Íratlan nyelvi szabályok

0

Minden nyelvnek megvannak a maga íratlan szabályai, és ezek között bizony néha nem is olyan egyszerű kiigazodni. Még akkor sem, ha valaki már hosszabb ideje ott él. Mi több, néha a helyiek között sincs egyetértés abban, hogy mikor mit használjanak.

Klasszikus eset a franciában a bonjour és a bonsoir közötti váltás. Elsőre persze furcsának tűnhet, de még a bennszülött franciák között sincs egyetértés abban, meddig köszönjünk bonjourral és mikortól bonsoirral. (Magyarra talán Jó napottal és Jó estéttel lehet fordítani, de ennél bonyolultabb a helyzet.)

A kérdés olyannyira bonyolult, hogy a franciák egy része szerint a váltás egy bizonyos órához (vagy inkább napszakhoz) kötődik, míg mások szerint évszaktól is függ, míg egy harmadik csoport a szövegkörnyezet jelentőségére esküszik.

A dolog annyira nem vicc, hogy pár éve a tekintélyes Le Figaro egy egész cikkben próbált választ találni a kérdésre (nem akarjuk lelőni a poént, de szerintük a váltás délután fél 6 és 6 között jön el).

Megfejtések

A francia Local más módszert választott és inkább megkérdezett arról, mit gondolnak. A 27 éves mérnök, Angeline szerint például a váltás az évszaktól függ.

„Nyáron, amikor a nap későn nyugszik, nagyjából este 8 körül kezdem használni a bonsoirt, míg télen 6 körül, mert akkor kezd sötétedni” – mondta.

A 21 éves Rosine ezzel szemben úgy vélte, ez sokkal inkább szokás, mint sötétedés kérdése: „Ami engem illet, én 6 óra körül váltok, függetlenül az évszaktól”.

A gyermekgondozóként dolgozó 55 éves Micheline is egyetértett vele: „Nekem függetlenül az évszaktól 6 óra a váltás, mert ekkor kezdődik az este, általában ekkor kezd lemenni a nap.”

Ha ez nem lenne elég, ott van a 27 éves kereskedelmi ügynök Daniella, aki egy harmadik elmélettel állt elő. Ő például a vacsoraidőhöz köti, ami nála este 7 óra.

Barátnője, a 29 éves Sofie viszont azt mondja, a bonsoir a munka befejezésével, azaz 5 – fél 6 körül indul, ő onnantól így köszön.

Bonsoir, honnan jöttél?

És igen, lehet még fokozni, mert a 48 éves, tanárként dolgozó Benjamin szerint regionális különbségek is vannak. Ő például Franciaország délnyugati részéből származik.

„Én Quillanból származom, ahol délig járja a bonjour és utána már a bonsoir jön” – mesélte, hozzátéve, hogy ez a szokás néha alaposan összekeveri a párizsiakat.

„Előfordul, hogy délután 2-kor bonsoirral köszönök valakinek, aki bután néz rám, mint aki nem érti, miért mondom neki ezt. Ahonnan én származom, ott viszont ez a szokás” – tette hozzá.

A leglazább megoldást az a csoport jelenti, akik úgy döntöttek, hogy nem érdekli őket ez az egész bonjour-bonsoir vacakolás.

„Őszintén szólva, én állandóan bonjourral köszönök, reggel, délután, este. Szerintem még soha nem használtam a bonsoirt” – mondta például a 31 éves banki alkalmazott Rayan.

Mit tegyünk külföldiként?

Mindez külföldiként persze még bonyolultabb lehet (persze nézhetjük onnan is, hogy tulajdonképpen nem tudunk tévedni…), különösen mert itt már belépnek a kulturális különbségek is.

„Az Egyesült Államokban azt tanultam az iskolában, hogy a reggel délig tart, aztán 16 óráig délután van, 20 óráig este és utána pedig éjszaka” – mondta a 21 éves, Párizsban tanuló Abigail.

Nekünk a legjobban mégis a 23 éves holland Farah megoldása tetszik, aki egész egyszerűen lemásolja a helyieket. „Én akkortól használom a bonsoirt, amikor nekem is így köszönnek”.

Egyszerű, nem?

Az élet idegen nyelven

(Fotó: pexels.com)

Share.

About Author

Leave A Reply