Kisbabával otthon

0

Kisbabával otthon lenni egyrészt csodás, másrészt magányos is lehet, pláne, ha valaki olyan nyughatatlan, mint Zsófi, akinek jelenleg az emberek napi szintű társasága hiányzik a legjobban, illetve az, hogy tartozzon valahová.

„Nantes-ban a nyelviskola volt az, ami megadta nekem az autonómia érzését, illetve az angol nyelven beszélő nantes-i szülők és gyerekek találkozóira jártam el rendszeresen, ahol szert tettem pár igazi barátnőre is.

Amikor kiderült Franciaországban, hogy terhes vagyok tudtam, hogy valami hasonló csoportot kell majd keresnem Budapesten is, pár dologgal azonban nem számoltam.

Budapest óriási Nantes-hoz képest, ezért hiába találok egy jó programot vagy közösségi helyet egy kerületben, ha az tőlünk messze van, akkor nem indulok neki, és ezzel mások is így vannak.

Ezért például hiába találtam egy szimpi anyukát Facebook-on, akivel már váltottam pár szót és szívesen összefutnék vele, hiába hívtam több találkozó helyre, egyik sincs hozzá közel, ezért nem jön el. A környéken, ahol lakik, viszont nincs semmilyen csoport, ahol angolul beszélnek, ő pedig nem beszél magyarul. Nehéz ügy.

Az expat közösség sokkal nagyobb, mint Nantes-ban, és több csoportban koncentrálódik, amelyek viszont nem fedik teljesen egymást.

E két dolog miatt sokkal nehezebb ugyanazokkal az emberekkel rendszeresen összefutni, és az embereknek sokkal nagyobb erőfeszítést kell tenniük ahhoz, hogy kimozduljanak,

KÖVESD A HATÁRÁTKELŐT A YOUTUBE-ON IS!!

Mindenki inkább csak a saját környékén vagy tömegközlekedéssel jól és gyorsan megközelíthető helyekre szeret járni, ami teljesen érthető.

Az óvodaváltás a nagycsoportos évben nem valami praktikus a társas kapcsolatok szempontjából. Egy, már összeszokott csoportba érkezik az ember, ahol már megvan, hogy ki kivel játszik és a szülők közti barátságok is kialakultak már.

A játszótéren néha elbeszélgetek egy-két anyukával, de ez is inkább Félix varázsának köszönhető, viszont kétlem, hogy bármikor is össze fogunk járni tekintettel arra, hogy már csak egy bő hónap van vissza az oviból. No nem baj, szeptembertől kezdődik az iskola, új gyerekekkel és új, potenciális szülő-barátokkal. (…)

Szerettem volna én is – Liz barátnőmhöz hasonlóan, aki Nantes-ban szervezi a találkozókat – egy kis csapatot összehozni és mivel Budapest elég nagy, gondoltam hátha lesz még érdeklődő és hátha egy új helyszín új embereket is vonz.

A Simaliba játszóház egyszer csak megkeresett, hogy nem folytatnám-e azt a nemzetközi beszélgetős találkozót, amelyet egy másik anyuka indított el minden második kedden, de sajnos nem tudta folytatni.

Eddig három alkalmon vagyok túl és annak ellenére, hogy a látogatottság nem rúg magasra, én mindig remekül érzem magam! Inkább beszélgetek egy jót egy-két anyukával, mint feszengek két órán át öttel! Minden alkalommal sütök egy adag pogácsát, ami nagy sikert szokott aratni a kávé és a tea mellett.”

A teljes posztért ide kattintsatok.

Gyereknevelés holland módra

(Fotó: pixabay.com/mermyhh)

Share.

About Author

Leave A Reply