Kertvárosi iskolák Amerikában

0

Az amerikai iskola számtalan film és könyv helyszíne – csakhogy létezik-e egyáltalán olyan, hogy „amerikai iskola”? Ezt a kérdést tette fel az Egyesült Államokban élő Viktor, aki lánya példáján meg is válaszolta. Nagyszerű, egyszerre informatív és nagyon érdekes poszt következik (a képeket köszönöm Viktornak).

„Az amerikai oktatásról elég sok tévhit kering, és ezek általában nem valami jók. Nem mondom, hogy ezek teljesen alaptalan dolgok, csak éppen nem lehet őket általánosítani az egész országra, sem államra, de még a városok zömére sem. A következőkben a saját tapasztalatainkat osztom meg, ami aztán szintén nem lesz általánosítható, de talán érdekes, hogy ilyen is van.

Miért éppen Amerika?

Mi nem pénzügyi okokból költöztünk külföldre, mind a ketten jóval átlag feletti fizetéssel és szép karrier ívvel éltük az életünket 40 felé közeledve, 2011-2012 körül a „nagy megdöbbenés” idején.

Miután végigjártuk a fázisokat a 2009-es „Mi soha nem élnénk másodrangú polgárként külföldön”-től a 2013-as „Most már menjünk minél hamarabb, mielőtt visszatérünk 1960-ba”-ig, el kellett döntenünk, melyik legyen a célország.

Anglia nem tetszett, én pedig német nyelvű területre nem szívesen mentem volna. A szomszédaink nem sokkal korábban mentek Új-Zélandra, és az ország sok paramétere tetszett nekem is. Angol nyelv, a világ egyik legkevésbé korrupt országa.

Egy gondom volt vele, hogy túl kicsi a lakosságát tekintve, ezért talán kevesebb mozgolódási lehetőség van ott, mint egy Anglia vagy Németország esetén. Ennek ellenére az volt a terv, hogy 1-2 évet eltöltünk Angliában az akkori cégemen keresztül, ami kényelmes és biztonságos hátteret adott volna az aklimatizálódásnak, majd onnan ugrunk Új-Zélandra.

Jeleztem is a manageremnek, hogy ha nyílik angliai projekt, akkor engem nyugodtan relokáljanak. Ezzel bekerültem az amúgy 20 000 fős, több kontinensen jelenlévő IT-cég „Internal Mobility” adatbázisába.

Miközben vártunk az angliai projektre, a managerem egyszer odajött, hogy nem érdekelne-e egy projekt az USA-ban. Akkoriban nekem is annyi elképzelésem volt az amerikai életről, mint legtöbb magyarnak – ami egyébként nem volt túl jó.

Művigyorgós, felületes emberek, nem túl jó iskolák, 100 ezer dolláros kórházi számlák és három lépés után kirabolnak az utcán, ha este sétálok. Emiatt Amerika nem is szerepelt a potenciális országok között.

Azért nem mondtam azonnal nemet, kértem gondolkodási időt, hogy kutathassak egy kicsit. Ezalatt kikerestem a céges adatbázisból magyarokat, akiket a cég az USA-ba relokált, és beszéltem velük Skype-on.

Ők meglepően jókat nyilatkoztak, még kettővel elosztva is tetszett a dolog. Még egy kis kutakodás és családi tanácskozás után eldöntöttük, hogy jó, legyen az USA az új otthonunk.

Hogyan keressünk iskolát?

A kiköltözés nehézségeiről most nem írnék, inkább arról, hogyan kerestünk iskolát a lányomnak. Pár hónapja egy cikkíró leírta, hogy Magyarországról nézték ki az iskolát, és az alapján, hogy hova költözzenek. Ezen aztán páran csodálkoztak.

Pedig ez gyakori, hogy interneten begyűjtik az adatokat az iskolákról, választanak iskolát, és ahhoz lakcímet. Miért? A rövid válasz: zárt, lakcímhez tarozó iskolakörzetek és növekvő gazdasági szegregáció. Avagy egy ábrán szemléltetve:

Az ábrán az iskolakörzetben lakó szülők anyagi helyzete és a gyerekek iskolai jegyei közötti összefüggés látható. A gazdag Westporton a gyerekek jóval jobb tanulók az átlagnál.

