Kempingezésből határátkelés?

1

Amikor a mai posztot elkezdtem olvasni, tulajdonképpen nem volt több, mint egy segítséget kérő levél, amiből naponta több is érkezik. Nyuszilander és párja egy új-zélandi úthoz kért tanácsokat – aztán körülbelül a levél felénél kiderült, hogy akár többről is lehet szó, mint egy hosszabb nyaralásról, így aztán úgy gondoltam, közreadom itt, a blogon. Méghozzá két okból: az egyik, hogy lesz, aki tud majd segíteni, a másik, hogy szerintetek mennyire fontos előzetesen felmérni (akár személyesen is) azt az országot, vagy várost, ahová menni akarunk?

„Belga-magyar pár vagyunk; december elsején érkezünk Új-Zélandra, 2016. február 28.-ig maradunk. A negyvenes éveink elején járunk, és három hónapos kempingezést tervezünk.

Nagyjából az utunk eddig úgy néz ki, hogy landolás (Auckland) után észak felé vesszük az irányt, aztán a keleti part mentén lefelé Wellingtonig. Olyan jan. 15-20 között/ig tervezzük Dunedin környékéig az utunkat, aztán onnan jövünk megint fölfelé, inkább a szárazföld belsejére koncentrálva.

Ezek a fix(ebb) pontok eddig: Whangarei, Northland dec. 5.-7., North of North Island dec. 12.-ig, Gisborne dec. 18.-20., Napier dec. 20.- 25., Masterton dec. 28.-30., Lower Hutt jan. 3.-5.,Wellington jan. 7.-9., Christchurch bármikor januárban, visszafelé, míg Levin február elején leszünk.

Nagyon szeretnénk kinti magyarokkal – is – találkozni, ha láttok rá alkalmat, hogy találkozz velünk, kérlek, jelezzétek. Itt szeretném elmondani, hogy senkitől nem várom el, hogy a kiutazással, kint tartózkodással kapcsolatban bármely problémámat megoldja helyettem.

Tudom, aki kint él sem időmilliomos, és nem feltétlenül tudja mindenre a választ. Tanácsot, ötletet, iránymutatást viszont nagyon szívesen fogadok, hiszen a net is csak akkor segít, ha tudom, mire keresek rá…

Amit lehetett leszerveztünk, van bankszámlaszámunk, sokan válaszoltak és fogadnak minket a couchsurfing-en keresztül, sőt, egy Új-Zélandon élő belga barátunk majdnem az ott használandó kocsinkat is megvette, foglalózta volna, de sajna az itt maradt szülők valamelyikét baleset érte, ezért „haza”repült, így ez kútba esett.

Nagyon kíváncsiak vagyunk flórára, faunára, mert mi Magyarországon is (bio)kertészkedünk, mivel én teljesen vegetáriánus vagyok. Állandó Jellegű Tettestársam meg kénytelen, mivel nem készítek husis kaját. 🙂

Mit lehet és mit nem?

Vinni szeretnék fűszereket – a babérlevél például bolti lesz, de a paprika szerintem piaci -, itthonról eltett lekvárt, sőt még püspök- vagy gyümölcskenyeret is sütnék.

Egy kis adag pálinkát, kókuszzsírt is vinnék, teát, ill. kávét is. Nem gondolom, hogy ott ezek nem kaphatók, meg nem is három hónapnyit, csak az első pár heti adagot vinném. Persze akkor nem, ha az egészet megérkezés után kidobatják.

Anno például az Egyesült Államokba sem lett volna szabad semmi ilyesmit bevinni hivatalosan, aztán sose volt belőle gondom. Illetve a tornyok után igen, de akkor is inkább például a hajszárítómmal, aminek fura képe volt a röntgenen… 🙂

Tehát mi a tapasztalat? A gyári csomagolt élelmiszerféle bemehet, a házi nem? Vagy egyik sem?

Ápolóként Új-Zélandon

A másik kérdéskör, amivel hozzátok fordulok az hosszabb távú. Valamikor a jövőben szeretnénk kitelepülni Új-Zélandra, méghozzá az ápolói végzettségemre alapozva.

Persze összeolvastam én már az összes elérhető tücsköt-bogarat, mégis az volna a legjobb, ha valaki, aki hasonló végzettséggel odamerészkedett megosztaná a tapasztalatait. Természetesen a másodkézből jövő infók is jók… 🙂

Hallottam olyat, hogy gyakorlatilag végig kell járni az ápolói sulit Új-Zélandon, ami nem feltétlenül probléma, még akkor sem, ha fizetős a suli. Az viszont nem világos, hogy ez elegendő a vízumhoz? Vagy a beiratkozás is csak úgy megy, ha előtte találok valakit, aki a suli után alkalmaz?

Volt, aki csak egy évet, volt, aki kettőt emlegetett. A suli költségeiről sincs nagyon fogalmam.

Igyekszem úgy készülni, hogy a kirándulás mellett egy-két interjút is beszervezek. A déli szigetet ajánlották úgy általánosságban is, nekem tulajdonképpen mindegy.

Sőt, legjobban annak örülnék, ha volna lehetőségem önkéntesként pár hetet dolgozni bármely egészségügyi intézményben. Nem, nem gondolom, hogy (szak)ápolói feladatot bíznának rám, de talán az alapellátásban megengednék, hogy segítsek.

Pár dolog azért rólunk, hátha felmerül bennetek: a párom irodalomtörténész, de inkább fordításból él, amit hála istennek jól tesz, és abszolút nem röghöz kötött. Nekem nagy tapasztalatom nincs az ápolói szakmában, belső indíttatásra, és a kivándorlás reményében végeztem el felnőtt fejjel.

Az angol jól megy, több mint egy évtizedet dolgoztam óceánjárókon. A külföldön élést is gyakoroltam, éltem Chilében, Cipruson, Belgiumban. Csak azért írom, hogy lássátok: a nehézségekkel már volt alkalmam találkozni.

Előre is köszönöm a visszajelzéseket, és értem, hogy az általam kívántak egyelőre csak wishful thinking, de szerintem mindenki így kezdi…”

Szóval ha tudtok segíteni tanácsokkal itt a kommentekben, akár közvetlenül a nyuszilander kukac hotmail pont com címen, annak biztosan örülne a szerző, a másik kérdésem viszont ismét az: mennyire fontos előzetesen akár személyesen is felmérni a terepet? Ti hogyan csináltátok?

(Fotó: flickr.com / Phillip Capper)

Share.

About Author

1 hozzászólás

Leave A Reply