Keressünk egy helyet!

0

Az embernek akadnak bizonyos szükségletei, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezekre a XXI. században nagyjából mindenhol hasonló megoldások születnek. Pedig nagyon nem így van, nem csoda, hogy nagyon komoly problémát jelent, hogy még mindig több száz millió ember a szabad ég alatt engedelmeskedik a természet törvényei. Steve írása ezt a kérdést kezdi el körbejárni.

“Van egy kollégám, aki Indiában született, ott is nőtt fel, méghozzá parasztgyerekként vidéken. Egyszer egy beszélgetésünk alkalmával említette, hogy a kis faluban, ahol felnőtt, nem volt WC. Se a házakban, se közösségi.

– Hát akkor mit csináltatok? – kérdeztem.
– A férfiak a baloldali mezőre jártak, a nők a jobboldalira – jött a válasza.

Ő aztán messzire került onnan. Az indiai kormány támogatásával (a parasztok földjének elaprózódását elkerülendő), jó iskolai eredményei jutalmaként ingyen középiskolába járt, majd műszaki egyetemre küldték. Elektromos mérnökké képezték. Később kivándorolt Kanadába.

Noha sok mindenben változott, sok dologban ragaszkodott a hagyományokhoz. Feleségével egyetlen leányukat ők akarták egy általuk kiválasztott indiai fiúhoz adni. Gyűjtöttek egy nagy mennyegzőre és a hozományra, ami Indiában fontos.

De hiába. A leány, aki orvosnak tanult, mindebből semmit nem akart, saját maga akarta párt választani… de ez egy másik történet.

Mindenesetre a fenti „Mauthnerbe” ürítés gyakorlata jutott eszembe, amikor a National Geographic terjedelmes és alapos cikkét olvastam eme káros és a harmadik világban nagyon is elterjedt szokásról.

A cikk szerint több mint egymilliárd ember (ezek fele Indiában) minden áldott nap a szabadban intézi kis és nagy dolgait. Az eredmény több millió ember halála és életre szóló egészségügyi károk az ebből eredő betegségek/járványok következményeként. Ez a jelenség több áldozatot követel, mint a malária, kanyaró és AIDS együtt.

Nem csak a WC hiányán múlik

A probléma nemcsak az, hogy nincsenek budik – ha vannak is, az emberek nem hajlandók oda menni. A szabadban ürítés szokása olyan régi, mint az emberiség. Egész addig, amíg nem éltünk sűrűn, ez nem jelentett komoly problémát.

Aztán ahogyan falvakba és városokba költöztünk, lassan rájöttünk, hogy a higiénia és az egészség között kapcsolat van, így kifejezetten fontos, hogy az ürüléket ne érintsük.

Ugyanakkor egyes helyeken, főképpen Indiában látszólag semmi sem változott, legalábbis a szegények között. A jelenlegi miniszterelnök, Narendra Modi, így kampányol: „A WC-k a templomoknál is fontosabbak.”

Az indiai kormányfő tervei szerint több mint 100 millió új WC megépítése szerepelt, más kérdés, hogy ezek elkészülte sem jelenti azt, hogy a lakosság használni fogja azokat.

Már nem érinthetetlenek

A probléma nagyságát akkor lehet igazán érzékelni, ha az ember sétál egyet Indiában a vonatvágányok, buszmegállók, vagy vidéki utak mellett. A nagyvárosok bádognegyedeiben ugyan elvétve vannak közösségi WC-k, de ezek nagyon elhanyagoltak, jórészt azért mert a tisztítást a lakosság (még a saját házukban is, nemhogy itt) rangon alulinak tartja.

Ez az érinthetetlen kaszt munkája lenne, de ők egyrészt nincsenek elegen, másrészt az utóbbi évtizedekben már joghoz jutottak, így nem is hajlandók a megvetett munkát elvégezni. Az sem segít a helyzeten, hogy sok helyen nincs folyóvíz és csatornázás.

A vidéki szokások miatt Indiában nem lesz könnyű ezt a hagyományt megszüntetni. Miért? Amennyire a mi nyugati fülünknek furcsán hangzik, az ottani fiataloknak, főleg a nőknek, az aktus egy kedvelt szabadidő, amit az otthoni munkától és férjeiktől távol, egymás között tölthetnek.

Van pozitív példa is

Az Egyesült Nemzetek 2030-ra tűzte ki célul a szabadban ürítés teljes megszüntetését. Indián kívül a probléma főképpen Afrikában jelentkezik (például Nigériában, Etiópiában), de elterjedt egyes karibi országokban (például Haitiben).

Hogy pozitív végkicsengéssel fejezzük be, azért vannak sikersztorik. Az egyik Vietnám, ahol a kormány erőfeszítésének eredményeként mára ez a szokás szinte teljesen eltűnt.”

Ázsia legnagyobb roncstelepe belülről

(Fotó: Flickr/Sharada Prasad CS)

Share.

About Author

Leave A Reply