Hogy adjunk az egyensúlynak, rögtön át is ugrunk Amerikába, azon belül is Miamiba, hogy az Élet a határon túl blog segítségével közelebbről is megnézzük az Ocean Drive-ot és környékét.
„Palm Beachről viszonylag korán indultunk el, és mivel még nem foglalhattuk el a szállást, elnéztünk egy outletbe. A tapasztalat nagyjából ugyanaz volt, mint az előzőben, van, ami megéri, van, ami nem, de itt sokkal több üzlet volt. (…)
Jellemzően inkább spanyolul szóltak hozzánk, mint angolul, és a vásárlók nagy része is inkább spanyolul beszélt. A vásárlás után elindultunk megkeresni a hotelt. (…)
A Zuram mindenképp szeretett volna az Ocean Drive-on lakni, és ez sikerült is, az Ocean Five Hotel Miamiban. Az Ocean Drive elég drága, de ki ne szeretne az Art Deco negyedben lakni? Na ugye!
A hotelt megtaláltuk, még meg is tudtunk állni előtte, be is jelentkeztünk. Itt derült ki, hogy parkoló nem jár a szobához, illetve igen, de némi térítés ellenében, azonban olyan szűk a hely ott, a parkolóházban, hogy mi nem állhatunk be, van erre ember, aki szintén némi pénz fejében megteszi ezt nekünk, és a bőröndöt se vigyük mi fel, erre is van ember, persze némi borravaló elvárt.
Előzőleg, természetesen megnéztük a hotelt a youtube-on, és mit mondjak, kívülről tényleg olyan volt, meg talán még a recepció is, de a szobánk, na az köszönő viszonyban nem volt az ott látottakkal.
A szobánk egy tűzfalra nézett, a berendezés sem volt vadonatúj, jó hát el lehet aludni a szobában, de mindenképp ez volt eddig a legnagyobb meglepetés, és nem pozitív irányban. (…)
A part, hát az pont olyan, mint a filmeken, nagyon széles, nagyon látványos, sok a pálma és hát az Ocean Drive, az pont olyan látványos napközben, mint este. Mindenfelé gördeszkások, biciklisek, menő csávók. Sem a lányok, sem a fiúk nem sok gondot fordítanak az öltözködésre, már ami a mennyiséget illeti, ami az időjárást tekintve érthető is.
A part mellett azonban már volt zuhanyzó, mosdó, és kinti tusoló, lábmosóval, tehát nem kellett a szobánkba cipelni a három kg homokot, ami a lábunkra is ragadt, és a mosdó sem hátrány. (…)
Pancsi után visszamentünk a szobába, és kinéztük, hogy merre fogunk vacsorázni. Találtunk a hotel közelében egy kubai éttermet, mely elég jó értékeléseket kapott, így gondoltuk megnézzük.
Éttermeknél eléggé figyelni kell az árra, mert az ár adó és a kötelező borravaló nélkül van mindenhol kiírva, így egy nagyon barátinak tűnő kínálat gyorsan válik drágává, és akkor az ember átértékeli, hogy megéri-e az a pizzaszelet, vagy inkább valahol valami normális kaját egyen, mert ár-érték arányban elégé gyorsan nyer az utóbbi.
A borravalónál nem elegendő 10%-ot rászámolni, inkább 18 lesz az, vagy a határ a csillagos ég, ráadásul ez nem elvárt dolog, inkább kötelező jellegű, még ahol a számlán fel volt tüntetve, hogy bele van számolva a borravaló, még ott is mondta a pincér, hogy és azon felül adjunk bátran annyit, amennyit csak szeretnénk. (…)
Vacsora után még egyáltalán nem terveztünk visszamenni a szobába, hanem sétálni szerettünk volna egyet csak úgy, a környéken. Ezt meg is tettük.
Na, ha azt mondtam volna valamikor korábban, hogy az Ocean Drive pont olyan látványos napközben, mint este, hát tévedtem, mert az után az igazi, hogy lement a nap.
Nem is kell semmit csinálni, csak sétálni egyet az Art Deco negyedben, hogy kicsit magába szívja az ember a hangulatot, és mi pontosan így is tettünk, sétáltunk és nézelődtünk.
Este sokkal nagyobb volt a forgalom, mint nap közben, mind a gyalogos, mind az autós. Ha valahol van értelme egy kabrióval le-fel autózni, miközben hangosan hallgatod a zenét, hát itt van, és talán, majd egyszer mi is megtesszük, bár az autózás túlzás, mert akkora volt a forgalom, hogy gyalog gyorsabban haladtunk.
Akik a strandon voltak nap közben, most mind sétálgattak, vagy beültek egy étterembe, vagy bárba, vagy autóztak, de érezhetően nőtt az utcákon embermennyiség.”
A teljes posztot rengeteg képpel itt találhatjátok.
