Inkább feltesz mindent erre a lapra

0

A határátkelésben azért akadnak sanyarú történetek, a (nem ritkán szexuális) kiszolgáltatottság kényszere nagyon nehéz sorsokat alakít. Erről is szól Marton Péter most következő írása.

Marton Péter: Ukránka (novella)

„Tudod, Erzsikém, sokszor belegondolok mostanában, mennyire szerencsések vagyunk mi, hogy így össze tudunk ülni a kedvenc helyünkön péntekenként, hát most komolyan, hányan engedhetik ezt meg maguknak, elsodorja őket az élet, leköti őket a család, vagy mire túl vannak azon, és kiröppennek a gyerekek, már nincs meg bennük a késztetés vagy az energia, én meg itt vagyok, a két nagy gyerekem elvan magában, szegény, korán megboldogult Ferikém Farkasréten, és itt ülünk ezek után, nekem is, neked is hozott már az élet mindenfélét ez alatt a fél évszázad alatt, de azért megvagyunk, szinte virulunk…

és mindez úgy lehetséges, ne feledjük el, hogy nekem van miből hazarepülnöm minden hétvégén, kiharcoltam ezt a kis luxust, ugye, és ez azért nem semmi, én másra nem is vágyom, csak hogy találkozzunk itt, nem mondok neked sokat, még úgy húsz-harminc évig minden pénteken, azzal én kiegyezek, ha már így bejött a boudoir photography, elcsinálgatom addig,

bezzeg mikor először meghallottam, nem is hittem volna, hogy ilyesmiből meg lehet élni, még hülyén is hangzik a neve magyarul, azok után, hogy tíz éven át fotóztam az előadásokat a színháznak Árkodon, meglepő váltás volt ez, maradjunk ennyiben, bár nem véletlen, mert a színházi képek a londoni stúdió falán elég jól működnek, bizalmat ébresztenek az ügyfelekben, ahogy a korom is egyébként, úgyhogy részben éppen ezért élhetek ilyen életet,

az egyetlen kiváltságot, amit igazán akarok, pont megengedhetem magamnak, naná, hogy elégedett vagyok, sztorim is van mindig, kell ennél több, folyton beesik egy-egy nem-szokványos ügyfél –

bár a múltkor ettől az ukrán lánytól elszomorodtam egy kicsit, jön, zavarban van, azt mondja nekem, hogy kell neki egy teljes albumra való kép, összeszedte rá a pénzt az eddigi reklámfotózásaiból, de közben láthatóan pironkodott egy kicsit, meg aztán felsejlett bennem, hogy akkor már voltak ezek szerint profi képei, amiket használhatna, ha akarna,

úgyhogy rákéredzkedtem, kellenek-e neki érzékibbek is, netán, esetleg, mire ő azt mondta, hogy fontos, hogy „jól” sikerüljenek, így idézőjelben, érted, azt nem merte mondani, hogy konkrétan azt szeretné, hogy annak a pasinak, valami angol üzletembernek, megálljon tőle az esze meg a… na, de hát úrinők vagyunk, ennyit azért nem ittunk, tudod anélkül is, hogy mit akarok mondani,

szóval úgy kell benyújtania ezt az albumot szegénykémnek, mint valami pályázatot, az önéletrajzával és a motivációs levelével együtt, hogy egy évre őt akarja ez a fazon társaságnak, főleg éjszakára persze, de talán kíséretnek is, eseményekre, a konkurencia pedig kemény, tud egy szlovén modellről, aki ugyanerre az állásra ácsingózik, hát ilyen világ ez,

amúgy okos lányok ezek mind, hidd el nekem, ennek az ukránkának is van sütnivalója, nem csak helyre kis alakja, konkrétan tudom ezt, merthogy beugrott, hogy ismerem, miközben ott fotóztam, ahogy a vécén ült, fehérneműben, a lehajtott fedőn, nem az ülőkén egyébként, de azért ne is menjünk ebbe túl mélyen bele, ez ilyen visszatérő jelleggel felmerülő dolog, nem fortély, az túl szépen írná le, inkább marketingfogás, azt mondanám, a férfiakra hatással van…

mit mutatsz a telefonodon, ja, hogy mi az ukránka, aha, látom, igen, „a keleti hadszíntéren, a második világháborúban nevezték így a magyar katonák a rossz elhelyezési körülmények miatt rendszeresen előforduló, hányással, hasmenéssel, magas lázzal járó betegséget”, értem, hát ez nem szép tőlünk az ukránokkal szemben…

na de hol is voltam, szóval beugrott, hogy láttam már ezt a lányt, és nem fogod elhinni, de a közép-európai színházfesztiválon járt nálunk, képzett táncosként fellépett az ukrán vendégtársulattal, most meg ezt csinálja, úgyhogy nem is bírtam ki, megkérdeztem tőle, nem tud-e jobb lehetőséget, de azt mondta, nem áll be valahová pultosnak, az lenne körülbelül az alternatíva, és az nem is túl jó, meg akkor csak annál jobban fájna neki, hogy itt van, és nem odahaza,

szóval inkább feltesz mindent erre a lapra, én meg, hát ki vagyok én, hogy ezt megítéljem, szegény lányom is fizetetlen gyakornok másfél éve, a vőlegényének köszönheti, hogy nem kell a megélhetése miatt aggódnia, de közben célozgatnak neki a cégnél, hogy biztos el akar majd menni szülni, és kénytelen játszani az „ártatlant”, érted, így idézőjelben az ártatlant, hogy ő, á, hát dehogy, eszébe sem jutna, „Szülés?”, „Neki?”, „Ugyan!”, talán így akkor megtartják majd, cudar egy világ ez…

jaj, ez a mandulalikőr viszont isteni, ahogy ez átmelegít, te, ez enyhít a nagy cudarságon, ha orvos lennék, felírnám a pácienseimnek, hát van olyan dolog, amin ez nem segít, de most komolyan, Erzsikém… na mesélj már, veled mi van, a következőhöz te mondjál most már valamit, rám jött itten a verbális ukránka, na!”

Ha tetszett az írás, akkor egy egész könyvet tölthetsz le Marton Péter novelláiból ingyen ITT, vagy kövesd a Facebook-oldalát friss egypercesekért.

Magyar piktor Párizsban

Share.

About Author

Leave A Reply