Karácsony a világ körül – ausztrálok, brazilok és franciák

0

Hogyan is ünnepelhetnénk másként a karácsonyt, mint egy röpke világkörüli úttal. Ez a röpke út három napig tart majd, és az országfelelősök vezénylik le. Ma Ausztrália (SMG), Brazília (hyppia) és Franciaország (Barbi) szokásaiba pillanthatunk be. Remélem, a készülődés, az utolsó simítások mellett marad kis időtök arra, hogy végigolvassátok a posztot – ígérem, érdemes!

Műfenyők a nyárban (Ausztrália – SMG ©)

Este hatkor kilépek Melbourne központjában a munkahelyemről és felveszem a napszemüvegem. Elsétálok az egyik főtéren díszelgő több tucat műfenyő mellett, majd belehuppanok az itt álló nyugágyak egyikébe és ritmusosan ringatom a lábamat a hangszórókból áradó Jingle Bells dallamára. Tiszta karácsonyi hangulat! Ez az ausztrál december.

Itt karácsonykor meleg, gyakran harmincöt fok van. De hiába a hőség, az angolszász hagyományoknak köszönhetően az ünnepi menü sült krumpli és töltött pulyka. Így karácsony napján a konyhákban hatvan, de legalább ötvenöt fok is lehet. Szerencsére sok családnak van medence a kertjében.

Sör és puding

Mégis a legtöbben sörrel jegelik magukat. Míg az asszonyok asztalt terítenek, krumplit pucolnak és lakást dekorálnak, addig a férfiak alkohollal kezükben ácsorognak odakint a barbie mellett. Barbie nélkül ugyanis nincs igazi ausztrál ünnep. Mindenkinek van legalább egy barbie-ja. A kis, kerek háromlábúak elférnek még egy hatodik emeleti garzon erkélyén is. De jártam már olyan családi házban ahol két szántóeke nagyságú barbie-n (azaz barbeque-n: grillsütőn) sütötték a húsokat.

A hagyományos karácsonyi desszertet karácsonyi pudingnak hívják, amelynek semmi köze a Magyarországon megszokott pudinghoz. Ennek az angolszász ragadós mazsolakupacnak még a látványa sem étvágygerjesztő. A süteményt a nagymamák készítik el hónapokkal az ünnepek előtt – a fiatalabb generáció készen veszi a közértben -, s az ebéd után brandy-szósszal nyakon öntve tálalják. Főzés közben, ha a pudingot az óramutató járásával egy irányba kevergetik, és közben kívánnak is valamit, akkor az állítólag az új évben valóra is válik.

margo asztala Ausztrália.JPG

A nagy fenyőfa-kérdés

A karácsonyi ebédet 25.-én fogyasztják el az ausztrálok. Szentestét nem ülnek, sőt 24.-e munkanap. A fát már december elsején feldíszítik. A karácsonyfa általában mű, de nem mindig zöld. Tavaly vettünk igazi fenyőt, de Szentestére barnává változott. Kiszáradt. Az utolsó percben sikerült egy műfát beszereznünk.

Idén egy jótékonysági szervezettől rendeltünk fenyőfát, amelyet persze nem csak azért tettünk, mert a kivágott helyébe új fát ültetnek, hanem azért is, mert önkéntesek szállították házhoz. Most már tudjuk, hogy vízbe kell állítani a karácsonyfát, hogy kibírja az ünnepekig. Itt nem csak a fára aggatnak díszeket, hanem más angolszász kultúrákhoz hasonlóan, az egész házat kidekorálják. Ki kívülről, ki belülről.

Már november végén ideglázban égnek az asszonyok: milyen színű legyen a karácsonyfa, milyen dekorációt rakjanak a kandalló fölé, stb. Decemberben esténként kihagyhatatlan program a karácsonyi fények nézegetése. Az emberek ilyenkor körbeautókázzák a környéket és megállnak minden olyan ház előtt, amely fényáradatban úszik és nézik milyen szép, milyen giccses.

Emlékeztető az ünnep lényegéről

A legtöbb feldíszített ház lakói esténként kinyitják a kapukat és beengedik a nézelődőket az udvarra. Néhol aprópénzt kérnek belépődíjként. A bevételből néhányan a villanyszámlájukat fedezik, mások pedig non-profit szervezeteket támogatnak vele. Jártunk olyan kidíszített háznál, ahol műhavat is fújtak, s az udvari gyepet befedték fehér kabátbélésszerű anyaggal.

