Iskola és beilleszkedés: Svájc

0

A határátkelők kedvelt célországai már régóta felkészültek a gyerekek integrációjára, kialakult (és folyamatosan változó, fejlődő) gyakorlat van arra, hogyan kezeljék ezt a mindeni számára nehéz élethelyzetet. Svájcot (mint ez már oly sokszor kiderült az elmúlt évek során) lehetetlen egységként kezelni, így aztán Muzsi tapasztalata is Zürich kantonra korlátozódik.

„Ami induláskor nagyon más: nincs válogatás, oda és akkor megy az ember gyereke, ahova és amikor mondják. Nincs hadd maradjon még egy kicsit az oviban… A csoportbeosztás első szempontja a közelség, a többi pedig a minél egyenletesebb demográfiai elosztás: fiú-lány arány, helyi gyerek-idegen eloszlás.

Az első osztály lazább, mint otthon. Míg az első gyerekem Magyarországon járta az elsőt, és totál kikészült, minden este sírt a fáradtságtól, itt a másodiknál észre sem vettük, hogy suliba ment (1 év ovit járt itt).

A tanítóknak nagyon nagy szabadsága van abban, hogyan oktatnak. Angol, tesi, kézműveskedés van csak feltüntetve az órarendben, a többi “oktatás”. A tanár, ahogy látja, hogy mire kell a nagyobb hangsúly, arra koncentrál. Sokszor variálnak is.

1-3 év az alsó tagozat, két tanítójuk van. Így van lehetőség az osztott munkára is (csak részidőben van jelen mindkét pedagógus). Van IF (integratív Förderung, alias gyógypedagógia) is, ez a pedagógus is részt vesz egyes órákon. Mivel integráltak a „problémás” gyerekek, velük külön is foglalkozik. A külön foglalkozások mind iskolaidőben vannak, nem raknak a gyerekekre extra terhet.

Iskola és a DaZ

Az „idegenek” szép számban vannak, nekik van DaZ, vagyis extra németoktatás. Nem mindenhol, de nagyobb helyeken elérhető a bevezető suli is, ilyenbe járt a nagyobbik lányom 5 hónapig is, mert egy mukkot nem értett németül, itt csak az ilyen gyerekek vannak. Nem időre megy, hanem amikor a pedagógus úgy látja, hogy felkészült, már rakják is át a normál suliba.

Mi még járunk magyar iskolába is, a legtöbb anyanyelvhez rendelkezésre áll egy ilyen lehetőség. Ez fizetős, heti két óra, nekünk elég messze is kell menni, de fontos. Ez akkreditált képzés, megvan a tematika, mit kell tanítani, és bizonyítványt kapnak erről is a gyerekek. Ennek a célja a nyelv, a kultúra megőrzése. Írnak, olvasnak, énekelnek, a nemzeti ünnepekről beszélgetnek. A nagyobbaknak van történelem is.”

Share.

About Author

Leave A Reply