Irány az amerikai dél!

0

Folytatódik Nikiék nem mindennapi kalandozása Amerikában, melynek során egy travel trailer segítségével próbálnak meg minél több helyre eljutni. A mai posztban Alabama mellé egy időutazás és egy nem szívesen látott vendég, Zéta is befért.

„Első boondockingunk után teli tartályokkal megérkeztünk Ashville-be. Ilyenkor azonnal ürítünk, s utána állítunk csak „sátrat”. A kemping OK volt, semmi extra, de legalább volt játszi meg laundry, ahol mindjárt mostunk is néhány adagot.

Itt töltött szűk hetünk alatt egyik nap elugrottunk a „Grandfather Mountaint” megnézni. Gyönyörű 360 fokos kilátást kaptunk a függőhídról. Sajnos hétköznap lévén csak suli/munka után tudtunk indulni, így az igazi izzasztós túrázás kimaradt ezúttal.

Sebaj, néhány napra rá bepótoltuk a Georgia&Alabama határán húzódó szépséges Providence Canyon-nál. Asheville után tehát (sweet home) Alabama következett.

Egy state parkban kempingeztünk 3 napig, ami eddigi tapasztalataink alapján a legfrankóbb „szállás” volt. Egy aligátorok (vagy gator, ahogy az itteniek mondják) lakta tó, amit körülölelt egy hatalmas erdő.

Akkora campsite-ok voltak, hogy kb. egy ház elfért volna rajtuk, és mindez a csoda aprópénzért…

Időutazás Florida felé

Innen kirándultunk tehát a „little Grand Canyon of Georgia” néven is ismert Providence Canyonba! Ez már az a kilátás, amitől megdobban a szívem. Itt volt izzadós túra, vízben gázolás, homokszikla mászás, botgyűjtés (igaz, ez utóbbi államtól, helyszíntől, napszaktól valamint programtól független) és legfőképp gyönyörködés! Azok a színek, mamma mia!

Pont mikor végeztünk s már ballagtunk a parkoló fele, elkezdett csepegni az eső. Mire „hazaértünk”, nem akárhogyan zuhogott! Mondhatni mázlisták vagyunk. Pláne, hogy ilyen eső homokfal omlást is okozhat simán, úgyhogy gondolom le is zárták a canyont a nap további részére.

Az előző részek

Nekivágtunk Amerikának

Utazós amerikai hétköznapok: WC- és kajaügyek

Vacsira elfogyasztottuk az előző este sok szeretettel és még több füsttel készült isteni bográcsgulyást, ami így másnaposan még istenibb volt. Aztán vasárnap reggel összepakoltunk indulás készre, egy gyors tartályürítés majd friss víz feltöltés és megkezdtük az időutazást Florida, azon belül is Santa Rosa Island felé.

Floridának ez a része már másik időzóna, ezért a munka és a suli egy órával korábban kezdődik. Igaz, egy órával korábban végeznek is. Ez az időzóna “buli” mondjuk majd Caliban lesz izgi… 8 helyett 5-kor sulit kezdeni valamint 7 helyett 4-kor melót…

Minden, mint a búcsúban

Na de ne loholjak ennyire előre! Mint említettem, egy hét Florida, méghozzá a Mexikói-öböl északi része, legpontosabban a korábban már emlegetett Santa Rosa Islanden lévő Navarre, s annak gyönyörű környéke.

Ez a hét is izgalmasan telt. Volt minden, mint a búcsúban! Megunhatatlan tengerpart, hol sárga homok, hol -ha akartuk és akartuk!- fehér homok türkisz kék vízzel, tropical storm warning, ami hurrikánná nőtte ki magát, mire Lousianában partot ért, smore’s sütés, meduza vadászat, pecázás, sárkányeregetés, korall gyűjtés, gator simogatás&etetés (na jó, ezt kihagytuk) meg miegymás.

Azért Zetánk érdemel egy külön gondolatot is. Keddre vártuk a vihart, de istennek nem akart érkezni, azaz kicsit borús volt az ég, sőt néha még az eső is eleredt, de semmi több.

Szerdára már világos volt, hogy minket csak kb. a szele fog megcsapni. Ez így is lett, tropical stormból hurricane 1, amelyből végül tornádóveszély lett, igaz nem pont ott szeremcsére, ahol mi tartózkodtunk.

Azért aznap éjjel nem mondom, hogy nem éreztük a szelet. Percenként azt vártam, mikor indulunk OZ birodalma fele

Egy trailerben „csücsülni” és aludni próbálni, amikor kicsit is nagyobb a szél a megszokottnál, márpedig határozottan kicsit nagyobb volt… hát na, izgalmas annyi szent! Kölkök természetesen, mint bunda.

Zeta távozott, sugárzó napsütéses floridai ősz meg visszatért, ahogy az a nagykönyvben meg van írva! Másnap már ismét épültek a homokvárak, korall-tisztító kis medencék és egyéb lehetséges homoképítmények. JBL is lekerült a partra pár margarita társaságában, úgyhogy elégedetten zártuk a floridai hetünket.

A következő állomás: Texas

Ma épp vasárnap van, s mi már úton vagyunk a következő helyre. Texasi Big Bend a kiszemeltünk, de adunk magunknak azért néhány napot, mire odaérünk.

Első körben egy kellemes, útbaeső sörfőzdénél tanyázunk le Lousianában (boondocking), ahol épp, hogy csak kiékeljük a lakókocsit, legurítjuk a frissen facsart söröket, Apa melózik, Áron nem sulizik (két napos szünet van) egyet hétfőn, aztán szedjük is a trailerfánkat és irány Texas!”

Ha szívesen olvasnál még Nikiék kalandjairól, látogass el a blogjára!

Egy anya vallomása határátkelő lányáról

Share.

About Author

Leave A Reply