Egy másik háznál a garázsban kiállítást rendeztek, ahol legalább 50 különböző életnagyságú mikulás rázta magát és énekelgetett. Lelkesebb keresztény hívő emberek ilyenkor kiállnak az ultra-módon feldíszített házak elé és minden arra járónak kezébe nyomják az evangéliumot, hogy ne felejtsék el, miről is szól az ünnep. Pedig sokan már elfelejtették, vagy még sosem hallottak róla.

Templomba még karácsony reggel sem járnak sokan, hiszen akkor érkezik a Mikulás (itt nincs Jézuska). A gyerekek általában már hajnalban felkelnek és elkezdik kibontani az ajándékokat, amelyeket a Mikulás (szülők) éjjel a fa alá helyeztek. Minden ausztrálnak van egy karácsonyi zsákja is vagy zoknija, amelyet kilógat a kandallóra vagy a falra. Persze azt remélve, hogy a Mikulás (vagy valaki más) megtömi mindenféle apró ajándékkal.

A gyerekeknek itt kicsit nehezebb dolguk van, ugyanis több hitet igényel elhinni, hogy a forró nyáron a Mikulás bundában érkezik szánon, amelyet itt sosem látott rénszarvasok húznak. Ezért egyre többen mondják a kicsiknek, hogy ide a Miki szörfdeszkán jön, amelyet kenguruk üzemeltetnek. Kicsit képzavaros, de mindent meg kell tenni a mítosz hallhatatlansága érdekében.

Tomboló multikulti

Mivel Ausztrália multikulturális ország, sokan nem a keresztény kultúrában nőttek fel. Az állam szeretné ha minden vallás egymással békességben megférne, ezért a karácsonyt is kicsit megcsorbítja a politikai korrektség. A munkahelyeken ilyenkor már nem karácsonyi bulikat rendeznek, hanem év-vége partikat. A kellemes karácsonyi ünnepek helyett pedig azt illik mondani, hogy Boldog Ünnepeket! Habár, még ajánlatosabb a Boldog Bolondozás! felkiáltással (Happy Silly Season!) köszönteni munkatársainkat, így elvileg nem sértjük meg a más vallású embereket és kevesebb az esély arra is, hogy valaki feljelentsen minket a humán erőforrás menedzsernél vallásos zaklatás miatt.

A minap egy hittantanár, aki ma már általános hitismeretet tanít, azon agonizált, hogy törvényellenes lenne-e, ha olyan karácsonyi énekeket énekeltetne az állami iskolában a gyerekekkel, amelyek a jászolban fekvő Jézusról szólnak. A muzulmán megsértődne, a hindu meg nem is értené. – mondta. Zsidó, muzulmán, sőt hindu barátaimat valójában nem zavarja Jézus születésének ünnepe, lehet inkább azokat idegesíti, akik minden vallástól egyöntetűen agybajt kapnak.

Mindenesetre december közepén a városok parkjaiban több helyen is rendeznek gyertyafényes hangversenyeket, amelyek keretében az emberek gyertyával a kezükben, piknik plédeken ülve együtt énekelnek karácsonyi zsoltárokat.

A perzsák esete az úrvacsorával

Ausztráliában rengeteg bevándorló él, sokan családjuktól és barátaiktól távol, igen egyedül érzik ilyenkor magukat. Az utcák kiüresednek, a boltok bezárnak. S bár a karácsony napját férjem családjával töltjük, a Szenteste mindig jó alkalmat nyújt arra, hogy meghívjunk olyanokat, akiknek egyébként nem lenne hova menniük.

Két éve egy tucat perzsa töltötte nálunk a Szentestét, majd együtt mentünk éjfélkor istentiszteletre. Az egyik iráni házaspár még sosem járt keresztény templomban. Az úrvacsoravétel előtt, mikor a lelkipásztor mindenkit megkért, hogy járuljanak az asztalhoz, az irániak a fülembe súgták illedelmesen, hogy ők nem szeretnének az asztalhoz járulni, mert már korábban vacsoráztak.

Egy-szó, mint száz: vallásuktól függetlenül, mindig mindenki szívesen eljött, akiket eddig meghívunk magunkhoz szentestézni. Hiszen a politikai korrektség és a nagy meleg ellenére, a karácsony Ausztráliában is mégiscsak a szeretet ünnepe.

