európai képviselők: Nathan Gill

0

Van-e annál kínosabb, mint amikor egy virtigli bevándorlás-ellenes politikusról kiderül, hogy határátkelőket alkalmazott a cégében. Szlogeneket harsogni ugyanis könnyű, csak amikor kiderül, hogy az illető szívesebben vett fel olcsó és megbízható külföldi munkaerőt, akkor nehéz kimagyarázni a dolgot. Na, pontosan ebben a helyzetben találta magát idén nyáron a brit Nathan Gill, hülyepolitikus sorozatunk második alanya.

Elég komoly meglepetést okozott a nyár elején a brit Függetlenségi Párt (továbbiakban: UKIP) azzal, hogy korábban példátlan sikert aratott az európai parlamenti választásokon, így lett brüsszeli képviselő Nathan Gill is.

Az egyébként walesi politikus nem sokáig élvezhette zavartalanul a sikert, ugyanis villámgyorsan kiderült róla, hogy titokban több tucat (főleg kelet-európai, és fülöp-szigeteki) bevándorlót foglalkoztatott a cége által üzemeltetett idősotthonokban és egyéb vállalkozásokban. Ha ez nem lenne elég, az is napvilágra került, hogy a munkavállalókat távolról sem luxuskörülmények között szállásolta el, konkrétan barakkokban laktak.

A politikus (mit tehetett mást?) elismerte, hogy a történet „elég rosszul jöhet” egy olyan politikusnak, aki a UKIP bevándorlás ellenes politikáját hirdeti, de azzal védekezett, hogy családi vállalkozása „képtelen volt a feladatok elvégzésére hajlandó helyi munkaerőt találni”.

Nathan Gill odáig ment, hogy kijelentette, egyébként is, pártja „sosem állította, hogy teljesen szeretné leállítani a migrációt, csak annak mértékét akarta korlátozni”, a barakkok pedig csak „átmeneti megoldást jelentettek arra az időre, amíg az emberek állandó szállást találnak”.

Irigyelte az alkalmazottait

A UKIP kínos helyzetbe került politikusa alighanem úgy gondolta, a legjobb védekezés a támadás (vagy hogy célszerű minél arcátlanabbnak lenni…), így aztán a Western Mail című lapnak odanyilatkozott, hogy a maga részéről irigyli ezeket az embereket azért, amit tőle kaptak.

„Heti 50 fontot kértünk tőlük a szállásért (ebben már benne van a villany is), miközben 200-300 fontot kerestek szintén hetente. Bárcsak nekem lenne ilyen arányban a törlesztő részletem a fizetésemmel!” – fejtegette.

Nathan Gill egy érdekes csavarral még azt is hozzátette, hogy ha nem alkalmaztak volna külföldieket, akkor most rasszistának neveznék, így pedig álszentnek tartják, pedig rengeteg munkája van abban, hogy a Fülöp-szigetekről érkezett alkalmazottak megkapják a szükséges engedélyt.

Határátkelők nélkül nem megy?

A vállalkozás egyébként csúfos véget ért, miután csekély 116 ezer fontos tartozást felhalmozva eltűnt a süllyesztőben.

A történetnek némi tanulságot azért kölcsönöznek a politikus szavai, melyekben azt fejtegette, hogy cégvezetőként az állt törekvései középpontjában, hogy olyan embereket alkalmazzon, akikkel teljesíteni tudják szerződéses kötelezettségeiket, márpedig a munkára nem nagyon talált angol munkaerőt.

Ennyit arról, mi történne a brit gazdasággal, ha hirtelen kidobnának minden határátkelőt.

Ha kíváncsi vagy hasonlóan kínos figurára, akkor figyelmedbe ajánlom az olasz Angelo Cioccát, akiről a sorozat első részében volt szó. Holnap sem maradhat ki egy hasonló formátumú egyéniség, de hogy ki lesz az, az titok. 🙂

Share.

About Author

Leave A Reply