Lecsúszó japánok

0

Az onsen egy hagyományos japán forró, általában vulkanikus eredetű fürdő (ha az internet nem hazudik…), de jelenti azokat a fogadó- vagy fürdőházszerű létesítményeket is, amelyek pár évtizede még rendkívül népszerűek voltak, mára viszont alaposan megkopott a fényük. Ilyenbe látogatott el a Tokyo Reloaded blog szerzője, és írta meg tapasztalatait.

„Egész Japán tele van ehhez hasonló kopottas fürdőkkel, elhanyagolt kertekkel, omladozó, nem ritkán lakatlan szállodákkal, használaton kívüli sípályákkal, a 80-as évek nagy bulijainak másnapos, másévtizedes? mementójaival, amikor még hömpölyögtek a belföldi turisták és egy magára valamit adó cég évente legalább egyszer levonult egy onsenbe egy kiadós berúgásra és egy másnapi meditatív kijózanodásra forró vízben.

A pénz nem volt akadály és bármit építettek, és építetttek feszt! elkelt egy szemvillanás alatt. Emiatt nem is nagyon erőltették meg magukat, hogy szép legyen, ami épül, a 70-80-as években az nyert, aki gyorsabban lépett, nem pedig az, aki túl sokat spekulált azon, hogyan lehetne szebben megcsinálni valamit.

Manapság már 2-3 millió forintért is meg lehet venni egy apartmentet egy fürdőváros szélén épült házban, 20 éve egy ilyen még minimum 20 milla volt, és mégsem kapkodnak érte, de miért is tennék, amikor van ilyen bőven a piacon.

A csúcskategóriás szállodák köszönik szépen, jól megvannak, de kisebb onsenek láthatólag szenvednek, sok közülük bezárt, ami pedig nem, az szép lassan pusztul lefelé.

Súlyosbítja ezt az elvándorlás vidékről, hiszen ha belegondolunk: Japán lakossága általában is meredeken csökken, de ezen belül a legnagyobb városoké növekszik… na mi következik ebből a vidékre nézve? (…)

Kövesd a Határátkelőt az Instagramon, ahol naponta új, exkluzív tartalom, friss képek várnak!

Látszik az igyekezet a ryokan tulajdonosai részéről, hogy helyrepofozzák a fogadót, csigatempóban ugyan, de folyik a munka. Ahhoz, hogy ez gyorsabban menjen, hitel kellene, de manapság a bankok már nem dobálják a kölcsönöket boldognak-boldogtalannak.

Saját erőből pedig kőkemény dolog egy ryokant felújitani, különösen, hogy egyre ritkább, és ezzel összefüggésben egyre drágább, az olyan mesterember, aki ismeri a régi technológiákat.

Marad a várakozás egy újabb aranykorra, amikor majd megint tömött buszok jönnek Tokyóból, újra indul a sose-halunk-meg életérzés, és ismét csak a legjobb lesz elég jó.”

A teljes posztért ide kattintsatok, szerintem bőven megéri elolvasni!

Share.

About Author

Leave A Reply