A hosszú válaszhoz végig kell gondolnunk, hogyan működik egy nagyváros (pl. New York) és környezete. Egy ilyen helynél 5-20 millió emberről beszélünk, melósok és magasan képzett emberek.

Mint ahogy Budapesten is vannak jobb/rosszabb kerületek, ahol kerületenként más az emberek összetétele, ez itt hatványozottan érezhető. Egyrészt a jóval magasabb emberszám miatt itt nem szegényebb/gazdagabb kerületek vannak, hanem szegényebb/gazdagabb városok.

Másrészt a pénzügyi különbségek nagyobbak egy melós és egy magasan képzett szakember között, így a szegény városok látványosan szegényebbek, mint a gazdag városok.

Harmadrészt a gazdag városokban olyan magas az ingatlanadó, hogy egy megörökölt vagy család által összedobott házat az ember nem tud fenntartani állandó magas jövedelem nélkül, így a „nem oda valók” kikopnak.

Mi Connecticut államban lakunk, New York vonzáskörzetében. A városok itt egymást érik, egymásba vannak nőve, és nagyjából egymáshoz hasonló méretű területen helyezkednek el. Annyi különbséggel, hogy amíg Bridgeport 20 négyzetmérföldjén 145 ezer ember él, addig Weston 20 négyzetmérföldjén 10 ezer.

Még egy plusz faktor, hogy sokan New Yorkba járnak be dolgozni. Ennek megfelelően a New Yorkhoz közelebbi városok drágábbak, sokan hajlandóak többet fizetni a rövidebb munkába járási időért.

Nos, ha valakinek adott a munkahelye, és ez pl Greenwich, és vannak gyerekei, emiatt fontos az iskola, akkor fog egy ilyen térképet.

A térképen az iskolák pontozása látható, a zöld pontok jó iskolák, a pirosak rosszak, a sárgák közepesek. Ahol kevés iskola van, azok ritkán lakott területek (kertesházak hatalmas telekkel). Ezek a pontok különféle statisztikák, mérések alapján kerülnek számításra.

Ezután kiválaszt egy közeli zöld foltot (mint Greenwich), majd sokkot kap az áraktól (medián ház ár $2 000 000), ezért ugrik a következő zöld foltra, ami egy kicsit messzebb van, így jut New Canaanba vagy Darienbe ($1 400 000).

Sokaknak ez is sokk, így lépnek hátrébb Westport, Wilton, Weston környékére ($800 000). Majd szépen így tolatnak, amíg a várható munkába járási idő túl nem lép egy türhető limitet, amikoris visszalépnek egy közeli sárga foltra.

Ha még mindig drága, kezdenek megint tolatni – és ez így megy, amíg találnak egy elfogadható pontot az ár/iskola/távolság háromszögben, remélhetőleg hamarabb, mint ahogy elérik Bridgeportot ($160 000), a vörös foltot jobboldalt.

Ezt a stratégiát követtük mi is, és Greenwich-től 30-40 percnyit tolatva hátrafelé megállapodtunk egy zöld foltban, ahol találtunk egy számunkra megfizethető kb 140 nm-es házat, egy félholdas – itt kb. átlagos méretű – telken.

Jól hangzik? Majdnem, leszámítva, hogy ez ebben a városban a „proli-negyed”, aminek később lesz jelentősége. Igen, IT-szakemberként, jelenleg kb $160 000 éves jövedelemmel mi itt a csóró harmadba tartozunk, a medián (férfi) fizetés a városunkban $200 000. De egyelőre örültünk, hogy az állam egyik legjobb iskolakörzetébe sikerült letelepednünk.

Beilleszkedés az iskolába

A lányom 10 éves volt, amikor kiköltöztünk, 3 héttel az itteni iskolaév vége előtt. Ő reménykedett benne, hogy nyár végéig már nem kell iskolába mennie, de én erőltettem, hogy kóstoljon bele, már csak azért is, hogy ráébredjen, hogy nem tud angolul, hiába vett kb. 50 magánórát angolból, és tudja mondani, hogy „the sky is blue”.

