Kis német szomszédolós

0

A szomszédokról rengeteget lehet írni, bárhol is éljen az ember, és szerencsére így tett a Frankfurti mesék blog szerzője is, aki a város egy „művésznegyedében”, Nordendben él, tíz perc sétára a belvárostól.

„Ezt a művész dolgot nem értem annyira, nekem inkább tűnik egy elit, bioboltban, különlegességeket kínáló kis üzletekben és piacon vásárló, drága biciklin környezettudatosan gyerekeket óvodába szállító közegnek, mint bohém alkotók közösségének, de elképzelhető, hogy más fogalmaim vannak egy művésznegyedről.

Nekem az inkább a londoni Camden market vagy Shoreditch, nem pedig néhány képgaléria.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Nordend jó hely, és hiába van közel a város, néhány perc a biciklin vagy gyalog és a zajos, színes, turistáktól, hajléktalanoktól hemzsegő belvárost úgy váltja fel a kertvárosi hangulat, mintha valami varázskapun sétálnánk át. (…)

NÉMETORSZÁGI MUNKÁK EGY HELYEN

Az, hogy antiszociálisak vagyunk nem úgy értettem, hogy nem köszönünk, harapunk és morgunk, mert ők is és én is alapvetően kedvesek vagyunk, de mi, akik keletről idetévedtek, azért mutatunk némi hasonlóságot.

Mondjuk úgy, ha lehetőség van a szomszédokkal való találkozást, beszélgetést, bármiféle interakciót egy kis iparkodással elkerülni, akkor mindannyian teperünk el a lépcsőházból. (…)

A német szomszédok megállnak egy pillanatra mielőtt kimennének az ajtón, sőt visszanéznek, hogy még odaköszönhessenek. Ha összefutunk a lépcsőházban biztos beszélgetünk egy kicsit, és az a rémálom is előfordult már párszor, hogy reggel a megállóban találkoztunk és a munkába vezető út felét végig kellett beszélgetni. A SEMMIRŐL.

Egyszer-egyszer oké, de ki tud naponta a semmiről beszélgetni. Egyébként nem hiszem, hogy ez örömforrást jelentene nekik, de a civilizált viselkedés kötöttségekkel jár.

Három csevegős német lakás is van, kettőben fiatal párok laknak, a harmadik a földszinti szembeszomszéd pedig két fiatal lány, akik közösen bérlik a lakást. Mostanában csak az egyiket látom mondjuk, lehet a következő small talk során megkérdezem mit csinált a lakótársával. (…)

A hippi család felettünk talán említésre méltó. Kedvelem őket, már ezer éve a házban laknak, a kertet is ők gondozzák, cserébe tele is van a gyerekek játékaival.

A társasházhoz tartozik egy kis hátsó kert is, ott szoktunk néha grillezni, érdekes olyan sokat nem vagyunk kint, de lehet azért, mert nem nagyon süt oda a nap, és amikor kiülök olvasni, akkor mindig rám szállnak a legyek meg zümmögnek a méhek, és én csak arra tudok gondolni, hogy na ez túl sok a természetből, inkább bemegyek és nézem a kertet a konyhaablakból. (…)

Közben arra is rájöttem, hogy nem is vagyok olyan antiszoc, hiszen ismerem a lakókat, tudom ki hol lakik, átveszem a csomagjaikat, el is beszélgetek mindenkivel (amennyiben ennek ellenkezője elkerülhetetlen), és alapvetően csendesek is vagyunk, kivéve amikor veszekszünk.”

A teljes, ennél jóval hosszabb posztot a szomszédok részletes bemutatásával itt találod. Jó olvasmány, ne hagyd ki!

A szomszédban sem jobb

Share.

About Author

Leave A Reply