Kína világhódító tervei

0

A távol-keleti országnak persze sok téren vannak (sok esetben már valóra vált) világhódító tervei, most mi egy olyan területet próbálunk megvizsgálni, melyen az utóbbi időszakban lendültek bele a kínaiak. Ez pedig a futball.

Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy a kínaiak úgy döntöttek, márpedig ők fogják fújni a passzátszelet a nemzetközi labdarúgásban, és bár ez alighanem kicsit bonyolultabb annál, mint ahogyan ők elképzelik, érdemes vetni egy hosszabb pillantást arra, hol is tart ez a történet.

A klubfutballban Európa elsősége nehezen megkérdőjelezhető (ha valaki megkérdőjelezheti, azok a dél-amerikaiak), de elég egyértelmű jelei vannak, hogy a kínai Szuper Liga erőteljes tempóban szeretne felzárkózni.

A pénz mindenesetre nem akadály, egészen elképesztő pénzeket öntenek ugyanis a fociba. Mást ne mondjunk idén már többet költöttek új játékosokra, mint bármely más bajnokság, márpedig az angol Premier League-et lenyomni nem kis teljesítmény, de sikerült, hiszen a legutóbbi átigazolási időszakban a kínaiak nem kevesebb, mint 280 millió dollárt költöttek.

Futballisták és edzőik

Például olyan játékosokra, mint Jackson Martinez, aki a spanyol Bajnokok Ligája-döntős Atletico Madridot hagyta ott a Guangzhou Evergrande kedvéért (a kínaiak 41 millió dollárt adtak érte), vagy a brazil Alex Teixeira, aki az angol Liverpool helyett (!!) választotta a Jiangsu Suningot (53 millió dollárba került). Abban minden szakértő egyetért, hogy ez még csak a kezdet.

A legmenőbb klub a Guangzhou Evergrande, amely az előző öt bajnokságot behúzta, és melynek edzője a 2002-ben Brazíliával világbajnok Luiz Felipe Scolari, de a kínai bajnokságban dolgozik a volt angol szövetségi kapitány Sven-Göran Eriksson is (ő a Shanghait vezeti).

Ráadásul nézők is vannak (egy ekkora országban persze ez kicsit könnyebben megy), nem is kevesen: a már említett Guangzhou Evergrande átlagnézőszáma például 46 ezer, ami magasabb, mint amennyit az angol élvonal klubjainak 60 százaléka fel tud mutatni.

Fejlesztések

Csak a pénzt beleönteni a rendszerbe nem garantál semmit, ettől még nem lesz nemzetközi siker, bár kétségtelenül sokat segít, ha van mit a tejbe aprítani. A bajnokság főszponzora a Ping An biztosítási társaság, ami körülbelül 22 millió dollárt fizet szezononként – ez persze mondjuk az angol összegekhez képest aprópénz, de a nagy összeg nem is innen áramlik a kínai futballba.

Hanem (részben) az államtól, amely nem aprózza el, például szeretnék megtízszerezni a speciális futballképzést nyújtó iskolák számát. Ezekből jelenleg 5000 van az országban, de hamarosan 50 ezer (!!) lesz.

Európai terjeszkedés

Eközben a kínai nagyvállalatok (erős állami ösztönzésre) Európában is terjeszkednek – minden szinten. Így részben vagy egészben kínai tulajdonú az angol Aston Villa, a Wolverhampton (a Fosun 59 millió dollárt adott érte), sőt, még a Manchester Cityben is van kínai résztulajdon.

De nem csak Angliában vásárolnak be a kínaiak, a Suning Holding Group júniusban fizetett 355 millió dollárt az olasz Inter többségi tulajdonrészéért, a Wanda pedig 20 százalékot birtokol a spanyol Atletico Madridban.

Kína tehát elindult egy meglehetősen hosszú úton, melynek célkitűzése az, hogy 2025-re az ország sportipara közel 650 milliárd dollárt érjen, köszönhetően jórészt a futballnak.

(Fotó: Zhang Zhi/GettyImages)

Share.

About Author

Leave A Reply