Kalandozás a borzalmaktól a csodáig

0

Egy hete olvashattátok Harri Seldon és családja „megszűnt régióban” tett kalandozásainak első részét. Ígéretem szerint most megyünk tovább, és azt is megígérhetem, a mai út legalább olyan érdekes lesz, mint a múltkori. Induljunk is!

„Érdekes módon, most hogy elkezdtem írni ezeket a posztokat, akkor jöttem rá, hogy mi mekkora lokálpatrióták lettünk. Ez alatt a lassan öt év alatt, amióta itt élünk, bejártuk többször a tartomány szinte minden szegletét.

Most a nagyobb városok után a kisebb, de szintén szép és érdekes helyeket mutatok be. Metz-től nyugatra egy óra autózásra van Verdun.

Verdun

A város története a keltákkal kezdődik, ők alapították a Verodunum nevű helyiséget a Meuse jól védhető völgyében. A verduni egyházmegyét a IV. században alapították. A város régóta fontos átkelő volt a Meuse (Maas) partján.

A frank korban Verdun végig jelentős hely, itt kötötték meg 843-ban a Verduni Szerződést, mely a birodalom első felosztása volt. Ettől az időtől kezdve vált szét a birodalom nyugati és keleti fele.

Barangolás a megszűnt régióban

Középen maradt, ugye Lotaringia, szegény Lothaire birtoka, ami viszont így „két tűz között” alig harminc év után megszűnt önálló lenni. Verdun sokáig különböző német-római fejedelemségek és hercegségek birtokai közelében feküdt, mint különálló püspökség, melyet II. Henrik 1552-ben foglalt el, de Metz-hez és Toul-hoz hasonlóan jogilag csak a vesztfáliai békében csatolták Franciaországhoz.

Amíg azonban az 1870-es háború után Metz német megszállás alá került, Verdun megmaradt francia kézen. Azért is választotta Falkenhayn, a német vezérkar főnöke, 1916-os támadása célpontjául, mert a városnak szimbolikus jelentősége volt a franciák számára, és az utánpótlás vonala csak egy közútból állt, mert három oldalról a német hadsereg vette körül.

A német vezérkarnak nem is az volt az elsődleges célja, hogy a várost gyorsan elfoglalja, hanem a védelem felmorzsolásával a francia katonai potenciál kimerítése legalább ilyen fontos szempont volt.

A város ostroma 1916. február 21-én kezdődött, és december 18-ig tartott a környéken a küzdelem. Falkenhayn jól számított, a védelem nem vonta vissza csapatait, hanem kitartott. A francia hadvezetés kialakított egy utánpótlás-vonalat a városba bevezető úton ez volt a „voie sacrée”.

Csak a teherautóknak volt szabad az úton haladni, a gyalogosoknak az út mellett kellett haladni a szántóföldön, ha egy autó elakadt, egyszerűen letolták az útról, mert semmi sem zavarhatta az utánpótlás forgalmát. A közel tíz hónapos harc után a frontvonal nagyjából ugyanott volt, ahol februárban.

Az egy éves csatának eredménye 700 000 áldozat, ebből 300 000 halott (egy ilyen borzalmas vérfürdőben nem érdemes számolni, hogy melyik oldalon mennyien várták hiába haza a családtagjaikat…) többi sebesült, rokkant, valahol eltűnt.

Ezenkívül a táj Verduntól keletre mai napig magán viseli a tüzérségi gránátok nyomait, a domborzat sok helyen más, mint 1916 előtt volt. Egy lényeges következménye volt Verdunnak: Falkenhaynt leváltották, és a német hadvezetés az 1916 évi csaták eredményét látva kezdett el ismét foglalkozni a korlátlan tengeralattjáró háború felújításának lehetőségével. Ami végül a háború fordulópontja lett, miután az USA belépett az első világháborúba.

Most hogy 100 éve lett vége az első világháborúnak, a lányok a zeneiskolával szintén megemlékeznek erről az eseményről, és egy koncerten ezt a dalt fogják előadni.

A videót a Douaumont erődben és emlékhelyen vették fel, ami a legnagyobb erőd volt Verdun körül abban az időben.

Ma a város szépen rendezett és sok a park, az erődben kiállítás van az ostromról. Itt egy kis bejátszás a kiállításról.

A lányokkal egyszer voltunk az erődben, ahol egy alagútban haladó kiskocsiban ülve mutatták be az ostrom pillanatképeit. Kicsit ijesztő volt nekik.

Mi leginkább a folyó partján levő Parc Japiot-ban szeretünk sétálni.

Parc Japiot – érthető, hogy a gyerek körében miért népszerűbb ez a része a városnak, a kép pár éve készült.

Toul

Következő város, ahol furcsa módon csak idén voltunk először, pedig csak 15 percre van Nancytól, az Toul. A város történelmének sok közös vonása van Verdunnal. A gall-római korban alapították, szintén 1552-ben foglalták el a francia csapatok, és ugyanúgy 1648-ban került a békeszerződés szerint Franciaországhoz. A várost nagy részben épségben megmaradt városfal veszi körül.

A képen a katedrális főhomlokzata látható. A klasszikus francia gótika stílusában épült.

A katedrálishoz kapcsolódik egy kerengő is, ez is nagyon jó állapotban maradt meg.

Toul utcakép – A város utcái leginkább késő gótikus-reneszánsz stílusban épültek

Az 1870-as háború után toul –i erődrendszert nagyon megerősítették. Verdunnal együtt ennek az erődnek volt a feladata, hogy védje a keleti határokat az első világháborúban.

