Kész kaland itt az élet

0

Vajon mi hiányozhat valakinek Egyiptomból a piramisokon, a napsütésen kívül? A választ Tímea adta meg, és sikerült is meglepetést okoznia. Kiderült ugyanis, hogy Kairó (jó értelemben véve) kalandos hely, a helyiek rendkívül kedvesek, csak vigyázni kell, mit dicsérünk meg. Egyszóval jöjjön a „Mi hiányozna…”-sorozat egyiptomi darabja!

„Tegyük fel gondolatban, hogy a kalandnak vége; férjem egy új külföldi munkája miatt szedjük a sátorfánkat és búcsút intünk a piramisok gyönyörű országának. Az első, ami mindenki fejében megfogalmazódik ilyenkor:

Mi fog hiányozni Egyiptomból?

Valószínűleg most a többség nagyokat mosolyog magában, hogy ugyan mi is hiányozhatna, nincs ott semmi érdekes egy pár piramison, néhány ókori templomon, a napsütötte tengerparton kívül.

Bosszantó arab férfiak, kosz, szmog, közlekedési dugók és irtózatos sivatagi meleg. Akkor most hadd osszam meg veletek, hogy mit is hiányolnék én, ha úgy adódna, hogy más vizekre eveznénk.

A dallamos arab nyelv

Az első dolog, ami mindenképpen hiányozna, az az arab nyelv. Ugyan még mindig nem tökéletesen beszélem, a 95% -át azért megértem bármilyen, nem tudományos vagy politikai jellegű társalgásnak. (Habár egy ideje már a csapból is politika folyik, az emberre akaratlanul is ráragadnak az olyan alapszavak, mint országgyűlés, alkotmány, bíróság, minisztérium… stb.).

arab nyelv.jpg

Nagyon érdekes nyelv az arab a maga sajátos írásával, hangzásával. Sokszor egy-egy szó pontos jelentését nem is lehet lefordítani, csak hosszasan elmagyarázni, hogy körülbelül mit is jelenthet. Egyébként meg kell mondjam, nagyon logikus a nyelvtana (az egyiptomi dialektus meg még sokkal egyszerűbb, mint az irodalmi arab) és az írást sem bonyolult elsajátítani pár hét gyakorlással.

A nyilvános erotika hiánya

A másik dolog, amit szeretek Egyiptomban, az az erkölcs az utcákon, nyilvános helyeken és a médiában. Persze itt is – főleg Kairóban – találkozik az ember modern felfogású muszlim nőkkel, akik kendő helyett miniszoknyát húznak egy lenge kis blúzzal és nyolc kiló sminkkel az arcukon, vagy fiatal fiúkkal, akik leállnak flörtölni a pultos lánnyal a kávézóban, ám mégsem ez az általános.

Itt nem fogsz látni buszon, metrón a tömeg kellős közepén enyelgő párokat, ennél többet meg pláne nem. Még a TV-ben sem. (Az olyan jeleneteket ugyanis kivágják. Amin nagyot nevettem, hogy még az „Oroszlánkirály” Walt Disney mesének arab változatából is kivágták, amikor a fiú meg a lány oroszlán megpuszilják egymást. 🙂 )

beszélgető nők.jpg

Nincsenek tizenévesek, akik este az utcán részegen randalíroznak, nem találsz sehol bikinis fehérneműmodelleket az utcai óriásplakátokon és a TV műsorok, reklámok, de még az újságok is mind erotikamentesek, nem kell attól tartani, hogy este 11 után a gyerek a csatornákat kapcsolgatva véletlenül rossz helyre téved.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy itt abszolút nincsenek részeg fiatalok, drog és gimnazista-egyetemista lányok és fiúk közötti kapcsolat, mert bizony van, de a lényeg, hogy mindez nem nyíltan történik, társadalmilag ezek semmilyen szinten nem elfogadott dolgok.

Például még mindig borzasztó nagy szégyennek számít, ha egy egyiptomi nő nem érintetlenül megy férjhez (még egy olyan családban is, ahol esetleg a nők nem hordanak kendőt és abszolút liberális felfogásúak).

Legyen akár keresztény akár muszlim az illető, nagy valószínűség szerint amennyiben a család tudomást szerez tettéről – ami márpedig egy nő esetében garantált ugyebár – a család egyszerűen kitagadja a lányt és búcsút mondhat a házasságának.

Hacsak nem talál valaki olyat, aki hasonló bűnökkel vétkes. A férfiak ebből a szempontból előnyösebb helyzetben vannak, ám amennyiben mégis kitudódik a kis afférjuk, hát nem tudom, melyik egyiptomi apuka adná hozzá szívesen a lányát.

