Lakóautós kalandok Ausztráliában

0

Lakóautóval barangolni Ausztráliában sokak álma (jelen…), úgyhogy ha irigyelni nem is irigyeljük az A-Z Ausztrália blog szerzőit, mert nekik megadatott, de nagy érdeklődéssel olvastuk beszámolójukat.

„2016 karácsonya előtt egy héttel ott álltunk egy ozzi alkesz arc udvarában, és három kör (nem, nem ital) kemény alkudozás (meg némi agancsösszeakasztás) után büszke tulajdonosai lettünk egy 1999-es (azaz pont a nagykorúság előtt álló) Mitsubishi Express 4×4-es lakóautónak.

Nem mondjuk, hogy nem volt egyfajta deja vu érzésünk, paráztunk is rendesen, hogy „na, ennek vajon majd a motorja esik ki a helyéről egy hét múlva”, de nem volt mit tenni, a kocsiba beleszerettünk, a vérünk már nagyon hajtott egy újabb road trippre, a pénzt leperkáltuk, jöhetett, aminek jönnie kellett. (…)

Karácsony másnapján, december 25-én vettünk egy nagy levegőt, és elindultunk Pufival Brisbane felé. Első megállónk a kedvenc strandunk, a Mungo Brush volt, ahol egy gyors megalvás után szinte a szó szoros értelmében a mély vízbe dobtuk a kocsit.

Tengelyig a homokban

Ugyanis nagyjából 3 évvel ezelőtt, amikor felfedeztük magunknak az azóta is csak „kedvenc strandként” emlegetett Mungo Brush-t, könnyes szemmel és csorgó nyállal néztük a több kilométeres homokos strandon csapató 4×4-es platós teherautókat és terepjárókat. Úgyhogy úgy gondoltuk, eljött a mi időnk, és kipróbáljuk magunkat a homokon!  (…)

Azért az is hozzátartozik a történethez, hogy külső szemlélőként nagyon lazának tűnik, ahogy a tetkós modern malboro man-ek szaggatnak a terepjárókkal a homokon, de ezúttal kiderült számunkra, hogy azért ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.

A homok rángatja a kormányt folyamatosan az ember kezében, ha már egyszer a kocsi benne van egy korábbi nyomtávban, akkor abból kikerülni egy kisebb hadművelet. És bizony megállni is óvatosan kell, mert egy nagy fékezéssel bizony azonnal beásózza magát a kerék a homokba.

Szóval nem babra megy a játék, észnél kell lenni folyamatosan. Cserébe viszont olyan helyekre lehet eljutni, ahova egyébként sehogy máshogy, így megéri az extra para és odafigyelés.

Minimál, de a célnak megfelel

Brisbane-ig még megálltunk néhány helyen aludni, leginkább ingyenes, félig legális tengerparti parkolókban. Pufiról tudni kell, hogy a belsejét az előző tulaj teljes mértékben átalakította lakókocsivá, rengeteg jó nagy fiókot épített bele, amiknek a tetején pedig egy majdnem queen size ágy található, az ablakokon pedig kis függönyök, hogy ne lehessen belátni. Elég minimál, de a célnak tökéletesen megfelel.

Vettünk még egy mobil hűtőt, ami szivargyújtóról üzemel, plusz még egy kis gázfőzőt, hogy még ott is tudjunk főzni, ahol véletlenül épp nincsen ingyenes BBQ sütőlap a közelben. (….)

Byron Bay után volt is egy 50 km-es útszakasz, amit a Google Maps úgy mutatott, mintha frankó, betonút lett volna, és nem is értettük, hogy a GPS miért akar minket elvinni egy óriási 100 km-es kerülőútra. Úgyhogy inkább a Google Maps-nek hittünk, és nekimentünk a „rövid” útnak.

Valószínűleg kitaláljátok, hogy a rövid út icipicit hosszabb lett a tervezetthez képest, mert gyakorlatilag egy huszadrangú, murvás, kavicsos világvégi útra keveredtünk, ahol Pufi nélkül nem nagyon boldogultunk volna. Így viszont 4×4-be be, adjánekiiii, és meg sem álltunk Byron Bay-ig…”

A további kalandokat sok képpel itt találjátok, ne hagyjátok ki!

Share.

About Author

Leave A Reply