Az átverések mekkája

0

Természetesen Ázsiáról van szó (reméljük, senki nem gondolt másra…), méghozzá egészen pontosan Thaiföld és Kambodzsa határáról, ahol a Female Yeti blog szerzője járt, és tapasztalta meg, milyen is az, amikor megpróbálják lenyúlni.

„Amikor a busz letett Aranyaprathetben egy épület előtt (200 méterrel a határ előtt) és betessékeltek mindenkit egy épültbe már tudtam, hogy ez a kamu határ.

Megkérdeztem, hogy mennyibe kerül a vízum, de a pasi nem válaszolt. Megkérdeztem megint csak egy kicsit hangosabban, hogy mennyibe is kerül a vízum, erre ő mondta, hogy 1500 bhat.

Persze tudtam, az igazi határnál dollárt kérnek és azt hoztam is, hiszen az utolsó bhatjaimat kávéra költöttem még Észak-Thaiföldön. Mondtam neki, hogy csak dollárban fizetek és csak 35-öt, hiszen annyiba kerül a rendes vízum.

Ő visszautasította és mondta, menjek ki és egy automatánál vegyek ki bhatot, ami persze ott csillagászati összegekbe kerül kivenni. Ezek után ment a vita, fenyegetőzött meg káromkodott, persze én akkor sem hagytam magamat. Mondta a végén, hogy 40 dollár lesz.

Kérdeztem, hogy miért, aztán most már a feje is vörös lett és bevallotta, ez nem az igazi vízumintézés. Mondta, hogy mi a gyors szervízért fizetünk. Körbenéztem, hogy talán a csoport felébred, és akkor együtt harcolhatjuk ezt meg. De ők csendben voltak, féltek vagy csak nem érdekelte őket, nem tudom. Úgy tettek mintha nem is hallanák. Láttam egyedül nehéz lesz ez a harc.

Úgy gondoltam, okos leszek és mondtam, kapsz 35$-t és a maradék 5$-t, ha 20 percen belül hozod a vízumom. Hiszen azt mondta, a gyors szervíz 20 perc (olvastam a neten, hogy kb 2-3 óra az átjutás, úgyhogy gondoltam, nem fog neki sikerülni).

Idegesen elvette az útlevelem és mondta várjak. 5 perc után már mosolyogva hozta a vízumot az útlevéllel. Az ígéret szép szó, tehát odaadtam neki az 5$-t. Amúgy is tudtam, ha nem adom neki oda, akkor tutti otthagy a kambodzsai határon és magam kell majd megoldanom az utamat Siem Reapba  (a buszjegyem Siem Reapig szólt) ami sokkal drágább lett volna. Nem ritka, hogy az utazókat a határon hagyják.

Ezek után mondta, menjek vele, persze csak én. A vitánk alatt keményen kiálltam, de azért belül kicsit féltem, most meg már nagyon tojtam. De nem volt választás és követtem.

Elvitt egy fehér épületbe, ami az igazi thai határ volt, ahol le kellett pecsételni az útlevelem, majd kis séta után egy alagútban kellett várni a kambodzsai határon, hogy ismét lepecsételjék a vízumot.”

A teljes posztot itt találjátok.

(Fotó: femaleyeti.com)

Share.

About Author

Leave A Reply