A következő forduló 300 km múlva

0

Törökország hatalmas, így aztán nem csoda, hogy egy pár napos ünnepi kiruccanás sem akármilyen utat jelent az esetek többségében. Egy ilyen úti kalandról számolt be a Isztambul infó.

„Ahogy minden évben valamelyik ünnepén, ezúttal és elmentünk a hegyekbe, Kastamonuba.

Mielőtt elindulunk a hegyek közé, mindig hosszú taktikai elemzés előzi meg az utat. Ünnepről van, ami azt jelenti, hogy az Isztambultól Törökország belsejébe menő egyetlen autópályáján olyan 8-9 millió ember lesz. Így elkezdődik egy nagy számolgatás, tippelés is, melyik a legjobb időpont, hogy ne kerüljünk dugóba. Vagy legalábbis azt minimalizáljuk.

Este menjünk? Hajnalban menjünk? Szombaton jöjjünk? Hétfőn? Melyik kerülő úton menjünk?

Kalandot keresel, vagy jobb életre vágysz külföldön? Válogass álláslehetőségek közül itt!

Csakhogy ha ennek a rengeteg embernek csak a 0,01%-a gondolja ugyan úgy, már akkor is olyan 100.000 emberről beszélünk. És olyan sok választék nincsen. 1 autópálya, 1 elkerülő út (meg egy földút az erdőben, de akkor már inkább jobb, ha direkt traktorral indulunk), és 4 nap. És azért mégsem lehet, hogy az utolsó napon megyünk. Bár akkor legalább szembe mennénk a forgalommal.

Végül minden taktikai megbeszélés hasonlóan végződik: megreggelizünk / megebédelünk / megvacsorázunk, aztán beülünk a kocsiba, és kész.

A következő forduló 294 km múlva

Szerencsére a Boszporusz feletti hídon hamar átjutottunk. Nemrég volt egy felújítás, ami olyan 1-2 órával megnövelte a mindennapi menetidőket. Isztambulban 2+1 híd, és 1 alagút van, amivel autóval átmehetünk egyik kontinensről a másikra. Ez nem túl sok egy 15+ milliós város számára. (…)

De hamar átjutottunk, és máris ráfordultunk az Ankara felé menő autópályára. Ezen a ponton a GPS barátságosan kiírta, hogy a következő forduló majd csak 294 km múlva lesz. Addig nyugodtan haladjak előre. Már persze ha erre van lehetőség a dugóban.

Emlékeztetőül a 294 km kb. annyi, mint Budapesttől az ukrán határ. Mi viszont ennek a távnak a megtétele után még csak Anatólia előszobájában leszünk. További kb. 300 km vár még ránk, de immár autópálya nélkül. (…)

A török autópályák nagyon jók

Főleg az Isztambul és Ankarát összekötő, ami a legtöbb helyen 2×3+leálló sávos. Így itt aztán tényleg lehet menni. És ugye úgy ismerjük a törököket, akik tényleg szeretnek menni.

Pedig ez nem így van! A török egy nyugis ember. Főleg ha határidőről van, és még inkább főleg, ha valahova időben kell odaérni. Csak amikor sokan vannak együtt (és ugyebár Isztambul egy ilyen hely), akkor kicsit stresszesek lesznek.

Ezért a városban még a hátsó elöregedett macskaköves úton is padlógázzal mennek, a fő gyorsforgalmi utakon pedig nem ritka a 160 km/h sebesség sem. De amint kiérnek a városból, mindjárt megnyugszanak. És akkor már bőven elég nekik, ha a kocsi mozgásban van. Nem kell annyira száguldozni.

Az autópálya pszichológiája

Ezen az Isztambul-Ankara autópályán, ha valaki már 130 km/h-val megy, akkor az országutak ördögének érezheti magát!

Ugye 3 sáv van. Normál esetben úgy kellene eloszlania a forgalom, hogy a szélén mennek a lassú teherautók. Középen azok, akik szabályosan a maximális 120-140 km/h-val mennek. Belül pedig azok, akik laposra tapossák a gázpedált. A törököknél ez viszont nem így van.

A szélén azok mennek, akiket nem igazán érdekel, mikorra érnek célba. Vagy csak nem akarnak a rokonokkal találkozni, így nekik bőven elég, ha az ünnepek vége után is még úton vannak. Ők boldogan elvannak a 60 km/h-val. Emiatt pedig a kamionok gyakran bekerülnek a középső, meg a belső sávba is.

De a legbelül utazókról sem lehet elmondani, hogy őrülten mennének. Ott is tele van olyanokkal, akik 90 km/h-val száguldoznak. Persze bizonyára ez is egy hobbi. Van, aki lepkét gyűjt; van, aki Facebookozik; és van, aki a belső sávban piknikezik. Ne zavarjuk meg őket.

Az út menti parkolók

Tudni érdemes, hogy Törökország hatalmas. És rengetegen közlekednek az utakon, főleg ünnepek idején. De máskor is. E mellett pedig a törökök szeretik, ha a dolgok kényelmesen mennek. Kényelmesen lehet enni. Meg ha már ott járnak, akkor kényelmesen vásárolni. Chipset, ropit, szotyolát, pattogatott kukoricát és minden olyat, ami remekül mutat majd az ülésen szétmorzsálódva.

E miatt az út menti parkolókat a törökök komolyan gondolják. Főleg az autópálya mellett, ahol hatalmas megállóhelyeket építenek. És ezeket úgy tervezik, hogy akár az éjszaka közepén is egyszerre 10-15 távolsági busz is beérkezhet. És ezt a rengeteg embert el kell látni élelemmel, mellékhelyiséggel. És persze chipsel, ropival, szotyolával, pattogatott kukoricával és minden olyannal, ami remekül mutat majd az ülésen szétmorzsálódva. (…)

A mellékutak

Törökországban a mellékutak egyáltalán nem rosszak. Sőt! Kifejezetten jók! Szinte autópálya minőségűek. Két út található egymás mellett, igencsak erősen elkülönítve (pl. vizes árokkal). Mindkettő legalább 2 sávos, néha akár 3 sávos is lehet. Ha pedig van elég hely, akkor leálló sávot is építenek.

Az egyetlen fő különbség az autópályával szemben, hogy itt van szintbeli kereszteződés. Ez pedig sok-sok sebességkorlátozó táblát jelent, amire jóformán senki se figyel.

A rendőrök, hogy megpróbálják kicsit kordában tartani a gyorsan-hajtó 80 milliós lakosságot, élethű papír rendőrautókat pakoltak ki az út szélére. Persze nem lett eléggé élethű, hiába tettek a tetejére működő szirénát is, már messziről látszik, hogy valami nem oké. Mégis elérték vele, hogy sokan lassítsanak. Sőt! Meg is álljanak! Hiszen ki ne akarna egy selfie-t a papír rendőrautóval?”

Hogy miként néz ki egy papír rendőrautó, és hogyan telt az út második fele, azt az eredeti posztból tudhatjátok meg.

Szívesen élnél külföldön, de nem találtál még munkát? Keress a Határátkelőn!

Share.

About Author

Leave A Reply