Kanada, a kiismerhetetlen

0

Kanada nem csak hatalmas, de területe nagy részét európia léptékkel felfoghatatlan méretű erdőségek alkotják. Amiből két dolog következik: az egyik, hogy ezek jórészt lakatlanok, másrészt hogy egészen elképesztő túrákat lehet itt tenni, ha eléggé felkészült az ember. István írása következik négy saját kalanddal az elmúlt évtizedekből.

„Kanada óriási ország. A második legnagyobb Oroszország után. Amikor Európából érkezel, a repülőgép hosszú ideig Labrador felett száll. Ha felhőtlen az idő, látsz számtalan tavat, végtelen erdőket, de semmi jelét emberi településnek vagy utaknak. Kis szorongás is elfoghat, a mi Balatonunk itt elveszne a sok között.

Véleményem szerint Kanadát rendesen megismerni lehetetlenség. A déli, az USA-val határos része a legsűrűbben lakott, ugyan az Atlanti-óceán mentén is akadnak települések, beleértve a legutolsóként csatlakozott sziget tartományt, Új-Fundlandot is. Az utóbbi, Kanadának Európához legközelebb eső része. 1949-ig az Egyesült Királysághoz tartozott.

Az észak vad és lakatlan, de nagyon szép

Az ország jelentős része vadon. Ritkán lakott, mert ezeken a helyeken a fakitermelésen és a bányászaton kívül nem lehet másból megélni. Az eredeti indián népesség nomád életet élt, halászott és vadászott.

Új-Fundland, Kanada legújabb megyéje

A sarki vidékeken a talaj kissé mélyebben még nyáron is fagyott (permafrost). Itt az eszkimók élnek. NB, az „eszkimó” nem politikailag korrekt kifejezés, helyette inuit, stb. népeket illik mondani.

Kanada ezen hatalmas, jobbára lakatlan részei Szibériához hasonlóak, és ki meri azt mondani, hogy ismeri Szibériát?

Drága, de fárasztó mulatság

A távoli helyeken vakációzni komoly pénzekbe kerül. Persze érdekes, gyönyörű, vad tájakról beszélünk. Egy távoli településre kell repülni, ott vezetőt felfogadni, és komoly camping felszerelést kell bérelni az összes élelemmel és műholdas telefonnal.

Sokszor még innen is, kis (általában hidroplán) repülővel repítenek a kezdőponthoz, és előre egyeztetett idő után, a túrád végén, felvesznek.

A túrához gyakran kenu/kajak kell. Egyes szakaszokon a sekély víz miatt a kenudat cipelni kell (ezt „portage”-nak nevezik). Majd ezután vissza kell menni a cuccaidért, mert azokat is át kell vinni, mielőtt újra evezni tudsz. Nehéz fizikai munka.

Este a vadonban tábort kell felállítani, utána konzervekből (manapság inkább fagyasztva szárított dolgokból) főzni, mert éttermek csak nagyon messze vannak.

Az élelmet egy zsákban egy fa elérhetetlen ágára fel kell húzni, hogy a mackók meg ne dézsmálják. A sátorodban nem szabad enni, mert a medvék meglátogathatnak éjszaka a szag után kutatva.

Máskor gyalogolsz, nehéz hátizsákkal. Nyáron nemegyszer éhes szúnyogok és legyek ezrei között. Ősszel a legjobb ilyen vadon túrát megtenni, mert a fagy a legyeket és szúnyogokat megöli.

Vigyázni kell, nehogy medve kerüljön az utadba. Jobb, ha többedmagaddal, zajosan mégy, mert késen kívül más fegyvert (vadászszezon és engedély kivételével) nem vihetsz.

indent meg kell szervezni, mert sokszor több száz kilométerre vagy a civilizációtól. Egyszóval itt nem balatoni kempingezésről beszélünk, hanem valami olyasmiről, ami komoly gyakorlatot és felkészültséget igényel. És ha a reggelt egy kapucsínóval szereted kezdeni, hát ilyen úton nem fogod.