Kairó kész kaland

Mondanom sem kell a lassan 16 millió lakost számláló Egyiptom fővárosában az élet egy másodpercre sem áll meg. Budapest belvárosa ehhez képest vidéki falucskának tűnik. Néha nagyon be tud sokallni az ember ettől az állandó zsivajtól, ám én mégis legtöbbször nagyon szeretem.

Ha egy nem túl forgalmas helyet választasz lakóhelyedül, ami messze van a főúttól, akkor nyugodt, csöndes percekre is lelhetsz. Persze a szomszédokat így sem fogod tudni likvidálni, mikor éppen este 11 kor kezdi el bömböltetni az arab zenét, vagy mikor éppen valami foci meccs van és a fél utca ott őrjöng a TV meg az utcai kivetítők előtt.

bazár.jpg

Az esküvőket is nagyon szoktam díjazni az ablak alatt, meg a kora reggel óbégató, kolompoló, dalolászó árusokat. De ettől függetlenül én szeretem a nyüzsgést, az érzést, hogy még ha egyedül is vagy otthon a lakásban, azért mégsem vagy teljesen egymagad.

A pezsgő élettel együtt jár, hogy itt mindig történik valami. Legalább is európaiként nekem ez a megszokottól teljesen eltérő kultúra minden napra tartogat valami újat, legyen az sokkoló, meghökkentő, nevetséges vagy teljesen abszurd. Néha kész kaland itt az élet. Ez biztosan nagyon hiányozna, még ha nem is minden esetben élek meg egy-egy ilyen új tapasztalatot túlságosan pozitívan.

Az egyiptomiak végtelen kedvessége…

De ami talán a legjobban hiányzana, az maguk az egyiptomi emberek. Na azért nem mindenki; a Tahrir téren gyújtogató, lövöldöző banditák, az idegbajos, életveszélyesen száguldozó buszsofőrök például nem, de úgy általánosságban nagyon sok jó mondható el az egyiptomi emberekről.

Először is a magyar emberrel ellentétben, ha megkérdezed tőlük: hogy vagy?, nem kezdik el felsorolni az összes létező problémájukat a lehető legletargikusabb hangnemben, hanem mindig csak annyit válaszolnak: köszönöm szépen jól vagyok. Még az is, akinek nincs mit enni adnia aznap a családjának. Legyen akár szegény, akár gazdag valaki, itt a többség pozitívan áll a dolgokhoz, sokkal többet látod mosolyogni az embereket.

Először kicsit furcsa volt (a mai napig nem szoktam teljesen meg), hogy itt bárhol, bármikor képesek az emberek leállni a másikkal beszélgetni függetlenül attól, hogy még soha életükben azelőtt nem látták egymást, mégis úgy beszélgetnek mintha ezer éve ismerősök lennének. (Mindig van miről csevegni, Mubarak távozása óta aztán meg pláne).

Általában jó kapcsolatot ápolnak a szomszédokkal, alkalomadtán össze is járnak és még a portást is barátként kezelik. De nem csak az idegenekkel bánnak kedvesen, hanem a családon belül is szoros kapcsolatot ápolnak még a távolabbi családtagokkal is. Nagyon családcentrikusak; általában a házasság után is a gyerekek igyekszenek a környéken maradni, vagy ha mást nem sűrűn meglátogatni szülőket, testvéreket.

…segítőkészsége

Kedvességükből adódik a segítőkészségük is. Míg otthon a villamossíneken egyensúlyozó részeg hajléktalant is az utolsó pillanatban rántja vissza valaki a várakozó tömegből, itt egyrészt nincs is villamossíneken egyensúlyozó részeg hajléktalan, másrészt amint valami baj történik, biztos lehetsz benne, hogy lesznek (többen is), akik azonnal a segítségedre sietnek.

Néha már túlzásba is esnek a segítőkészségükkel; ha útbaigazítást kérsz, inkább kérdezz meg több járókelőt, mert nagyon sokszor előfordult már velem is, hogy teljesen máshová irányítottak el, mint ahová eredetileg mentem volna.

Ugyanis egyszerűen nem ismerik azt a kifejezést, hogy nem tudom; csak ha végképp halvány lila gőze sincsen, na talán akkor fogja neked bevallani, hogy nem ismeri az irányt.

Valamit mindig muszáj, hogy mondjanak, de azt olyan arckifejezéssel teszik, hogy soha meg nem kérdőjeleznéd az általuk mondott útirányt, ha nem lenne már kellő tapasztalatod e téren.

