Két világ között

0

Alighanem minden határátkelő életében volt már olyan pillanat, amikor ült a repülőtéren és azon gondolkodott, miért is csinálja ezt az egészet. Hogy valamilyen furcsa módon két világ között rekedt. Erről az érzésről írt nemrégen az Expatova blog is.

Az Expatova szerzője egy amerikai, aki 8 év angliai élet után költözött Csehországba, egy Prága melletti településre (innen a blog neve is). Rutinos határátkelőnek számít tehát, aki tudja, hogy a külföldön élésnek minden előnye mellett akadnak hátulütői is, legyen az a nyelv, a miénktől eltérő kulturális közeg, vagy az első időszakban furcsának tűnő ételek.

A legnehezebb azonban a család és a barátok távolsága, legalábbis a blog szerzője szerint: az elmulasztott családi ünnepek, ebédek, esküvők, több országnyi (vagy az ő esetében: kontinensnyi) messzeségben született rokongyerekek.

No és a repülőterek a maguk különös, zárt közegével, egy átmeneti állapottal, amikor se itt, se ott nem vagy: pontosabban itt még nem vagy, ott pedig már nem. A dizájnban különbözni próbáló, egymásra mégis nagyon hasonlító steril repterek, a szuvenírboltokkal, a bábeli zűrzavarral és persze az üres széksorokkal.

Ott vannak azok, akik csak egy rövid nyaraláson voltak, és most térnek haza, vissza a munkához, a hétköznapi életükhöz, és ott vagy te, aki ezt az egészet két világ között szemléled, ami tulajdonképpen akár megfelelő metaforája is lehet a határátkelős életnek.

Mit gondoltok?

(A teljes írást ide kattintva olvashatjátok el az Expatova blogon.)

Share.

About Author

Leave A Reply