Mi a jutalom mindezért?

Az igazi vadont látod. Madarak ezreit. A tengeren bálnákat, fókákat. Van rénszarvas, medve, róka, hatalmas hegyek, lakatlan völgyek, romlatlan kristálytiszta patakok, nevenincsen tavak. Egyedül érzed magadat, kicsinek és jelentéktelennek. Megismered a természetet.

A legtöbb ember ilyen helyre nem megy. Városoktól nem messze is vannak szép tavak és tartományilag védett erdők. A kempingezés népszerű. Mint mindenhol, sok kanadai megy egyhetes vakációkra, főleg télen Floridába, Disneylandbe, Las Vegasba. Na meg a Karib-tengerre. Ezeken a helyeken nincsenek szúnyogok és medvék.

Családostul mi sem mentünk ilyen vad, távoli helyekre. Többe került volna, mint egy európai út. Helyette iskolaszünetben elutaztunk a tengerpartra, márciusban síelni ide oda, és néha közelebbi helyekre elmentünk kempingezni, ugyan az utóbbit a nejem nemigen kedvelte.

A munkám során azonban, főleg abban az időben, amikor a kanadai katonaság volt a kliensünk, alkalmam volt kissé távolabbra utazni, és kalandos utakon is részt venni.

Ezeknek a túráknak (évente egy, általában szeptemberben) a célja az volt, hogy az ügyfelünk (azaz a katonák) és mi ezeken a fárasztó (általában egyhetes) kirándulásokon jobban megismerjük egymást. Így később, az elgondolás szerint, jobban fogunk majd együtt dolgozni.

Négy ilyen túrán vettem részt, ezeket fogom most röviden leírni. Általában 15 résztvevő volt, többsége férfiak, de mindig volt egy-két nő is. Családtagok nem jöhettek. A túra vezetője mindig egy katonatiszt volt. A kanadai katonák jól képezettek a vadonban szükséges túlélésre. Fegyvert magukkal nem hozhattak.

Az első túra: Assiniboine-hegy, Alberta és British Columbia tartomány

A túra Calgary városából, jobban mondva az attól nem messze fekvő Canmore városkából indult. Először egy busszal az egy órányira fekvő tartományi parkba vittek. Innen két nap állandóan felfelé vezető gyaloglás után a hegy lábánál levő tóhoz érsz. A tó 2000 méter magasan van.

Az Asssiniboine-hegy Kanada Matternhornja

Az úton szarvassal, medvékkel lehet találkozni, az utóbbiakkal persze nem akarsz. Ezért van a hátizsákodon egy kis csengő, aminek zaja (remélhetőleg) figyelmezteti a medvét. Mert ő sem akar veled találkozni.

A parkvédelmi emberek figyelmeztettek, hogy két szürkemedve is erre járt, ezek a medvék különösen agresszívek. Manapság állítólag majdnem mindegyik szürke medvén van egy GPS-öv, és a park őrei pontosan tudják, hol vannak.

Mivel egy Pest megye nagyságú területről beszélünk, ahol két szürkemedve van, kevés a valószínűsége hogy szemtől szembe találkozzál eggyel.

A tónál van egy „menedékház”, ahova a jobb klienseket helikopterrel hozzák. De vannak a túrázóknak fakalyibák is, meg egy kemping. Szóval van némi civilizáció, de ahhoz, hogy ide felgyalogolj, jó erőben kell lenned.

Mi három éjszakát töltöttünk itt sátrakban. A látvány, a levegő tisztasága felejthetetlen. Az előtted magasló, 3618 méter magas hegyet csak engedéllyel lehet megmászni.

A második túra: Broken Island Group, British Columbia tartomány

Ezek az „Eltört” szigetek, Kanada legnyugatibb részén, a Csendes-óceánban találhatók. Először a tartományi fővárosba, a hatalmas Vancouver szigeten levő Victoriába repültünk.