Ezt az első napon ő is belátta, de ennek ellenére élvezte az iskolát. Kapott egy iPad-et, és a google translate-tel próbált a többiekkel kommunikálni, ami nem volt hatékony, de jó mókának tartották.

Azonnal lettek barátai, az első benyomása egyébként az volt, hogy „itt mindenki kedves, még a fiúk is kedvesek”. Azóta amúgy kicsit árnyaltabb a véleménye.

A 3 hét iskolai tapasztalata alapján belátta, hogy erőltetni kell az angolt, így szerencsétlen gyerek egész nyáron a Duolingóval gyakorolt, szavakat és kifejezéseket magolt napi több órában, kapott egy amerikai babysittert is, akit mondjuk annyira nem szeretett.

Az erőfeszítések ellenére összel még mindig nem volt használható angolja, elmondása szerint a következő tavaszra érte el, hogy már mindent ért, és a tanév végére kivették a külföldiek számára működtetett ESL programból, azaz nem tekintettek rá tovább úgy, hogy hátrányban lenne a nyelv miatt.

Az első teljes évét az 5-ik osztállyal kezdte, ez megfelelt a magyar osztálybesorolásának. A pletykák/vélemyények alapján arra számítottunk, hogy majd könnyebb lesz, de például matekból már előrébb tartottak, mint Magyarországon. Az igazán érdekes dolgok azonban 6-ik osztálytól kezdődtek.

Kreditrendszer hatodiktól

Mindig össze voltam zavarodva attól, hogy a mi középiskolánkat itt High Schoolnak mondják. Ez azért van, mert az USA-ban a 6-8 osztály (néhol 5-8) az külön iskola, amit Middle Schoolnak hívnak.

A szétválasztásnak oka van, a Middle School egy teljesen más rendszer, mint az alsóbb osztályok. Middle Schoolban itt az egyetemeknél megszokott kreditrendszer van. Ez azt jelenti, hogy nem mindenki ugyanazt tanulja.

Azért annyira nem szabad a választás, mint egy egyetemnél, tehát a kötelező törzs elég kötött. Inkább arról van szó, hogy ekkorra már kiderül, hogy pár gyereknek jobban mennek a humán tantárgyak, másoknak a matek, valaki pedig jó nyelvekből.

Ekkor az adott gyerek ugynevezett „AP” (advanced placement) tárgyat vesz fel, ahol az átlagosnál nagyobb mélységben-tempóban tanulják az adott tantárgyat. A lányom matekból vett fel AP osztályt, így ők 8-ik végére eljutottak a normál high school anyag közepéig, a high school-osok pedig egyetemi matekot tanulnak.

Mi ennek az értelme?

Egyrészt egyetemi felvételnél előnyt jelent, másrészt pár egyetem ezt el is fogadja teljesített tantárgyként, és ott tanulhatnak a diákok mást vagy még advancedebb tantárgyakat – vagy csak kevesebb kreditet vesznek fel.

Plusz, akinek érzéke van egy tantárgyhoz, nem unja szét magát az átlaghoz tervezett tempó miatt. Ezen kívül van pár választható „mini” tantárgy, ezek negyed vagy fél évesek, ilyenekre kell gondolni, mint főzés.

A kreditrendszer miatt a Magyarországon megszokott osztálytársak sincsenek. A gyerekek az egyéni órarendjük szerint vándorolnak teremről teremre, minden órán másokkal dolgozva.

Így nyer értelmet az amerikai filmekből ismerős „nem tudod ki vagyok? Mögötted ülök matekon!”, amit eddig soha nem értettem, hogy nem ismeri valaki az oszrálytársát. Hát úgy, hogy nincs osztálytárs. A barátok pedig a kajáldában találkoznak a megszokott asztaluknál – ez szintén ismerős lehet a filmekből.

Tantárgyak és tanulás

Tantárgy típusból kevesebb van, nincs például külön fizika, kémia meg biológia, hanem egy összevont science, így egy témát több aspektusból tudnak vizsgálni, ugyanaz a tanár a témakörön belül el tudja mondani az odatartozó fizikát majd átcsúszik kémiába.

