„Kicsit paranoiás mindenki” – Új-Zéland járvány idején

0

Miközben a járvánnyal kapcsolatos hírek Magyarországon elsősorban (érthető okokból) Európára és mondjuk még az Egyesült Államokra koncentrálnak, a világ túlsó végén sem rózsás a helyzet. Következzen Pál helyzetjelentése az új-zélandi Blenheimből.

„Jelenleg a szüret közepén tartunk, ám a munkákat is negatívan érintette a vírus felbukkanása, melyet az új-zélandi kormány viszonylag kései intézkedései is megfejeltek.

A munkahelyemen mezőgazdasági gépek, pillanatnyilag leginkább szőlőkombájnok karbantartásával foglalkozunk, s csak annak köszönhetjük, hogy még nyitva lehetünk, hogy a tevékenységünk kapcsolódik az ún. nélkülözhetetlen szolgáltatásokhoz („essential services”), melyek a bankot, postát, egészségügyet, élelmiszeripart, boltokat, áruszállítást és társait takarják.

Minden más, így az iskolák, könyvtárak és egyéb, tömörülésre alkalmas intézmények bezártak és hivatalosan nem is illik kimenni a szabadba, hacsak nem egy rövid sétára, bevásárolni, vagy gyógyítóért indulunk.

Hiányzó hátizsákosok

A március 19-én életbe lépett beutazási korlátozások nyomán jelentősen csökkent a térségbe érkező backpackerek, így a hadra fogható napszámosok száma is, ezáltal a szokásosnál is nagyobb az igény a gépi betakarításra (mely ugye kevésbé kíméletes és nem is annyira precíz, mint a kézi szüretelés).

A maroknyi megmaradt munkás is csak szigorú megkötések mellett folytathatta a munkát, így többek között kötelezővé vált a maszk viselése, az eszközök (metszőolló) gyakori fertőtlenítése, illetve alkalmanként a hatóság emberi is felbukkanhatnak (bármelyik üzemelő cégnél), hogy ellenőrizzék, a cégek mindent megtesznek a fertőzés további terjedésének megakadályozásáért.

„Kicsit paranoiás mindenki”

A fertőzöttek száma sokáig stagnált, aztán kb. három nap alatt lett 200 új eset, most meg már 1 halottnál és 7-800 betegnél járunk. Kicsit paranoiás újabban mindenki, hiszen a kormány ajánlásának eleget téve mindenki próbálja tartani a két métert a másiktól, ami a gyakorlatban inkább 5, így nem egyszer láttam, hogy emberünk átment az út túloldalára, majd megfelelő távolságba érvén visszajött a másik oldalra.

Ha valaki köhint egyet, nem ritka, hogy a hallótávolságban lévők megbámulják az illetőt, illetve ha véletlenül egy köhögő ember felé áll a tekintetünk, akkor kis méltatlankodás hallható az érintettől, hogy „Biztos a köhögés miatt bámul ez a barom”.

WC-papír és lelőtt készpénzes fizetés

Az üzletekben korlátozták az egy körben megvásárolható termékek számát (általában 2-6 darab, ömlesztett árura nem vonatkozik), úgyhogy egyelőre jól állunk WC-papír tekintetében, de aucklandi ismerős ennek ellenkezőjéről is beszámolt már.

Több helyen lelőtték a készpénzes fizetést, pl. a wellingtoni tömegközlekedésen biztosan, illetve az általam ismert gyógyszertárakba be sem lehet lépni, az ajtóból kell beszólni, hogy mi kell, aztán ha van, akkor a személyzet szákkal nyújtja oda a kívánt terméket a folpackba csomagolt POS terminállal egyetemben.

Nem egyszer láttam, hogy sofőr és utasa teljes gázálarcban ült a kocsiban, de félálarcos jóemberekbe is belefutottam már, az N95 pedig gyakorlatilag már mindennapos látvány, noha a többség egyáltalán nem hord maszkot az utcán.”

Share.

About Author

Leave A Reply