A külföldi vállalkozás dilemmája

0

Amikor az ember párja vállal munkát külföldön, akkor egy ideig persze fontos otthon lenni és segíteni az ügyintézésben, megteremteni a hátteret, ám egy idő után az ember dolgozni akar. Ebbe a helyzetbe került a Fromázs blog szerzője is.

„Az álláskeresés számomra itt úgy néz ki, hogy a francia állásoknak nem felelek meg mert még csak középfokon beszélem a nyelvet az angol tanári állásoknak pedig zömmel azért nem felelek meg, mert azokra anyanyelvi beszélőt keresnek (rengeteg angol, ír és skót él Nantes-ban, így találnak is).

Valahogy az egzotikus magyar nyelvtudásomra itt senki sem bukik. Elég frusztráló minden nap úgy nézegetni az állásokat, hogy az ember egyikre sem alkalmas. Legalábbis a kiírás szerint.

Ezt megelégelve úgy döntöttem, hogy a saját kezembe veszem a dolgokat és egyéni vállalkozóként megpróbálom a francia felnőtteket megtanítani angolul. Már azokat, akik akarnak. Jelen helyzetemben talán ez az egyetlen járható út.

Ivo szerint tuti siker lesz, mert bár a nyelvtanárokkal Dunát lehet rekeszteni, illetve inkább Loire-t, de még többen vannak azok, akik rájöttek, hogy angolul tanulni (tudni) hasznos lehet.

Na, ez kettőnk gondolkodása között jelenleg a különbség, én aggódom ő pedig bizakodik (Magyarországon én bizakodtam, ő pedig néha-néha aggódott).

Szívesen dolgoznál Franciaországban? Jó helyen jársz…

Addig is, amíg szomorkodom a helyzet miatt és otthon üldögélve próbálom kitalálni az oktatási stratégiámat gondoltam jobb lesz, ha lenézek a pékségbe valami kis édességgel megsegíteni a folyamatokat.

Egy fél pillanatra elgondolkodtam, hogy valamilyen tavaszi méregtelenítő kúrába fogok inkább bele, mivel a francia női magazinok is ezekkel vannak éppen tele, de aztán arra gondoltam, hogy ilyen lelkiállapotban csak a cukor segíthet és nem állok készen egy újabb kudarc megélésére sem. Talán majd húsvét után.

A pékségben ki volt írva, hogy az április süteménye a Baba au rhum. Az ilyesmivel engem azonnal meg lehet fogni, mert én nagyon szabálykövető típus vagyok, tehát ha ez a hónap süteménye, akkor nincs mese, meg kell kóstolni.

Már régóta szemeztem ezzel a süteménnyel egy üzletben, de ott egy befőttesüvegbe voltak betuszkolva a kis piskótagurigák, amelyek úsztak a rumban és több mint 10 euróért kínálták őket. Jobbnak láttam tehát először inkább egy kisebb adagban megkóstolni, hátha mégsem ízlene.”

A teljes írást itt találjátok.

(Fotó: flickr.com/kate hiscock)

Share.

About Author

Leave A Reply