Kincs a koszban

0

Ha svédek, akkor (sok egyéb mellett) a Volvóra is gondolhatunk. A svéd autógyár termékeit sokáig meglehetősen unalmasnak tartották, hogy jogosan-e, az egy nagy kérdés. A Pappito által minap fellelt régi 1800ES-t elnézve nem biztos…

„A Volvo 1800ES egy elég fura, de amúgy csodaszép jószág, ráadásul meglehetősen ritka is, a két gyártási éve alatt (1972-1973) összesen 8077 darab készült belőle. Svéd beceneve a hangzatos Fiskbilen volt. Ez a kombi változat csomó dizájnújítást tartalmazott (full üveg hátsó ajtó, végig simára lehajtható csomagtartópadló, stb.)

A P1800-ra komoly nosztalgiával emlékezünk, ez volt az angyal (Simon Templar) autója is, 1961-től 1973-ig gyártották, aminek az ES volt a kombi (shooting-break) verziója, vagyishát. Érdekes módon az első 1-2 évben legyártott hatezer darabot Angliában csinálták, csak 1963-tól indult be a svédországi gyártás P1800S modellnévvel.

Na, de mondom, miért mesélem ezt az egészet, a sors különös szeszélyéből idén is belekeveredtem a járműleltározásba és a munkahelyem elküldött egy meglehetősen bizarr raktárba autókat számolgatni. A raktár korábban gyár volt, nem is akármilyen, ma számos autószalon tárolja itt (fedett helyen) a készleteit.

Ezen a szent helyen zajlott a zátony autóipari múltjának rövid tündöklése, az egyetlen kiwi illetőségű autó gyártása, ebben a mostanra kicsit megfáradt csarnokban készült a Trekka. Aki nem tudja mi az a Trekka, az klikkoljon vadul. 1966 és 1973 között itt hekkelték össze a helyi gyártású bádogkasztnit a Skoda alváz-motor kombóval.

A kiwik szemrebbenés nélkül nekiálltak autót gyártani, annak ellenére, hogy az ilyesmiről nem sok fogalmuk volt. Az első gyártási évben napi hat darab autót raktak össze, aztán a gyártás észbontóan felgyorsult, amikor a panelek gyártását kiszervezték a H. J. Ryans fűnyírógyárba.

Összesen mintegy két és félezer Trekka hagyta el a szent falakat, hirdetve a kiwi puritánságot és a meglehetősen hitvány összeszerelési minőséget. (…)

Ezeket azért mesélem, hogy a technikatörténeti érdekességek útvesztőjében valahogy visszaverekedjem magam a svédekhez, az egyik elhagyott, halkan rohadó festőkamrában találtam egy 1800ES-t. (…)

A Volvónak egyedi rendszáma van (1800 ES) de elég régóta állhat itt, a gumijai szétrohadtak, vastagon áll rajta a por és pusztul a festése. A lökhárítóra tekert hevederből azt saccolom, hogy már nem volt képes saját erőből közlekedni, amikor idekerült szegény.

Persze egy autó, amiből nyolcezret gyártottak épp elég ritka, de ez egy jobbkormányos változat, amelyből kevesebb, mint ötszáz darab készült. Háromküllős kormány, bőrülések, muzsika, fabetét… még a ronda irodai szőnyegpadlódarab se tudja elcsúfítani ezt a belteret. Az ajtaja úgy nyílik és csukódik, mint egynapos korában, nem lóg, nem nyikorog…

Majd’ megszakadt a szívem szegényért, bár valószínűleg amúgy is menthetetlen lenne, vagy csak nagyon-nagyon sok pénzből feltámasztható, a motorjáról azt se tudni megvan-e.”

A teljes posztot (fotókkal!) itt keressétek, mi nem hagynánk ki!

Share.

About Author

Leave A Reply