Két nyelv közé szorulva

0

Nemrégiben Steve egyik posztjában feszegette a kiejtés-akcentus kérdéskörét, megjegyezve, hogy 52 év kanadai élet után már angolul gondolkodik és álmodik, mégis maradt egy kis akcentusa. A poszt kapcsán rengeteg érdekes vélemény érkezett, ezekből válogattam egy csokorra valót.

Krisztina tapasztalata például az, hogy kétnyelvűség helyett már egyik nyelvet sem tudja tökéletesen: „Magyarul már elbizonytalanodom, hogy is írják, hiszen ritkán használom. A németem pedig sose volt tökéletes”.

Réka ugyanezt úgy fogalmazta meg, hogy angolul még mindig nem (tökéletesen), magyarul már nem (tökéletesen) tud. „Sokszor úgy érzem, beszorultam a kettő közé” – tette hozzá.

„Rengeteg humorista él a dialektusából”

András 1984-ben disszidált és tolmácsolt Münchenben a német kihallgató hivatalnokoknak, akik hálából 10 napon belül munkavállalási engedélyt adtak neki.

„Panzióban voltam Médchen für alles (házmester, gondnok, taxis, anyagbeszerző, stb.) Drezdai barátnőm volt, ezért is mis, dis, nun, né szászul nyomattam, amiért kiröhögtek. Majd pár hónap múlva „tolmácsoltam” a bajor üzletvezető és a brémai (platt deutsch) mosogató között.

Hülye magyarok azt mondták, a németek nem tudnak viccelődni. Mindenesetre én vettem nagy német vicckönyvet és Antal Imre 20 év múlva a Négy Évszak tévéműsorban az abban lévő vicceket mesélte. Rengeteg humorista abból él, hogy a dialektikusaikkal viccelődik”.

„Nem fordítom le magyarról, amit mondani akarok”

Zsófia szerint a magyar anyanyelvét 99 százalékban jól használja. Első idegennyelve az angol volt, ami erős középszinten megy és csak a második volt a német.

„Előfordul, hogy angolul beszélek és bizonyos szavak németül ugranak be. Mert a mindennapokban a németet használom a legtöbbet. Szintén érdekes, hogy azon a nyelven jön automatikusan a válasz, amin hozzám szólnak a három közül. Nem fordítom át a fejembe magyarra és onnan az idegen nyelvre” – írta.

„Minden nyelvemen akcentusom van, kivéve oroszul”

Némiképp ehhez kapcsolódik Viktória tapasztalata, aki azt vette észre magán, hogy sokszor utólag meg sem tudja mondani, milyen nyelven hallott vagy olvasott valamit, ami érthető, hiszen ha kellően magas szinten beszéli az ember az adott nyelvet, igazából mindegy is.

„Öt nyelven beszélő ügyfélszolgálatos vagyok, minden nyelvemen akcentusom van, kivéve oroszul. Valami miatt annak a fonetikájára úgy ráállt az agyam, hogy egyszer még egy hibátlan ötös dolgozatot is írtam belőle az egyetemen. 😉
Emellett az alig pelyhedző olaszom értékelhető még viszonylag akcentusmentesnek, talán mert a magyar és az olasz fonetika szintén nagyon hasonló.

A németet hiába tanulom óvodás korom óta, nagyon erős akcentusom van és erre a derék német honpolgárok rendszeresen fel is hívják a figyelmemet. Pedig állítólag az is közel áll a magyarhoz (szerintem mondjuk nem, legfeljebb a bajor valamennyire)” – mesélte.

Olivér már annyira megszokta az angol nyelvet, hogy néha véletlen reflexből egy-két szót magyarul mond az angol mondatban, mert az agya már észre sem veszi, hogy épp milyen nyelven beszél: „A környezet miatt meg az ember azon kapja magát, hogy angolul gondolkodom fejben”.

Blanka is néha keveri az angolt és a hollandot, egyszer angolul jut eszébe eg adott szó, máskor hollandul, mindehhez németes kiejtés társul. Magyarul viszont előfordul, hogy nem ugrik be egy-egy szó.