Innen bérelt kocsival északra kellett hajtani, több órán keresztül. A végén földutakon egy kis parti településhez értünk, ahol a tengeri kajakokat béreltük. A bérlés egy rövid biztonsági oktatással jár. Elmondják, mit kell csinálni, ha felborul a kajak. Ez nem elég, be kell ülnöd, és fel is borítanak.

Ott aludtunk, majd másnap reggel vagy 8 kajakkal elindultunk. Páros kajakokban eveztünk, gyakorlottabb evezőssel párosítva. A part menti óceán tele van kis lakatlan szigetekkel, közel egymáshoz.

A víz halakban gazdag, bálnákat is lehet néha látni. Fókákat, tengeri oroszlánokat, delfineket, igen gyakran. Reggel a táj ködös, később ez felszívódik.

A sok sziget miatt nincsenek nagy hullámok. A dagály-apály azonban tekintélyes. Egy este az egyik kis szigeten, ahol kempingeztünk, tanúi lettünk, mi a következménye, ha nem vigyázol.

Egy gyönyörű luxusvitorlás az apály kezdetén nem elég mély vízben horgonyzott le az éjszakára. A hajón szólt a zene, boroztak az ott levők, míg egyszerre a hajó dőlni kezdett.

A víz szabályosan eltűnt alóla, és a jacht vészesen fél oldalára dőlt. Egy nagy, sima tenger alatti sziklán „felült”. Végül 6 óra múlva, kora hajnalban jött a dagály és akkor el tudtak menni.

A harmadik túra: Chick Chock-hegység, Gaspe-félsziget, Québec tartomány

Mivel francia Kanadában található, az angol nyelvűek kevésbé ismerik ezt a vad, hegyes vidéket. A hegyek lényegében a messze délen, a Virginia államban kezdődő jól ismert Appalache hegyvonulat utolsó, északi része.

A védett park a látványos Gaspe-félsziget belsejében, az itt már tenger méretű Szent Lőrinc folyótól, kb. 40 kilométerre délre található. Egyhetes gyalogtúrára jöttünk. A védett területen jó néhány (személyzet nélküli) menedékház található, tűzifával és matracos ágyakkal jól ellátva.

A környező hegyek 1000-1500 méter magasak. Az ösvények mintha csak a Tátrában lennének, nem könnyűek, állandóan le-fel mennek. A táj zord, kevés a turista.

A valamikori gleccser rengeteg laza követ hagyott maga után. Mintha egy más bolygóra tévedtél volna. Csupán a szarvasok és jávorszarvasok, meg a fekete medvék, utalnak arra, hogy a Földön jársz.

A negyedik túra: French River, Ontario

Ez a folyó egyike azoknak, amelyek teljes hosszukban egy várost sem érintenek. A French River (Francia-folyó) a kenusok/kajakosok kedvenc úticélja.

Torontótól és Ottawától északnyugatra egy olyan 10 órás kocsizás után érsz ide, ahol a túrát kezdheted. Mivel a folyóval együtt utazol, a kocsidat valakinek haza kell vezetnie és egy hét múlva a megbeszélt helyen és időpontban, társaidat és téged fel kell vennie.

A táj lapos, a folyó sehol sincsen szabályozva. Sok helyen leszűkül, kisebb vízeséseken kell átevickélned, sokszor a víz nem elég evezésre, cuccodat, a csónakot, cipelni kell. Kemény munka.

A Francia folyó, Ontario megye – sehonnan sehová

Ne felejts el elég sört vinni, nem lesz semmiféle bolt, kocsma. Semmi, ahol utánpótlást vásárolni lehetne. A sör és a whisky fontos az esti tábortűz mellé, mert így a szűkszavú emberek nyelve is meglazul, és ahogy az éjszaka hosszabbodik, a résztvevők egymás után elalszanak, a jó Isten nyári, csillagos sátra alatt.”

(A képek többsége illusztráció.)

A kanadai munka öt tanulsága

Share.

About Author

Leave A Reply