A város a Wikipédia légifelvételén – jól látszanak ma is a falak és vizesárkok

Jeanne d’Arc szülőhelye

Következő általunk meglátogatott helyiség Domrémy-la-Pucelle, egy kis falu, de jelentősége a francia történelemre jóval nagyobb. Ugyanis 1412-ben itt született Jeanne d’Arc. A falunak ma alig száz lakosa van, de itt van a múzeum, és Jeanne szülőháza.

A családja nem volt teljesen szegény, igaz jómódúnak sem lehet nevezni, viszont Jeanne apja állami feladatokat is ellátott, ő volt a helyi adószedő, és a helyi őrséget vezette. Erre az őrségre szükség is volt, mert a falu egy elszigetelt, királyhoz hű kis helyiség volt a burgund-angol birtokok között.

Jeanne családfája. – Én érdekesnek találtam. Franciaországban az egyház viszonylag pontosan követte a születéseket. (Európában legkorábban a francia és az angol királyságban volt részletes lakosság-nyilvántartás)

Jeanne születésekor Franciaországban már javában tartott a százéves háború, emellett belpolitikai viszályok törtek ki két párt, az Armagnac-ok és Bourguignon-ok között.  Az angolok ezt kihasználva 1415-ben Azincourtnál váratlan, de döntő győzelmet arattak.

Ezután szövetségben a Bourguignon-okkal az egész északi országrészt meghódították. 1420-ban francia anyakirályné, Bajor Izabella megkötötte a troyes-i szerződést, mely szerint a kiskorú angol trónörökös, VI. Henrik lesz Franciaország királya is, és kizárták a VII. Károlyt (Dauphine, francia trónörökös) az öröklésből.

Ráadásul az ország északi (sűrűbben lakott, gazdaságilag fejlettebb) része az angol burgund szövetség kezén volt. Az ország egyetlen nagyobb városa a Loire mentén Orleans volt, ha az elesik, gyakorlatilag megszűnik a Francia királyság. A folyótól délre gyakorlatilag nem volt olyan gazdasági és politikai központ, ami további ellenállás lehetőségét biztosította volna.

1429-ben így nézett ki Franciaország térképe, vagyis ami maradt belőle – a térképet Wikipediából vettem

Innen, Domrémyből kelt útra a 17 éves Jeanne, az ellenséges csapatok által elfoglalt vidéken keresztül, hogy eljusson az 500 km-re levő Chinon-ba, hogy látomásaival lelkesítse a király csapatait.

Akkoriban nagyon hamar szárnyra keltek mindenféle legendák, mire 1429 februárjában (télen, abban a korban!) Chinonba ért, már sokan benne látták a megmentőt. Aztán folytatódott a „csoda”, amikor felismerte az udvaroncnak öltözött Dauphine-t.

A történet szerint, mielőtt bevezették a lányt, a trónörökös ruhát cserélt az udvartarásának egyik tagjával, és ha a lány felismerné, akkor valóban azt lehet gondolni, hogy újabb csoda történt.

Az udvar persze ki is használta a legendába vetett hitet és kampányt folytatott a nép körében a népszerűsítésben, de persze azért a trónörökös anyósa, Aragóniai Jolán közben fogadott fel új zsoldosokat Katalóniából, biztos, ami biztos…

Az okos anyós egyébként nagyon korán felismerte a népszerűség erejét, és az udvarnál ő volt az, aki a legkorábban Jeanne oldalára állt, talán a „Dauphine felismerésének csodáját” is ő szervezte meg. – Ki tudja, mindenesetre a dolog működött.

Orleans ostroma akkor már fél éve tartott, és a védők lassan kimerültek. A legendától fellelkesített franciáknak sikerült utánpótlást bejuttatni a városba, majd hamarosan csatában legyőzni a támadó sereget.

Ezután Jeanne elkísérte Reims-be a Dauphine-t és felkenték királlyá (itt ilyen ceremónia van). Miután elfogták, a vád ellene nem a háborús cselekmény volt, hanem az egyházi bíróság olyan törvény alapján ítéli halálra, hogy férfi ruhát viselt (ami az ószövetségben állítólag tiltva van – gratulálok bíró úr!) Domrémyből való elindulásától az elfogásáig.

A háború menete viszont ezután már nem változott, sorra pártoltak vissza most már hivatalosan is felkent király oldalára a helyi főurak, aztán következett a különbéke a Burgundokkal, és 1453-ra csak Calais marad angol kézen. Röviden ennyit Jeanne-ról és koráról, remélem nem volt túl részletes, vagy unalmas. (nehezen lehetne tömörebben összegezni).

Mi is megnéztük a Jeanne szülőházát. Amikor mondtuk, a lányoknak, hogy megnézzük Szent Johanna szülőházát, akkor a legkisebb felkiáltott: „Szent én vagyok ?!?” (gyakorlatilag fogalma sincs a „szent” szó jelentéséről). Jeanne d’Arc szülőháza mellett egy kisebb múzeumban egy filmen bemutatják a kort és Szent Johanna életét (ettől a filmtől lányaink kicsit megijedtek.)

Johanna rohan a ház felé. – A ház gyakorlatilag üres, vastag falai vannak, tipikus középkori ház. A kép hátterében a falu temploma látható

A falu temploma a XIII. században épült – a családom éppen bemegy megnézni.

A második részben ennyit gondoltam írni, de még most sem teljes a kép, legalábbis számomra hiányzik még néhány hely, ami nekünk érdekes és szép lehet másnak is. Ezeket a helyeket megírom a harmadik részben.”

Share.

About Author

Leave A Reply