Kilenc külföldi év tapasztalata

0

Kilenc év hosszú idő. Ennyi idő alatt nagyon sok minden változik, és különösen igaz ez az elmúlt közel egy évtizedre, mióta az Isztambul infó blog szerzője a török metropoliszban él. Lássuk, mikét összegezte az eltelt időszakot!

„A digitális fejlődés mennyire jól jön nekünk, külföldön élő magyaroknak! Hol vagyunk mi ahhoz képest, hogy Kossuthéknak kellett élniük az emigráció alatt! És a technika most is gyorsan fejlődik. A két gyerekünk között 4 és fél év különbség van. De minden másban sokkal több!

És itt nemcsak a digitális játékokra gondolok, meg arra, hogy végre össze lehet nyálazni a tabletet. Hanem a többi dologban is nagy a változás. A pelenkák is teljesen mások, mint 5 évvel korábban. Lassan mindegyik napelemes/kinetikus porszívóval lesznek ellátva…

Mindez rengeteget segít, hogy Magyarország ne legyen olyan nagyon messze. Ahogy arra is jó, hogy mi, isztambuli magyarok tartsuk a kapcsolatot. Tehát így, hogy erősen be vagyunk technikázva virtuálisan közel vagyunk Magyarországról. És persze a mindennapi életünket is teljesen átformálja.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn! Kattints, találj, költözz!

Megyek az utcán, és bármikor tudok üzenetet küldeni otthonra. A Boszporuszon hajózás közben tudok beszélgetni az otthoniakkal. Bármikor tudok képet vagy videót küldeni a gyerekekről. Vagy akár online össze is kapcsolódhatunk. Az esti mese is otthonról érkezik.

Ezzel együtt Isztambulban lenni sem olyan, mint 2005-ben volt, amikor elrabolt a maga varázsával. Hála a GPS-nek és az online térképeknek, most már erőlködni kell egy jó kis eltévedésért. Sőt! Direkt a térképen keresem meg, merre érdemes eltévedni, ha egy városrésznek a sűrűjébe szeretnék bejutni. (…)

Kabaréba illő jelenetek anno

És persze ott van az online szótár és fordító program! Na jó, ez mondjuk tényleg nem segít nekünk… Amikor a péknél az öreg bácsi kelet-anatóliai tájszólással mesél arról, hogy a hátútfűlős kemencékben mennyivel jobban sül a teljeskiörlésű kukoricalisztes kenyér, akkor nem sokat ér.

Helyette viszont a Google képkeresője sokkal nagyobb segítséget nyújt. Régebben, ha valami nem mindennapi dologra (értsd: nem sajt vagy kenyér, hanem mondjuk csavarhúzó, tolómérő, gémkapocs, gatyamadzag) volt szükségem, az a következőképpen zajlott:

  1. Nagyszótár elő (ebből talán ha összesen 10 darab van az egész világon), és megkeresni benne a szót.
  2. Persze még ebben sincs benne, így maradt az online, angol-török szótár.
  3. Ennek előnye, hogy már a magyar-angol fordításnál is legalább 20 jelentés kerül elő. Aztán ki tudja, ebből melyik lesz az igazi. De azért gyűjtsük össze a török jelentéseket.
  4. Mindezt felírva egy A4-es papírra, majd be a bazárba. Attól függően, mit is akartam venni, a szerint választottam a kerületet. Ezt azért elég jól be lehetett lőni.
  5. Ott persze kiderült, hogy a fordítás alapvetően téves. Ilyen négylábú állatot nem árulnak a fűnyíróboltban.
  6. Akkor jön a kézzel-lábbal mutogatás, miközben a sorban álló ügyfelek azt hiszik, hogy valami orosz néptáncos érkezett a boltba.
  7. Valahogy kiderül, hogy ezt a bigyót hogyan hívják törökül, de sajnos ebben a boltban olyan nincs. De itt van egy másik bolt, csak 2 sarokra, és ott biztosan van.
  8. És tényleg! Ott van ilyen nevű bigyó. De ez nem az, amit én keresek.
  9. Újra elővesszük az orosz néptáncot, a kézzel-lábbal mutogatást.
  10. A 7-9 pontos ismétlése egészen addig, míg be nem esteledik. Bigyó persze nem lesz..