A social studies pedig történelem, politológia, földrajz, kulturális dolgok, filozófia, vitakultúra, ilyesmi. Ezekből a tantárgyakból minden nap van, tehát ha egy téma nem fér egy órába, nem három nap múlva folytatják, hanem másnap.

Tanulni másképpen tanulnak, mint Magyarországon, rengeteg projektmunka van, késziteni kell sejtmodellt vagy növénymodellt, naprendszer-modellt, anyagot kell hozzá keresni az interneten, előadást tervezni belőle majd előadni, vagy kisfilmet csinálni.

Néha adott témákból vitanapokat csinálnak. Sokszor a gyerekek maguk között osztják fel a feladatot, a csapatmunka és együttműködési készség egész kis kortól (day care és kindergartenek fő programja) fontos szerepet játszik, ez óriási különbség Magyarországhoz képest (és hatalmas hátrány Magyarországnak, ami az emberek/munkaerő mentalitásában jelentkezik).

Ami eddig legjobban tetszett, az egy egyiptomi tárlat felépítése volt, mindenki készített leletet, felépítettek egy múzeumi tárlatot, aztán egyik este a szülöket végigvezették a gyerekek a tárlaton, beszélve az egyiptomi leletekről.

De volt már music beadandónak telefonnal felvett beat box, tartottak ógörög színházi előadást a szülőknek (social studies).

A gyerekek saját laptopot kapnak kölcsön az iskolától, amit itthon tartanak, azon be van állítva minden, amivel dolgozatokat tudnak elektronikusan beadni, a csapatmunkánál közösen tudnak anyagokat szerkeszteni.

A tankönyvek ingyen vannak, az is kölcsönben, és a könyveket újrahasználják. A sulinak nincs kréta problémája, már csak azért sem, mert smart boardok vannak tábla helyett, 2018-nak megfelelően. De például a gyerekek nyugodtan nyomtathatnak az iskola nyomtatóival, és van bennük papír.

A high school

A világ igazán high schooltól kezd színesedni. Itt viszonylag nagy szabadság van a tantárgyak között, és magyar szemmel elképzelhetetlen választék van tantárgyakból.

Persze megvannak az alaptantárgyak, de pl. a Middle School-os advanced placement által okozott különbségek miatt, és a választható egyéb tantárgyakhoz való különböző alapozás miatt van egy halom választható matek már elsőben (algebra, analízis, geometria, különböző nehézségi fokokon), szóval még az alaptantárgyak választása sem olyan triviális.

A lányom elsős középiskolai tantárgyai

De nekem nem csak a választék volt meglepő, hanem hogy ezek a tantárgyak mennyire másképpen kerülnek átadásra. Van például egy könyvelés tantárgy. Vajon a tankönyv felett ülve magolják a könyvelési szabályokat?

Nem, a high school üzemeltet egy írószerboltot az iskolán belül, aminek amúgy nincs alkalmazottja, hanem a ráérő szülők önkéntes alapon állnak be eladónak – igen, vannak jelentkező szülők, és nem, nem azért, hogy hazalopják a készletet.

Könyvelés órán ennek a boltnak a könyvelését tanulják és végzik, de ez a kisbolt más üzletvitelhez köthető tantárgynál – például marketing – is modellt játszik.

Gyereknevelés tantárgynál olvasgatják a nevelés és pszichológia könyvet? Nem, a high school üzemeltet egy kis óvodát, ahol a képzett gondozók mellett a diákok is részt vesznek a munkában.

High School színházterem

Ki és miért viszi oda a kicsi gyerekét, kérdezed? Azért, mert ezen a környéken egy félnapos óvoda nekünk évi 8000 dollárba került – mert nem kutattuk ki rendesen, hogy a high school-nak van 2-3 ezer dolláros gyakorló ovija.

Nem mindenki tud felvenni egyébként minden tartárgyat, van, amelyikhez olyan alapok kellenek, amit csak advanced placement osztályokkal lehet elérni (pl. erős matek vagy kémia háttér kell hozzá).

