Karácsonyi menük határátkelő módra

0

A mai posztnak kettős (sőt, hármas) célja van: egyrészt megmutatni, a karácsonyi menü is lehet kreatív, ugyanakkor a hagyományok is jó dolgok. Másrészt tippet adni annak, aki esetleg még nem döntötte volna el, mi is kerüljön az asztalra, harmadrészt pedig kicsit megbirizgálni a nyálelválasztásotok. (Előre szólok, hogy komoly megpróbáltatás volt a poszt szerkesztése…) A lényeg viszont, hogy ma Hobbiszakács segítségével Svédországba, Zsuzsival pedig Kaliforniába megyünk, hogy megnézzük, ők mit esznek karácsonykor. Utána pedig kommentekben jöhettek ti (és konkrét receptet is ér adni)!

Svédország: trakta helyett izgalmas finomságok

Kezdjük Európával, Hobbiszakács Svédországból küldte el az idei menüt, ami igazán ínycsiklandó lesz szerintem (bár a hagyományos karácsonyi ízek kedvelői lehet, hogy mást várnak). Lássuk!

„Nem vagyunk nagyevők, ezért sem a magyaros trakta, sem pedig a svédasztalos fárasztás nincs ínyünkre. A ponty szálkás, a pácolt hering unalmas, töltött káposztából nem érdemes kis adagot főzni, a tönkre füstölt törpemarénát pedig nem mindenki szereti.

Helyette korábban kipróbált fogásokkal készülünk a Karácsonyra: a sült velő korábban a szebbik nemnél vált be, a rántott békacomb a trónörökös, a lazackompót pedig mindhármunk kedvence. Ez utóbbi a hagyományos karácsonyi svédasztal egyik legkedveltebb fogása.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

A bor fehér lesz, a sör pedig kétszínű – egy IPA és Guinness. Bevezetőnek jó lett volna forró és illatos krampampulit kortyolni, de cukorsüveg híján megteszi majd a svéd Glühwein, a glögg is.

A lazacbefőtt

A „julbord”, azaz a karácsonyi svédasztal halrészlegének egyik főszereplője a lazacbefőtt. Elkészítése egyszerű, lazackockákra forró, fűszeres levet kell tölteni, melyben a lazackockák kihűlés közben „megfőnek”.

Egy kiló lazacra számolt fűszeres léhez 2,5 liter vizet teszek fel főni, hozzáadok egy deci borecetet, 2 evőkanál sót, 3 szem szegfűborsot, 2 szem fehérborsot, egy babérlevelet, egy hagymát és egy sárgarépát. Negyedórát hagyom főni, addig előkészítem a lazacot.

A kb. 5×5 cm nagyságú lazackockákat – a fényképezés kedvéért – tűzálló üvegedénybe teszem, és annyi forró levet öntök bele, hogy egy-két ujjnyira belepje a lacackockákat.

Befedem az edényt, félreteszem, és hagyom kihűlni. Két óra múlva leöntöm a kihűlt levet, és… Done! (Gordon Ramsay után szabadon.)

A lazackockákat kaporral, hideg mártással – majonéz és creme fraiche, vagy ikraszósz – citrommal és főtt krumplival tálalom. (További fotók és részletek itt.)

Másodiknak tehát idén két kedvenc fogásom között fogok választani. Először jöjjön a

Békacomb

Előítéleteink foglya vagyunk. Mert mit tudunk a békáról? Se nem szárnyas se nem hal. Valami a kettő között. Gólyaétek. Akkor egye meg a gólya! Bezzeg, ha viccből bécsi szeletnek kisütött panírozott mosogatórongyot szolgálnak fel, abba jó étvággyal beleharapunk. Addig rágjuk, amíg rá nem jövünk, hogy rajtunk röhög a társaság.

A fagyasztott vietnami békacombot Stockholm belvárosában, egy ázsiai „szem-szájnak ingere” élelmiszerboltban vásároltam.

Több mint egy tucat békacomb és ugyanannyi recept birtokában a prézliben való kisütést találtam a legvonzóbbnak. A javasolt pácokból egy borssal és kakukkfűvel fűszerezett, olívaolajos-citromleves pácot kombináltam, és néhány órára beleraktam a kifagyasztott combokat.

A pácból kimentett combokat lisztben, tojásban és prézliben megforgattam, és bő olajban kisütöttem.

A békacomb élvezetét a hozzávalók emelik mennyei szintre. A „receptirodalom” szerint a nélkülözhetetlen hozzávalók a változatos formájú sült krumplin – ami jelen esetben burgonya krokett – kívül a citromszelet, a paradicsom és a petrezselyemzöld.

Az ajánlott mártások, az ikra-, a Texas-, a tartár-, a paradicsom-mártás és az ajoli közül az ikraszószra esett a választásom. (Ha beindult a nyálelválasztásod, akkor itt nézelődj még!)

Velős pirítós korhely salátával

A velős pirítós régen a vasárnapi ebédek csúcspontja volt. A húslevesből kihalászott velőscsontot addig ráztuk-ütögettük a pirítós fölött, amíg a meghatározatlan halmazállapotú, szürkés massza kipottyant belőle. Alaposan megsózva-borsozva faltuk és, – hogy a zsír ne fagyjon a szájpadlásra – szaporán kanalaztuk hozzá a forró levest.

Stockholmban friss velőscsontot a Hötorget – Széna téri – bevándorlópiac hentesétől lehet beszerezni. Rámutattam egy szép csontra, és megkértem, hogy fűrészelje el hosszában.

