Kalandos repülőút Kínába

3

Kína azért nem a szomszédban van, oda Magyarországról eljutni néha könnyen kalandossá válhat, miként azt a Szecsuán blog szerzője, Liping is megtapasztalta, mikor nemrégiben egy hosszabb magyarországi pihenő után visszatért dolgozni az ázsiai országba.

„A Qatar szállított minket ezúttal is, mint az esetek többségében. Az elégettségem velük szemben továbbra sem csökkent, s árban is egész jók, bár ezúttal az Aeroflot ajánlata kedvezőbb lett volna, de a fene sem akart olyan hosszan dekkolni Moszkvában, no meg a kettőnknek járó 60 kg-nyi feladható poggyászkapacitásra is szükség volt, ami az oroszoknál már nem jött volna össze. (…)

Kissé izgultam a csekkolásnál, mert a jegyvásárlásnál elkövettem egy apróbb malőrt. A hazautat követően végül regisztráltam a Qatar pontgyűjtős rendszerébe, s a második keresztnevemet ott véletlenül a middle name-hez írtam be. A sorrend így stimmelt, de ez utóbbi nevet aztán szépen lehagyta a mentés után, csak a részletekbe belekukkantva látszik.

Ez még nem is lenne akkora gond, de amikor a vásárlásra sor került, magamnál csak becsekkoltam a felajánlott nevem, így aztán a jegyen csak egy keresztnévvel szerepeltem, s ezt csak két nappal indulás előtt vettem észre (magam sem tudom, minek ellenőrizgettem le a neveket is még egyszer, de megtettem). (…)

Hülye utasok a fedélzeten

A gép időben indult, de az út Doháig egyáltalán nem volt szórakoztató. A lehető leghülyébb utasok voltak a közelünkben – sajnálom, de még mindig azt kell mondjam, hogy nem szeretek magyarokkal tömött gépekkel repülni. A kínaiak is egy érdekes népség, de az ő kellemetlenkedésük sokkalta kevésbé zavaró.

Én a folyosón, férjem középen ült, míg egy honfitárs az ablaknál. Kinn szépen sütött a nap, így elég hamar lehúzták mindenütt az ablakon lévő elsötétítő műanyagot. A pasi azonban, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva szó szerint ötpercenként felhúzta az övét és nézegetett kifelé egy 10-20 másodpercig.

Összehoztuk neked Magyarország egyik legnagyobb külföldi álláskereső oldalát, ahol közel 1000 (!!) ajánlat közül válogathatsz kedvedre – mindez csak egy kattintásra van itt, a Határátkelőn!

12000 méter magasan repültünk, felhők között, így elképzelni sem tudom, mit ellenőrzött állandóan, talán hogy még mindig a levegőben vagyunk-e, de legszívesebben fejbe rúgtam volna. A kinézegetést még akkor sem hagyta abba, amikor filmet nézett vagy olvasott.

Mögöttünk, mindkét sorban foglalt helyet egy népesebb, 50-60 körüli kolónia, akik egy szót nem beszéltek idegen nyelven, magyarul viszont sokat és hangosan.

Az csak szórakoztató volt, hogy egymásnak óbégattak arról, hogy mikor mit kérdez vagy mond nekik a sztyuárdesz a kiszolgálás során, az szintúgy, amikor mindegyik bárányt kért (a beef-et ennek értelmezték), majd elfogyasztás közben elemezgették, hogy milyen a hús.

Az viszont már merőben kellemetlen, amikor egyikük, egy terjedelmesebb asszonyság beállt a folyosó közepére (csak úgy, mert álldogálni kívánt), s az ott töltött negyedóra alatt állandó jelleggel engem lökdösött a farával. Párszor visszalöktem, de ez nem szegte kedvét, de szerencsére jött egy turbulencia, s vissza kellett ülnie a helyére. (…)

Menüproblémák

Dohába picit késtünk, de onnan már szerencsére megszűnt a nem kívánt társaság. A Burger King meglepő módon egészen értelmes áron operál, s a kínai Unionpay-es kártyával is gond nélkül lehet fizetni.

Doha és Guangzhou között menetrendszerűen az Airbus hatalmas A380-asa járhat, mert ezúttal is ezzel utaztunk. Kisebb fennakadás volt a menüben (nem egyezett semmi sem a kiosztott étlapon szereplő termékekkel), de ezen túl minden zökkenőmentes volt. Egészen az érkezésig.

 

Említettem már, hogy a xinjiangi tartózkodási engedélyem körül van valami kavarás. Elvileg megszűnt, de a gyakorlatban valamiért sípol nekik a rendszer határátkeléskor.

Emiatt az utóbbi 3 alkalommal, amikor elhagytam Kínát vagy beléptem ide, kiemeltek további ellenőrzésre, aminek idejére elhelyeztek egy szobába. A procedúra 20-30 percet vett igénybe, s végül elnézéskérés közepette utamra bocsátottak. Ahogy ráláttam, minden alkalommal telefonálgattak, útlevelet fénymásoltak, de aztán minden rendben volt.

Most is hasonlóra számítottam, de azzal megleptek, hogy a lekapcsolásommal nem vártak az útlevélellenőrzésig, hanem már a gépre feljött egy hölgy engem keresve. Amíg el nem vitt, le sem engedtek senkit. Szerencsére a férjem is jöhetett velünk.

Most is a szokásos menet volt, de ezúttal a végén mondott biztatót is a pasi. Állítólag írt valami jelentést a főnökeinek, s ezentúl már nem lesz részem ebben az élményben. Ez majd kiderül. Most viszont még előnyünk is lett belőle, mert elsőként hagytuk el a gépet, plusz még a határellenőrzéses sort sem kellett kivárni.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!

Share.

About Author

3 hozzászólás

  1. Úristen micsoda szánalmas a szerző, “legszívesebben fejberúgtam volna, mert felhúzogatta a napellenzőt? Vagy mert vki a farával hozzáért(véletlenül)? Ahelyett h szépen, (ha már ő olyan intelligensnek tartja magát), szólt volna, hogy mi a bánat zavarja, lehet nem lett volna olyan mély seb, hogy világgákürtölje itt. Bezzeg ahhoz volt kurázsija, h ide leírja, de élőben szólni az embereknek már nem…

  2. Dorottya on

    Én is a szerzőt találom idegesítőnek és nem a többi utast. Olyan nagy bűn, ha valaki hangosan beszél, vagy ácsorog egy kicsit az 5 órás járat alatt? És a napellenzőt is bárkinek jogs van kinyitott, olykor nem csak felhőket lehet látni. Inkább a szerző az a tipikus panaszkodós magyar, a többiekkel nincs semmi gond

  3. Tóth Tünde on

    Ez egy nagyon-nagyon undok hozzáállás volt. Tetszik látni a nagyképűségtől? Gondolom szóba sem áll az ilyen alpári népséggel, aki talán életében először utazik repülőn.

Leave A Reply