Az iskolának van még egy tisztességes (875 férőhelyes) színházterme, művészeti galériája, 3D nyomtatója a mérnöki és design tantárgyakhoz (mondjuk az már az elemi sulinak is van) és egy olyan sportpályája, amitől egyes országok sportszerető miniszterelnökei 180BPM-el nyalogatnák a szájukat.

Külső pálya a Warriors logóval

Warriors vs. Staples wreckers. A sportot sokan komolyan veszik, jó pont lehet egyetemnél

Sajnos nem minden high school tud ilyen választékos programokat ajánlani, sok témakörhöz erős alapok kellenek. Ha egy iskolakörzetben nincs pl elég gyerek AP matekkal, akkor nem tudnak ráépíteni komoly engineering tantárgyakat, nem éri meg indítani. És innen el is jutunk a kérdésig, hogy miért ennyivel jobbak a gazdag környék iskolái.

Mitől jobb egy iskolakörzet?

Azt gondolhatnánk, hogy emögött közvetlenül a pénzügyi helyzet van, de ez nem igaz. Annyiban igaz, hogy a városok nagyon nagy pénzeket szednek be ingatlanadóból.

A mi proli házunk után kb. évi 8000 dollárt kap az önkormányzat, de egy jobb ház után 10-15 000 dollárt kell fizetni évente, ha nem többet.

Mivel az önkormányzat üzemelteti az iskolát, logikusnak tűnik, hogy a gazdagabb városok jobb iskolát tudnak üzemeltetni. De ez nem pontosan így van. A szegény iskoláknak az állam csoportosít pénzt, így a szegény városokban diákra leosztva nagyságrendben ugyanannyi pénz jut (16-18 000 / tanuló).

Más van a háttérben, és ez kissé csúnya téma, ugyanis a megoldás, hogy más az emberanyag. A mi városunkban 200 000 dollár a medián éves jövedelem férfiaknál, Bridgeport esetében ez 48 000.

A 200 000 dollárhoz akár genetikai előny (=okosabbnak született) akár kulturális háttér (=jobb családba született) segíti ezeket az embereket, mindkét esetben át tudnak valamit adni a saját gyerekeiknek, amitől azok már az iskolában jobban teljesítenek.

Persze nem minden gyerek, de ez akkor is olyan légkört ad, amiben jobban lehet tanítani, és jobban lehet tanulni (itt utalnék vissza az intenzív csapatmunkára projekteknél), majd high schoolban jobb tantárgyakat is el lehet indítani.

Ezek a gyerekek végül így jobb egyetemen szereznek jobb szakmákat, így könnyebb lesz nekik egy ugyanilyen városba költözni, és a kör indul elölről.

Fontos adalék még az önként jelentkezők aránya. Ez az USA-ban egyébként is jobban jelenlevő dolog, könyvtárakat, önkormányzati vagy nonprofit programokat nagyban építenek önkéntes munkaerőre, önkénteseket összefogó website-ok hirdetik kire van szükség, a ráérő emberek pedig segítenek.

Apró dolognak tűnik, de nagy mentális különbségeken alapul, hogy ez itt működik. Elég végiggondolni például, hogy mi kell a halloweeni trick or treat-hez: az emberek beruháznak több kiló csokiból/apró ajándékból, esetleg be is öltöznek, mindezt azért, hogy MÁS gyerekének örömet okozzanak, akit esetleg nem is ismernek. Nem lep meg, hogy ez sok országban nem tud elterjedni, bár próbálkoznak.

De visszatérve az oktatásra, az iskolák sokat építenek a szülői segítségre. És ez a gazdagabb városokban jól működik, a kevéssé gazdagabban 1-2 szülő viszi a hátán ezeket a programokat, nyilván kevéssé hatékonyan.

Ez nem csak amiatt van, mert a szegényebb városokban a szülök nemtörődöm típusok. Hanem azért mert itt a férfiak magas fizetése mellett az anyukák jelentős hányada nem dolgozik, vagy csak részmunkában, így sokkal több idejük van besegíteni.