Sós vízben áztatással állítólag el lehet kerülni azt, hogy a maradék vér miatt sötétszürke színt kapjon a velő. A félbevágott csontot – csak az egyiket – beáztattam, és éjjelre beraktam a hűtőszekrénybe.

Másnap amíg a sütő bemelegedett, addig késsel lekapartam a csontról a maradék húst, és jeges vízbe áztattam Henderson late night, azaz késő esti salátájához szükséges petrezselyem leveleket.

A csontok velős oldalát bekentem olíva olajjal – állítólag meggyorsítja a sütést – megsóztam, borsoztam, és betettem a 220 fokos sütőbe.

Alufóliából “ágyat” gyúrtam, hogy a csont ne dőlingéljen. Ettől a pillanattól fogva röpke negyed-fél óra maradt a petrezselyem mellett salottából és kapribogyóból komponált saláta készítésére.

A velőn már tíz perc után megjelentek az apró zsírbuborékok. Újabb tizenöt perc múlva – az alufólián terjedő zsírtócsára való tekintettel – kivettem a csontokat a sütőből.

Az események felgyorsultak: a forró velőt forró pirítósra kentem, megsóztam, borsoztam, ráhalmoztam a korhely salátát, és bekaptam a kreációt.

Az amerikai terülj-asztalkám

Svédország után kissé más éghajlat, és teljesen más gasztrokaland következik, hiszen az Egyesült Államokba látogatunk, méghozzá Kaliforniában Zsuzsihoz, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy ilyenkor nem neki kell sütni-főzni.

„Mióta Kaliforniában élünk, a Karácsonyt – leszámítva talán az első évünket – mindig a férjem szüleinél töltjük, így eléggé el vagyok kényeztetve, ami a sütés-főzést, helyesebben annak nem „kötelező” voltát illeti.

A szülők már idősek, így ennek tudom be, hogy egyrészt már fárasztó nekik a házimunka, másrészt nem annyira „kísérletező” kedvűek, hogy az én halászlevemet vagy mákos bejglimet részesítsék előnyben az ő megszokott menüjükkel szemben (de idén meg fogom velük kóstoltatni a mézes krémesemet, ami éppen most készült el. (A férjem szerint úgy néz ki, mint egy „giant ginger bread sandwich” :)).

Ebből kifolyólag a konyha körüli teendők ilyenkor kimerülnek abban, hogy szépen megterítünk, és a már előzetesen elkészített (általában étteremből rendelt, vagy valamennyire előkészített) ételt megmelegítjük és szervírozzuk.

Eleinte, megmondom őszintén, kicsit furcsállottam, sőt, szentségtörésnek éreztem, hogy gyakorlatilag kész ételeket eszünk, de aztán amikor megkóstoltam őket, a nézeteimet revideáltam, ugyanis nagyon finom minden, az előételektől kezdve a desszertig. 🙂

Na de lássuk, mit is szoktunk enni: az amerikaiak szeretik a „finger food”-ot, vagyis az apró falatkákat, amiket akár kézbe kapva is lehet enni.

Ezek nálunk többnyire a következők: krémsajttal megkent, füstölt lazacos keksz (crackers), olívabogyó, mogyoróvajjal megkent zellerszár (ha jól tudom, angol zellernek hívják ezt a fajtáját), esetleg száraz olasz szalámi, és nyers zöldségek, mint bébirépa, paradicsom, brokkoli. Emellett nagyon szeretjük a garnélarák-koktélt (shrimp). Én néha már ezektől az előételektől jóllakom. 🙂

Kedvcsinálók

A füstölt lazacos keksz

Garnélarák és mogyoróvajjal megkent zellerszár

Főételnek jöhet a pulyka

Ezután következik a főétel: ez általában pulyka, ananász és sonka (a legnépszerűbb amerikai sonka a honey baked, ami egy kicsi édeskés beütést kölcsönöz a húsnak.

Sonka ananásszal

Kellett egy kis idő, hogy megszeressem az édes-sós ízek keverését, ami nagyon népszerű az amerikaiak körében). Időnként szoktunk rákot főzni (crab vagy king crab’s leg), ami szintén finom csemegének számit a családban, mert mindenki szereti a tenger gyümölcseit.

Köretnek az elengedhetetlen burgonyapüré, amelyből az amerikaiak nem sajnálják a jó sok vajat, és fokhagymát, sőt, fokozva az élvezeteket, gyakran nyakon öntik egy kis gravy-vel, vagyis szafttal, amit leginkább a kisülő pulyka zsírjából szoktak csinálni, de előfordul sok egyéb variáció is.

Emellett a szintén népszerű édesburgonya, ráolvasztott mályvacukorral (marshmallow), párolt borsó és répa is kerülhet a tányérra. Ez számomra gyakorlatilag a Hálaadás napi vacsora megismétlése. 🙂

Az édesburgonya és a borsó

Ha még ezután is fér belénk valami, akkor desszertnek jöhet valamilyen pite (pie) vagy fagylalt. Tipikus amerikai terülj-asztalkám. 🙂

A vacsorám

Az innivalókról majdnem megfeledkeztem! Általában fehér bor és cider (alkohol nélküli kb. „gyerekpezsgő”-nek nevezhető ital) a megszokott nálunk, tavaly egy jófajta Tokaji aszút is felbontottunk a desszerthez. Ízelítőnek pedig legyen itt pár kép, ezek régebbi Karácsonyok során készültek.”

Szívesen kipróbálnád magad külföldön? Válogass több száz állásajánlat közül!

Share.

About Author

Leave A Reply