„Iskolapad helyett inkább az utcán tanultam”

0

Lassan végére érünk a nyelvtanulásról szóló sorozatunknak, melyben a különböző technikákat és praktikákat vizsgáltuk meg. A sorozat utolsó részében Skandináviába látogatunk, és kiderül, hogy meg lehet tanulni egy nyelvet az utcán is – de azért az sem baj, ha az ember beül az iskolapadba…

Emma az első megoldást támogatta, amikor némi iskolai némettanulást követően Svédországba költözött.

„Az iskolában németül tanultam, aztán amikor egy évet Svédországban éltem, úgy döntöttem, ahelyett, hogy beülnék az iskolapadba, inkább a hétköznapokban próbálom megtanulni a nyelvet a helyiekkel beszélgetve és a napi ügyeimet svédül intézve.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Egy év alatt egész jó alap társalgási szintre eljutottam. Ezt a tanulási módszert sokkal gyorsabbnak találtam, mint az iskolai oktatást. Míg az írással akadtak nehézségeim, a beszédértésem és a szóbeli kommunikációm tökéletes volt, figyelembe véve, hogy semmilyen formális oktatásban nem volt részem.” 

„Ilyen lehet süketnek lenni”

Teljesen más tapasztalatai voltak Elizabethnek, akit egy szerelem sodort egy norvég férfi mellé, és ahogyan az már lenni szokott, ilyenkor nem árt, ha az ember elsajátítja a másik nyelvét.

„Több mint 20 éve mentem férjhez egy norvég férfihoz, évente kétszer látogatunk el a szülőhazájába. Ugyan a norvégok szeretnek angolul beszélni, elég gyorsan belefáradnak.

Szóval mielőtt megtanultam volna norvégul (Londonban esti iskolában) csak ültem közöttük szétunatkozva magam és arra gondoltam, ilyen lehet süketnek lenni. Az emberek beszélnek, de fogalmad sincs, mit mondanak.”

Mind Emma, mint Elizabeth először itt osztották meg a tapasztalataikat.

Mennyiért költöznék haza Norvégiából?

(Fotó: pixabay.com/susisorglos089)

Share.

About Author

Leave A Reply