Kőkemény első lépések Angliában

0

Sokszor leírtam, leírtátok már itt, a blogon is, hogy nyelvtudás nélkül nagyon necces belevágni a határátkelésbe. Necces, de (mint Éva története is bizonyítja) nem lehetetlen. Persze neki volt háttere Angliában, de ezzel együtt én továbbra is azt mondom, hogy sok veszélytől és nehézségtől kíméli meg magát az, aki nem kockáztat akkorát, mint ő. Más kérdés, hogy neki bejött.

„Mindenkinek aki egyszer úgy dönt, hogy hátra hagyja addigi életét és új korszakot nyit egy másik országban, megvan a saját kis meséje. Nos, nekem is…

2015. december 20.-án érkeztem angol földre. Én a szerencsésebbek közé tartoztam, mert akkor már egy biztos háttérre érkeztem anyukámhoz és testvéreimhez, akik évekkel előttem jöttek.

Egy kétéves kislánnyal és egy bőrönd ruhával, nyelvtudás és munka nélkül indítottam. Nem vagyok egy félős típus, de azért volt para rendesen. A yes és a no is dadogva ment, szóval az Ni-interjút el tudjátok képzelni.

Januárban már volt munkám, igaz csak részidőben tudtam elhelyezkedni, de ez abszolút nem volt baj. Elkezdtem magánházakat takarítani egy hölgynek és mellette esténként kitchen porterkedtem.

Az első lépések nagyon nehezek voltak, de rengeteg dolgot tanultam meg a munkatársaimtól és ők is tőlem, hiszen igazi tájszólással, de ment nekik magyarul az édesanyám feneke nem tetszésének nyilvánítása.

Volt, hogy öngyújtó helyett lángot kértem a Tesco cigispultnál, volt, hogy kéztörésnél nem értettem, hogy ott kéne maradnom a röntgengép mellett, helyette kisétáltam a teremből.

Volt, hogy bless you helyett glass you-t mondtam sokáig, míg egyszer fel nem világosítottak, hogy az nem az… és volt, hogy azt mondtam, nem megy ez nekem, feladom. De ehelyett kitartottam…

Aztán, hogy nagyot ugorjak a történetben, magánvállalkozó lettem, azaz ezután már vállalkozóként takarítottam a magánházakat.

A nyelvtudásom még nagyon messze van attól, hogy jól beszéljek, de mégis valahogy megértetem magam és ha kell, kézzel-lábbal mutogatok, csak végre valaki megértse, amit mondani szeretnék.

Én mindig azt mondom, amikor látom, hogy magyarok kiabálják le a másik fejét azzal, hogy „el ne indulj otthonról, ha nem beszéled a nyelvet”, hogy de igenis bárki képes elérni, amit szeretne, csak akarni kell.”

Egy magyar rémtörténete Amerikában

(Fotó: pixabay.com)

Share.

About Author

Leave A Reply