Kicsit félek hazaköltözni, mert megváltoztam

0

Vajon mit illik olyankor érezni, amikor az ember a nyugati jólétben lubickolhat? – tette fel a kérdést a Fromázs blog szerzője, és meg is adta a választ: természetesen örömöt és boldogságot. Ami meg is van, de nem teljesen felhőtlen. Hogy miért, az kiderül az alábbiakban.

„Milyen érdekes, hogy a saját magunk belső vívódásait mennyire nehéz megszüntetni. Nem úgy megy, hogy beveszem a gyógyszeremet és várom, hogy elmúljon a fejfájás.

Engem a társadalmi beidegződések és elvárások is nagyon szoktak nyomasztani, de most kezdem úgy érezni, így a negyven felé közeledve, hogy nem nagyon érdekel, hogy ki-mit gondol rólam, illetve az életemről. Ennek ellenére, mégsem tudom sokszor levetkőzni a belső szorongásaimat.

Vegyük például azt, hogy nagyjából 10 hónapig nem találtam munkát. Miféle ember vagyok én, aki nem dolgozik „csak” nyelviskolába jár és a családjával foglalkozik – gondoltam.

Milyen hülye voltam, hogy csak szapultam magamat – persze csak legbelül – miközben nagyon igyekeztem beilleszkedni, tanulni, barátokat szerezni. Főleg, hogy francia nyelvtudás nélkül esélyem sem volt semmilyen állásra. Most, hogy középfokon beszélek már és egy picit jobban értek is, most sincs igazából.

Külföldön keresnél munkát, de még nem találtál? Itt közel 1000 álláslehetőség vár!

Külföldre menni azért jó, mert az ember annyi féle dolgot lát. Hiába éltem négy évig New Yorkban és láttam egyet s mást, Magyarországon élve még mindig úgy éreztem, hogy csak egyféle módon lehet élni.

Talán azért itt nyílt ki a szemem, mert a franciák mások. Itt nem munkamániásak annyira az emberek, mint Amerikában. Ahány emberrel összehozott az élet Nantes-ban, annyi féle módon élnek. (…)

Itt senki sem ítélkezik a másik felett és nem próbálja meggyőzni a maga igazáról, illetve irigykedést sem nagyon tapasztaltam. Igaz, az anyagi biztonság és a munkanélküli időszak állami támogatása nem hasonlítható az otthonihoz, szerintem ezért is tudnak a francia nők könnyebben úgy élni, ahogy szeretnének, és nem ahogy a kényszer diktálja.

Az angol nyelviskola ötletét a piaci igények és a végzettségem áldásos egybeesése adta, annak ellenére, hogy nem akartam angolt tanítani. Nem lehetett viszont válogatni, mert nem volt miből, ugyebár.

Májusban lettem egyéni vállalkozó, azóta hirdetem a Nantes English Cornert, az itteni „Jófogáson”, szórólapokon és a Facebook-on. Persze nyáron nem történt semmi, de most már akadnak tanítványaim. (…)

A türelem a vállalkozásban kulcsfontosságú, de abból nekem nincs sok. Nagyjából úgy látom, hogy addigra sikerülne itt felépítenem a nyelviskolát (több tanárral, csoportokkal) vagy találni egy alkalmazotti állást, mire letelik a tervezett két évünk.

Leginkább talán 3-4 év alatt sikerülne úgy beilleszkedni, hogy igazán jól érezzem magamat. Jelenleg viszont utálok otthon dolgozni, szeretnék több társaságot magam körül és inspiráló kollégákat és persze rendes pénzt keresni.

Ergo, elkezdtem állás után nézni Magyarországon. Nem őrült módon, de ha találok valami igazán testhezállót azt megpályázom. Ha beleszeretek egy állásajánlatba és a cég hajlandó Skype-on interjúztatni, csak akkor indulunk el előbb, mint a tervezett 2018 júliusi hazaköltözés.

Hogy még éppen a nyári uborkaszezonra hazaérjek, ami a munkakeresést illeti, hát igen, a jó időzítés fél siker (lenne)! Mennék is, de maradnék is. Persze ezt nem lehet, de majd meglátjuk mit dob az élet. Bármi megtörténhet, még a lottón is nyerhetünk!

Kicsit félek hazaköltözni, mert érzem, hogy megváltoztam. Hogy jó vagy rossz irányba, azt nem tudom, de máshogy állok kicsit a dolgokhoz, máshogy gondolkodom.

Nagy hatással volt rám Franciaország, az itteni mentalitás és az itteni élet. Egyetlen egy dolgot tudok csak említeni, ami nem tetszik itt. Ez pedig az, hogy egyes szakorvosokhoz (pl. bőrgyógyász) csak a körzeti orvostól kapott beutalóval lehet időpontot kérni. Ez persze csak kényelmi kérdés, de ez az egyetlen dolog, ami bonyolultabb kicsit, mint otthon.

Minden más egyszerűbb és szinte mindent lehet online intézni. Amerika után is egy kisebb sokk volt visszaköltözni Pécsre, szerintem hasonlót fogok átélni, ha majd Budapestre hazamegyünk. (…)

Jó lenne itt maradni. Itt minden jó, bár az élet nehézségei ugyanúgy jelen vannak, de a nehezítő tényezők sora rövidebb.”

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el, érdemes!

Külföldön keresel munkát, de nem találsz? Miért nem keresed nálunk?

Share.

About Author

Leave A Reply