Karácsony Rióban (Brazília – hyppia)

Rio télapó gatyában.jpg

A karácsonyi őrület itt is már november elején elkezdődött. Talán még durvábban, mint otthon. A legutolsó talponállóban is van karácsonyfa, mindenhol égők, díszek, villogók, műhó és Mikulás. A karácsonyi vásárban a kis házikók teteje fehér, mintha hó borítaná. Mindeközben alsó hangon 30 fok van…

Valahogy hozzáalakíthatnák szerintem az itteni körülményekhez, nem feltétlenül ragaszkodva az amerikai vagy európai szokásokhoz. Például miért kell fenyőfát díszíteni, amikor az itt nem egy jellemző növény? Díszíthetnének mondjuk pálmát.

Vagy szegény Mikulás, ugyanúgy prémes nagykabátot visel itt is, ehelyett lehetne akár bermudában is… Így sokkal brazilosabb lenne az ünnep és nem lenne az az érzésem, hogy próbálnak koppintani valamit, ami itt nincs és furán is néz ki…

Szombatonként koncertek és tűzijáték

A képen látható fa egy tavon lett felállítva, és néha mozgatják, hogy mindenkinek jusson a látványból. 🙂 Minden szombaton ünnepséget rendeznek Advent és a Fa alkalmából, ilyenkor koncertek vannak és tűzijáték. A képet az ablakunkból készítettem. A másik jobb minőségű és szebb, azt nyilván nem én csináltam. 😀

Rio 1 saját.jpg

Az ajándékokat a Mikulás, azaz Papa Noel hozza, aki itt is ugyanolyan öreg, fehér szakállú, piros kabátos, aranyos bácsi. Ez kicsit elgondolkodtatott, hogy akkor vakon tényleg létezik-e? 🙂

Mint otthon…

Brazíliában csak 25-e munkaszüneti nap, de a cégek általában jófejek és előbb elengedik a dolgozókat, vagy éppenséggel be se kell menni. Suli ilyenkor már nincs, mert nyári szünet van februárig.

Rio 2.jpg

A braziloknak fontos ünnep a Karácsony, ilyenkor itt is összegyűlik a nagy család, átadják az ajándékokat, jó nagyokat zabálnak, iszogatnak, csakúgy, mint otthon. Arra most nem térnék ki, hogy azért mennyire más egy számomra tökidegen (leszámítva a szülőket és a tesót, senkit sem ismerek) családdal ünnepelni a sajátom helyett…

Boldog karácsonyt!
Feliz Natal!

Rio pálmákkal.jpg

Lazac, kagyló, osztriga (Franciaország – Barbi)

Itt igazából ez a legkülönlegesebb ünnep. Nagy gondot fordítanak a karácsonyi díszítésre. Párizs belvárosában már november végétől nagyon sok helyen látni gyönyörű díszeket.

Sajnos hó nem nagyon van, így a fehér karácsony is elmarad. Ha véletlenül mégis havazik, a város a feje tetejére áll. Megbénul a közlekedés. Nincsenek ilyesmire felkészülve… 🙂

A karácsonyfát már december elején feldíszítik, és ott ékeskedik az otthonokban. A karácsonyi menü tipikus francia ételekből áll: lazac, kagyló, osztriga, libamájpástétom. Elmaradhatatlan persze a sajt is, kivéve, amikor az előétel és a főétel annyira laktató, hogy már nem érdemes azt is az asztalra tenni. (Szóval mégis elmarad…)

Párizs vásár.JPG

A fatörzs és a mindent óvó hamu

A hagyományos desszert a fatörzs (a nálunk is ismert kávés-csokis krémmel töltött piskótatekercs), amit marcipánfenyővel díszítenek, a havat porcukorból varázsolják rá.

A hagyomány még a XII. századból ered, ekkor a karácsonyeste fénypontja az volt, amikor egy frissen kivágott fából vittek be egy darabot, sóval, olajjal és borral meglocsolták, és meggyújtották – abban a hitben, hogy a fa hamuja megóvja a házat minden rossztól.

A Szenteste és az ünnepek menete ezen kívül hasonlóan zajlik, mint otthon. A család 24-én együtt vacsorázik, és aznap este ajándékoznak.

Én karácsonykor szeretek hazautazni a családomhoz, idén is ezt teszem.”

Párizs karácsonyfa.JPG

(Ez a poszt a Határátkelő blogon jelent meg először, ide kattintva olvashatjátok el.)

Share.

About Author

Leave A Reply