Koppenhága hétköznapi csodái

0

A Heni utazgat blog szerzője tartotta szavát, mint ígérte, folytatta a skandináv kiruccanását. Az úti cél ezúttal nem más volt, mint Koppenhága. Tartsunk vele!

Heni már az elején arról ír, hogy bár nem az angol az első számú nyelv, mégis mindenki beszéli. Ha angolul tudsz, gond nem lehet. Hősünk a harmadik nap gyorsan összekapta magát, majd megvette a Koppenhágába szóló vonatjegyét.

„Könnyen megtaláltam a peront, de a biztonság kedvéért megkérdeztem egy arra járót, hogy tényleg Koppenhágában fogok e kikötni, mert a kijelzőn csak a repteret írta.

Annyira elmerültem, hogy helyinek nézhettek, egy házaspár tőlem kérdezte meg ugyan is, hogy a vonat Koppenhágáig elmegy, ugye? Mellettem maradtak, és felfigyeltem arra, hogy magyarul beszélnek, hah, kicsi a világ. Szóval innentől együtt utaztunk a vonaton. (…)

Sajnos teljesen be van biztosítva a vonat, így nem lehet jó képet csinálni, kb. méterenként oszlop van, és mivel elég gyorsan megy a vonat, így tuti, hogy mindig kitakarja azt, amit az ember le akar fényképezni. Cserébe viszont, nagyon gyorsan át lehet érni Dániába. (…)

Előkaptam a térképem, amin előre bejelöltem, hogy miket kell megnéznem, és útnak indultam. Egy-két helyen útlezárás volt, mert aznap volt a félmaratoni futóverseny a városban, de nem volt különösebben zavaró.

A kikötő

Elindultam a Christiansborg Palotához, ahol tudtam, hogy fel lehet menni a toronyba. Sorban is álltam, de mivel 15 percig nem volt mozgás, így letettem erről és tovább haladtam. (…)

Egy-két hídon átsétálva eljutunk Koppenhága szerintem legismertebb kikötőjéhez, rendszeresen látható filmekben is az egymást érő színes házakkal a kikötő partján, tele vitorláshajókkal. Érdekesség, hogy a magas árbócok miatt a hidak többsége felemelhető, akárcsak Londonban a Tower Bridge.

Befizethetünk hajókázós városnézésre, mely 80 dán koronát jelent fejenként/óra (kb. 3500 forint).

Ha sikerült csinálni egy fényképet, hogy nincs rajta egy darab turista sem, és még ki is keveredik az ember a tömegből, akkor 5 perces sétára található az Amaliekaj park, ami csodás kilátást nyújt az operára a túlparton, illetve az Amalienborg Palotára és a mögötte található Frederick’s Churchre. (…)

A Rosenborg-kastély

Egy helyet még mindenképp meg akartam nézni, mielőtt végelgyengülésben összeesem, ez pedig a Rosenborg Slot, vagyis a Rosenborg-kastély volt.

Innentől már a túlélésért küzdöttem, mondjuk azért még elmentem a Round Towert lefényképezni, utána pedig célirányosan szuvenír boltot kerestem, ami nehezebb volt, mint hittem.

Még a bevásárlóutcában is alig akadt, nem úgy, mint Pesten a Váci utcában, hogy csak éttermek és ajándékboltok vannak. Nem. Itt szabályosan vadásznom kellett, de a család- és saját magam megnyugtatására, találtam. 🙂

Viszont ez volt az a pont, hogy muszáj volt elindulnom vissza a vonathoz, ami még egy 45 perces sétát jelentett. Sorban álltam a jegyautomatánál, ahol megpróbáltak megelőzni, aztán mikor szegény srác észrevette, hogy mit tett, nem győzött bocsánatot kérni.

Kalandos visszaút

Szóval, megtaláltam a peronomat, sajnos csak átszállással ment akkor Malmöbe a vonat, de sebaj. Úgy alakult, hogy mindenféle megbeszélés nélkül, a reggel megismert magyar párral mentem visszafelé is, tényleg kicsi a világ.

Az átszállással nem lett volna gond, csak mivel országhatárt készültünk lépni, és pont a reptérnél voltunk, így csak jegy-személyi/útlevél kombóval engedtek fel, Szóval engem – naná – félreraktak, míg előhalásztam a személyimet, aztán végre leültem.

A következő megállóból viszont nagyon nem akartunk tovább indulni, aztán láttuk, hogy a peronon valami egyenruhás (talán vámos) rohan, és hirtelen a mellettem levő ajtón is felpattant egy, rohantak a vonat hátuljába. Sosem fogom megtudni, hogy mit/kit kerestek.

Nagy nehezen továbbindultunk, aztán egyszer csak felbukkant ez a két megtermett legény, és nagyon célirányosan mentek a vonat eleje felé.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

Share.

About Author

Leave A Reply