Foltok a csillogás mögött

Bár ez eddig talán álomszerűnek tűnik, azért nem teljesen álomiskolák ezek sem. Az egyik gond fokozatosan jött elő, és körülbelül úgy kezdődött, hogy a lányunkat áthívták egy szülinapi bulira.

Onnan pedig úgy jött haza, hogy „ezeknek nagyobb a medencéjük, mint a mi házunk”. Ezután volt még 1-2 szülinap, és a lányunk eldöntötte, hogy a mi házunkba nem fog meghívni senkit. De ez nem csak a mi problémánk, igazábol ez egy általános probléma az egész városban.

Jópár barátnő ilyenbe megy haza

A 200 000 az a medián férfi fizetés, tehát a férfiak fele ennél többet keres, másik fele kevesebbet. Nem tudom mi a felső 10%, de ez akkora feszülséget okoz felső tagozatos gyerekek között, hogy az iskolák tanácsadókat hívnak, hogy kezeljék az ebből adódó problémákat.

Az alsó 50%-nak az a rossz, hogy a házuk kisebb, mint egyesek medencéje. A következő 40%-nak az a rossz, hogy a 10%-ba tartozó gyerekeknek minden nap új designer rucijuk van. A felső 10%-nak pedig az a rossz, hogy az értékrendjük teljesen meg van csúszva.

Az iskola próbál ez ellen tenni, fórumokat rendezve szülőknek, gyerekeknek, hogy hogyan kell terelgetni a gyerekek értékrendjét, önérzetét. Mégegyszer, itt a „proli” is jóval többet engedhet meg magának az amerikai átlagnál, és a gyerek így is szégyenli.

Az iskola egyébként elég érzékeny minden problémára, az más kérdés, hogy a fórumokon kívül sok mindent nem tud tenni. Csak egy példa, valaki horogkeresztet rajzolt a WC falára, ebből hatalmas botrány lett, amelyet persze fórumok követtek, hetekig ez volt a téma, sorban kaptuk az emaileket, hogy milyen lépéseket tesznek, hogyan tájékoztatják a gyerekeket, hogy megértsék mit jelent a horogkereszt.

Ezután valaki megfejelte a horogkeresztet azzal, hogy az egyik zsidó gyerek lockerjébe egy „égni fogtok” vagy hasonló levelet dobott. Ez eléggé kiverte a biztosítékot, de a gyerekek ennek ellenére, vagy épp ezért nagyon pozitívan reagáltak: sokan összefogtak, másnap reggel korán bementek, és teledekorálták az egész iskolát kedves üzenetekkel. Itt hoznám elő megint az ovis kortól edzett együttműködési készséget, és projekt munka tapasztalatot.

Ezen kívül rendszeresen vannak gyakorlatok arra, hogy mit kell tenni iskolai lövöldözésnél. Lezárják az osztályokat, tudják hova kell gyűlni, valaki meg eközben megy körbe és rugdossa az ajtókat megfélemlítésként.

A rendszert amúgy nagyon könnyű triggerelni, egyszer a lányom iskolájában egy ember szaladt a folyosón, erre lezárták nem csak az adott sulit, hanem az összeset a városban, pár percen belül ott volt az összes rendőrautó a városból, majd kicsit később a szomszéd városokból.

Ezután kiderült, hogy csak a karbantartó sietett, csak éppen nem ismerte fel az iskolai dolgozó, aki beindította a rendszert. Mindezt persze nekünk hatalmas sikerként tálalták (a gyors reagálást), és valahol az is, ha eltekintünk attól, mi van mögötte.

Központ híján megteszi az egyik park

Van más hátrány is az európai iskolákkal szemben, bár ez nem az iskola hibája, hanem az itteni városok felépítéséből adódik. Egyrészt autó nélkül lehetetlen mozogni, másrészt sok városban nincsenek igazán központok, ahol a fiatalok össze tudnak jönni.

Így az összejöveteleket nehezebb összehozni, szülői segítségre szorulnak, vagy iskolanapokon tudják hasznalni egymás iskolabuszát (ami az egyik legjobb találmány ever).