…és önzetlensége

Az egyiptomiak nem csak kedvesek, segítőkészek, de önzetlenek is. Néha teljesen kiborítanak ezzel az adakozási-osztozkodási mániájukkal. 🙂 Például egyik kollégádat megkéred, hozzon már neked is valamit a közértből, ha már úgy is leugrik egy kis Pepsiért.

Utána úgy kell neki könyörögni, hogy ugyan had fizessed már ki a te részedet. Ezzel nem is lenne baj, ha nem játszanák el minden egyes alkalommal. Egy idő után csak kellemetlenül érzed magad.

Ha meg megdicséred a ruhájukat, táskájukat, rögtön oda akarják adni neked. 🙂 Na, lehet az utóbbit nem teljesen komolyan gondolják, ám mégis mindig ugyanaz a válaszuk a dicséretre: ” Köszönöm! Tessék, vigyed!” Ha veszel egy zacskó csipszet, egy tábla csokit, akármit, úgy vedd, hogy abból osztozkodni illik ám, mert ők is MINDENT megosztanak egymással.

Nem egyszer fordult már elő az előző munkahelyemen, hogy ezt a szokást olyan természetesnek vették velem szemben is, hogy szó nélkül vettek az általam hozott süteményből, vagy elvitték az ásványvizes üvegem. Na jó, ez azért már kissé túlzás, ilyen szintre én még nem jutottam el a közvetlenségben (és nem is szándékozok).

De nem csak munkahelyen van ez a nagy osztozkodás. Volt már, hogy a pékségben, közértben kisebb tétel vásárlásakor nem engedte az eladó, hogy kifizessem. Vagy a másik kedvenc sztorim, mikor mikrobusszal utaztam és a mellettem ülő ismeretlen lány miután kibontotta a dobozos üdítőjét először engem kínált meg vele.

Illetve van még egy tipikus egyiptomi szituáció: ki fizessen az étteremben?! Ugye megszoktuk, hogy általában Magyarországon az egyiptomi szóhasználattal élve “angolosan” fizetünk, vagyis mindenki a saját ételét fizeti, ritka esetben, előre jelezve hívjuk meg a másikat.

Na, itt nem, pont fordítva. Itt általában valaki mindig meghívja az egész társaságot tudván, hogy majd egy következő ilyen alkalommal valaki más fogja állni a cehhet. (Pech ha mégsincs következő alkalom :)).

Az olcsó és zamatos gyümölcsök hazája

Hm, mi hiányozna még?! Az olcsó gyümölcsök és zöldségek. Nem vagyok vegetáriánus, de nagyon sok zöldséget, gyümölcsöt eszünk. Fillérekért. Imádom a mangót, guavát, datolyát, gránátalmát és az egyéb olyan déli gyümölcsöket, amiket otthon vagy nem lehet kapni vagy csak egyszerűen teljesen más az íze, a minősége.

Például az otthoni szupermarketek polcain található datolya össze sem hasonlítható az ittenivel. A mangóról nem is beszélve. (Apropó gyümölcsök: tudtátok, hogy a Tescóban kapható narancsot Egyiptomból importálják?)

gyümölcsök.jpg

Napsütés, napsütés és még több napsütés

Még egy dolog jutott eszembe így a végére, amit nagyon hiányolnék: a kiszámítható időjárás. Igen, tudom. Ugyan az év 99%-ában tombol a kánikula (bár van még ennél rosszabb is: Emirátusokban, Szaud-Arábiában például izzasztóbb a helyzet), de legalább tudom, hogyan osszam be a napjaimat e tekintetben.

Nem fog az a kellemetlen meglepetés érni, hogy kiveszek egy hét szabadságot, amikor elmennénk a tengerpartra a családdal kicsit kikapcsolódni és éppen azon a héten esik hét fokot a hőmérséklet, az eső meg egész álló nap szakad.

tengerpart_2.jpg

Emlékszem, mikor csak a Margitszigetre akartam menni. Mikor elindultam, még hétágra sütött a nap. Mire odaértem, már beborult az ég és hirtelen hűvös lett. Otthon mindig kell lenni A- meg B-tervnek, ha valahova ki akarsz mozdulni.

Itt elég csak az A terv. Fázós típus lévén nekem nem sok bajom van az itteni hőséggel. Inkább legyen meleg, mint hideg, elég nekem Decembertől Márciusig fagyoskodni.

Na, így a poszt végére el is illant minden negatív érzésem Egyiptom iránt. :)” (Tímea blogját itt érhetitek el.)

(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

Leave A Reply