E helyett ma elég csak beírni a keresett dolgot a Google képkeresőjébe, magyarul. Majd a találatok közül ki kell választani a legjobbat. Innentől ezt lehet a boltokban mutogatni, hogy ilyet szeretnék.

Tehát az elmúlt évek alatt sok minden megváltozott. Nagyon sok mindent nem úgy élek meg, mint az első napokban. De ezek egy része nemcsak azért van, mert nekem olyan jól sikerült beilleszkednem. Hanem mert a technika annyit segít. Ami egyúttal egy jó hír azoknak, akik most vágnának bele a Nagy Kalandba.

Örökké turista maradtam

Másfelől viszont a beilleszkedés mintha túlságosan is jól sikerült volna. Hála annak, hogy örökké turista maradtam, és a blog miatt végzett kutatásoknak, elég sok mindent jobban ismerek, mint az isztambuliak.

Történelmi és tájékozódási kérdésben mindig hozzám fordulnak. Én vagyok az, aki tudja, hogy átadták az új alagutat, és hogyan lehet eljutni hozzá. Vagy én vagyok az, ki tudja, hogy a házzal szemközti falikút, amit minden forduláskor majdnem elütünk, történelmi jelentőségű, és melyik pasát, mikor és miért akarták ott megtanítani zsákban úszni…

De hogy ne legyen ilyen szép és rózsaszín minden, más szempontból viszont kitartóan külföldi vagyok. És bizonyára mindig az is maradok. Én vagyok a Macar, aki tud törökül. És aki nem engedi, hogy a ház elé más is leparkoljon (bár ha mondjuk Baltás Magyarként ismernének, akkor talán tényleg nem akarna senki a ház elé parkolni).

E miatt pedig a törököknél automatikusan beindul a Külföldivel Társalgunk nevű applikáció (verziószám: 0.4, erősen béta). Ami azt jelenti, hogy bármi is történjen, velem minden áron mindenki angolul akar beszélni. És még az étteremben is angol nyelvű menüt kapok. (…)

Az étlap mellett az emberekkel való beszélgetés is meglehetősen szórakoztató. Hiszen bár én törökül beszélek (és annyira azért nem rosszul) és értik, mit mondok, de mindig angolul akarnak válaszolni. Csak az nem mindig megy olyan jól. Meg aztán nem könnyű, ha hirtelen 2 nyelven kell beszélni valakivel. Ez csak azoknak megy jól, akik eleve kettő, vagy többnyelvű környezetben nőnek fel.

Ilyenek nálunk a srácok. Még mindig meglepnek a nagyobbik, hogy milyen gyorsan tud egyik nyelvről a másikra váltani. Én azért csuklok egyet, ha egyik mondat után a következőt másik nyelven kell mondani (én úgy gondolok rá, mint a sebességváltásra… ott is megáll egy pillanatra az autó, és közben reménykedünk, hogy nem gurul vissza az emelkedőn).

Persze a gyerkőcöknek könnyű dolguk van, mert a házon belül van az idegen nyelv. És nemcsak a két fő nyelv (török és magyar), hanem az internetnek hála a többi is. Nekik már teljesen természetes az, hogy egy filmet angolul néznek. És meg is értik. És vissza is mondják. A kisebb már az összes színt szépen mondja angolul. Törökül és magyarul még nem.”

Mondanom sem kell, érdemes elolvasni a teljes posztot, amit itt találtok.

Külföldön keresel munkát, de nem találsz? Miért nem keresed nálunk?

Share.

About Author

Leave A Reply