Kis könnyebbség a high schoolosoknak, hogy 16 éves kortól szerezhetnek jogsit, és errefele általában nem okoz gondot, hogy kapjanak egy 5-6000 dolláros ócskavasat.

Persze nem mindenki ócskavasat kap, a kollegám meg volt győződve, hogy az nem ember, aki nem tud botváltós autót vezetni, így a 16 éves lányának egy vadiúj botváltós 220 lóerős Golf GTI-t vett – amit mondjuk ahogy látom, azóta inkább ő használ – persze „csak amíg megkapja az állandó jogsiját a gyerek”…

Ez 1700 dollár, egy jobb nyári munkával összehozható, ha a szülők nagyon prolik

Annak is vannak hátrányai, hogy nincsenek Magyarországon megszokott osztályok, osztálytársak. Ez magával vonja, hogy nincsenek osztályprogramok, például nincsenek ottalvós osztálykirándulások, ami sokunknak nagy élmény volt. (Egynapos évfolyamkirándulások vannak.)

Másik oldalról talán segíti őket, hogy bárkivel gyorsan kapcsolatot építsenek, ez amúgy meg is látszik az itteni embereken, teljesen megszokott, hogy olyan párbeszédeket folytatnak vadidegenekkel, mint ha valami régi cimbik lennének.

Állami tesztek pici kortól

Na és honnan tudják, hogy egy iskola hány pontos? Többféle számítás van, és nem annyira ismerem őket, de egy biztos alap, hogy a gyerekeknek folyamatosan állami teszteket kell írni, különböző tantárgyakból. Ez így van kindergardentől (5 éves kortól) kezdve.

Az ábrán a lányom hatodik osztályban írt tesztek eredménye látható, itt kezdett advanced math-ra járni. Az elért (és amúgy semmitmondó) pontszám mellett megadják azt is, hogy a gyerekek hány százalékánál teljesít jobban (percentile range).

Az őszi/téli teszten még nem volt különösebb kiugrás (bár jobbnak lenni 88%-nál nem rossz), aztán az eredménye felugrott 96%-ra, tehát a gyorsított matek meghozta a hatását.

A narancs diagram az iskolakörzetünket mutatja, a sárga pedig az elvárt szintet. Az is érdekes, hogy szövegértésből két év kinti élet után mennyivel jobban teljesít az anyanyelvűeknél.

Bár az amerikai oktatás a PISA-tesztek alapján elég csapnivaló – matekból még Magyarország is jobb, igaz science/readingnél az US 10 hellyel jobban áll – államok között hatalmas különbségek vannak.

Három állam önállóan szerepel a teszteken, így lehet látni a különbségeket. A három állam Connecticut és Massachusetts az észak-keleti részről, és Florida délről.

Nem meglepő (az országon belüli gazdasági erejüket teknintve), hogy Connecticut és Massachusetts jóval az amerikai átlag fölölött van (10-20 hellyel, Massachusetts még néhány ázsiai országot is beelőz, ami nagy szó), Florida pedig valamivel az átlag alatt.

1960 helyett

Remélem, mindez segít megérteni, hogy „amerikai oktatás”-ról értelmetlen egyben beszélni, hisz még államon belül is nagyon nagy különbségek vannak. Akkorák, hogy családok eköré építik az életüket, és a szülők jelentős áldozatokat képesek hozni, hogy a gyerekük megfelelő helyre járhasson.

Hogy jó-e ez így? Nem hinném. Az erős, magát újratermelő szegregációt itt jelentős problémának tekintik, nagyon megnehezíti a kitörtést, és hát lássuk be, ez igazságtalan.

Ezen felül pedig a konzervált, kevéssé képzett, emiatt a modern világban egyre nehezebben hasznosítható tömegek a társadalom számára sem kedvezőek.

Ugyanakkor amíg ki tudjuk fizetni a proli házunkat, amit a lányom szégyel, ez nem közvetlenül az én problémám. Az én problémám az volt, hogy hogyan menekítsük ki a gyerekeinket az 1960 felé robogó országból.”

New Jersey, a kertek állama

Share.

About Author

Leave A Reply