Ha már holland, Szandrát érdekes módon általában hollandnak nézik akcentusa alapján Németországban, holott a német nyelvvel ovis kora óta kapcsolatban van, de nem tudja úgy beszélni, hogy ne jöjjön le, hogy külföldi. Azt viszont elképzelni sem nagyon tudja, honnan jön éppen a „holland akcentus”. Angolul viszont tud akcentus nélkül beszélni, pedig sokkal később kezdte tanulni, mint a németet.

„Néha kitekerem a magyar mondatokat”

Zsolt fél év olasz után olaszul álmodott, amikor beszélgetett valakivel, az nem hitte el, hogy magyar. Aztán délre került, ahol rá ragadt az ottani akcentus, amit később északon nem nagyot díjaztak.

Angéla azt írta, hogy neki szerencsére jól megy a magyar és az angol is, egyetlen kivétellel: „Annyit vettem észre, hogy néha kitekerem a magyar mondatokat, angol nyelvi logika alapján akarja az agyam felépíteni őket, ha gyorsan akarok valamit mondani”.

Zoltán ugyanakkor úgy tartja, ha valaki ápolja egy kicsit is anyanyelvét, akkor az nem vész el. Aki otthon magyarul beszél, magyar filmeket néz és magyarul olvas, annak nem megy galyra a nyelvtudása.

„Csúnya” lenne a magyar akcentus?

Tamás külföldiektől hallotta vissza, hogy bár a magyar nyelvnek egyedi és érdekes hangzása van (sokszor Afrikaanerekkel kevernek minket) az akcentusunkat (az oroszhoz és a némethez hasonlóan) „csúnyának” tartják, amennyiben éles, agresszív, karcos.

„Magam is folyékonyan beszélek, felszedtem elemeket az ír angolból és sokszor ejtem zavarba angolt beszélőket, mert nem tudják, honnan vagyok. Legjobb esetben kelet-európai, legrosszabb esetben Afrikaaner vagyok” – írta.

A Hollandiában élő Adrienne érdekes módon hasonló következtetésre jutott. Ő az utcán gyakran kapja fel a fejét „magyarnak hangzó” beszélgetésre – és ilyenkor gyakran kiderül, hogy afrikaiak beszélnek: „Nyilván teljesen más szavakat használnak, de a hanglejtés, a tempó, az intonáció nagyon emlékeztet a magyaréra”.

Erzsébet felvidéki magyarként csallóközi tájszólásban beszél és mivel a szlovákot is használja, az idegen nyelveken nincs az a tipikus magyar nyitott „e” és zárt „a” betűje.

„Angolul sajnos nem tudok, magyar az anyanyelvem (a 9 osztályos alapiskolát magyarul végeztem), szlovák az államnyelv (a 6 osztályos szakközépet szlovákul végeztem), olaszból B2 nyelvvizsgám van, nagyon jól beszélek, németül tűrhetően beszélek, de a der, die, dast soha életben nem fogom megtanulni. Mind a 4 nyelvet tökéletesen tudom írásban használni.

Olaszul tökéletesen ejtem a dupla mássalhangzókat, ami a szlovákoknak gondot okoz. Angolul elkezdtem egy online nyelvtanfolyamot, de nehéz a kiejtés és nehéz, hogy nincsenek általános kiejtési szabályok. Az írott angol szövegből elég sokat megértek” – mesélte.

„Mintha fát fűrészelne valaki”

Dóri szerint a kiejtés attól is függ, ki mennyi ideje van kint, milyen nemzetiségű kollégákkal dolgozik, kikkel lakik együtt, és hogy egyáltalán mennyire igyekszik szépen beszélni a nyelvet.

„Találkoztam néhány magyarral, akik főleg magyarokkal érintkeztek, és nem volt számukra fontos az angolt szépen beszélni. Na, az néha olyan, mintha fát fűrészelne valaki.

Viszont nem mindenkinek fontos ez, azt is megértem. Ismertem egy hölgyet, aki viszont tizensok éve él kint és öröm hallgatni, gyönyörűen beszél. Az én férjem brit, tanulok én is folyamatosan.”

Kiejtéstől akcentusig

Share.

About Author

Leave A Reply